Dr. Mark Griffiths: Szexi szadizmus - Szórakozás fájdalom révén

A szadizmusra és a mazochizmusra, mint parafíliákra gyakori értelmezés szerint ugyanazon jelenség két változataként tekintenek, ugyanazon érem két oldalának tartják. Ez a cikk most viszont elkülönítve tárgyalja a szadizmust, és egy összefoglaló kíván lenni az ezzel kapcsolatos kutatások jelenlegi állapotáról.

A szadizmust, mint kifejezést Richard von Krafft-Ebing vezette be a köztudatba 1886-ban megjelent Psychopathia Sexualis: eine Klinisch-Forensische Studie (magyarul kb. A szexuális pszichopátia: Egy klinikai-kriminológiai tanulmány) c. könyvében. A szót magát a francia író, Sade marki nevéből származtatta, akinek regényeiben bőven olvashatunk erről a viselkedésformáról. A szexuális szadizmus teoretizálása, és az erről szóló tudásanyag folyamatos bővülése ellenére a viselkedés pszichopatológiája jelenleg is kétséges, nincs mindent átfogó, alaposan kidolgozott etiológiája, amit empirikus vizsgálatok megfelelően alátámasztanának. A szexuális szadizmus jelenségének definiálását tovább bonyolítja, hogy szex közben sok ember számára élvezetet nyújtanak bizonyos agresszív megnyilvánulások (pl. fenekelés, mellbimbók gyengéd harapdálása, stb.), amire a szadomazochizmus címke nem tűnik alkalmasnak.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság mentális zavarokról szóló diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders - DSM) szerint a szadistának szüksége van az áldozat lelki és/vagy fizikai szenvedésére (beleértve a megalázást is) a nemi izgalom előidézéséhez, míg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában a szadizmust úgy határozza meg, mint egy szexuális tevékenységre vonatkozó preferenciát, ami magában foglalja a kikötözést, a fájdalom okozását és a megalázást. Azonban, a végzett kutatások alapján, ezek a definíciók nehezen alkalmazhatóak a gyakorlatban; a fennálló kritériumokat még a tapasztalt klinikusok is következetlenül használják a szexuális szadizmus diagnózisának megállapításakor.

A helyzet bonyolult volt már a XIX. században is, amikor Krafft-Ebing először írt a témában. Példának okáért, ő a következőképpen határozta meg és csoportosította a szexuális szadizmus altípusait:
1. kéjgyilkosság, ahol a szexuális izgalom a gyilkolással teljesedik ki
2. nekrofília
3. testi kínzás (szúrás, vagdosás, ostorozás, stb.)
4. nemi erőszak
5. kisfiúk korbácsolása
6. állatkínzás
7. szadista fantáziák tényleges szadista tettek megvalósítása nélkül

Egy másik szadista cselekedet, ami az utóbbi időben bukkant fel az ún. "piquerism", ahol a támadó megszúrja a női áldozatát (általában mellbe vagy fenékbe), majd elszalad.

A szexuális szadizmus valódi előfordulási aránya a teljes népesség körében ismeretlen. Alfred Kinsey az emberi szexuális tevékenységekre vonatkozó tanulmánya szerint az 1940-es és korai '50-es években a férfi lakosság 22, a nők pedig 12 százaléka reagált erotikus módon szadista témákra. Más felmérések alapján a párok 10-20%-a vett már részt szadomazo szexben. Sajnos a legtöbb kisebb kutatás, ami szadizmus témában jelenik meg, hajlamos a szexuális bűncselekményekre és kéjgyilkosságokra alapozni és ezekből kiindulni.

A szexuális bűncselekmények elkövetőinél azonban a szexuális szadizmus prevalenciája (előfordulási aránya) mindössze 2-5% közöttire tehető, igaz ezek a számok akár sokkal magasabbak is lehetnek, attól függően, hogyan és mi alapján határozzuk meg a szexuális szadizmus kritériumrendszerét. Sok tapasztalat erősíti meg, hogy a szadizmus és a mazochizmus gyakran együtt fordulnak elő. Dr. Andreas Spengler pszichiáter 245 német szadomazochistával végzett felmérése szerint a statisztikai mintájában ezeknek az embereknek 30%-a volt heteroszexuális, 31%-a biszexuális és 38%-a homoszexuális. A 245 ember 43 százalékának szadomazo vágyai serdülőkoruk után alakultak ki, de ezeket a vágyakat érdekes módon a szexben évente átlagosan csupán öt alkalommal elégítették ki.

Egy felmérésben, amit Dr. Gene Abel vezetett, az jött ki, hogy a szadisták 18%-a mazochista is egyben, 46%-uk követett már el nemi erőszakot, 21%-uk mutogatta már magát nyilvánosan, 25%-uk kukkoló vagy frottőr, 33%-uk pedig molesztált már gyermeket.

Más kutatások is jellemzően átfedéseket mutatnak a különböző parafíliák között. A Londoni Pszichiátriai Intézet kutatóinak mintája 87 bőrfetisisztából, 38 gumifetisisztából, 133 szadomazochistából, 205 transzvesztitából (köztük transzszexuálisoból is) és 25 domináns nőből állt. Azt találták, hogy a szadomazochisták 4%-a egyben transzvesztita is, 29%-a egyben fetisiszta is, és 35%-a egyben fetisiszta és transzvesztita.

Sokféle pszichológiai narratíva létezik a szexuális szadizmus etiológiájára, bár a legutóbbi értékelések azt állítják, hogy új elméletek már nem nagyon születnek. A pszichológia legtöbb ága (pszichofiziológiai, pszichodinamikus, kognitív, viselkedési, stb.) már kialakította a saját elképzelését, de ezeket egyelőre kevés kutatás erősítette meg. A pszichobiológiai indoklások, amelyek kromoszomális, endokrinális, hormonális és/vagy neurológiai rendellenességekkel magyarázzák a szexuális szadizmust, szintén nem kellően megalapozottak; tipikusan egyszeri esettanulmányokra vagy nagyon kis statisztikai mintákra épülnek.

Korai behaviorista (viselkedéslélektani) elméletek azzal érveltek, hogy a szexuális szadizmus a gyerekkori fejlődés során alakul ki. Ezen elméletek szerint az operáns és klasszikus kondicionálás*, szexuális késztetések és izgalmak folyamatosan agresszív ingerekkel párosulnak, a szexuális fantáziák az önkielégítés során pedig megerősítik és fenntartják a szadista hajlamot. Más pszichológusok azt állítják, hogy az egyén számára elérhető társadalmi minták, gátlások és a személyiség önmagában is szerepet játszhat a kondicionáló folyamatokban.

Dr. Malcolm MacCulloch szerint viszont a szadista fantáziák fejlődésére vonatkozó behaviorista magyarázatok még nem magyarázzák egyértelműen a szadista szexuális fantáziák kezdeti kialakulását. McCullogh és kollégái ezt a korai gyerekkori bántalmazásra vezetik vissza.

1986-ban Katie Busch és James Cavanagh kijelentették, az ezt a területet kutató munkák tetemes része megalapozatlan beszámolókra, nem alátámasztott adatokra, nem megfelelően kiértékelt esettanulmányokra építenek, továbbá hiányzik a kiváltó tényezők szigorú értékelése, és az egyének valamint kisebb csoportok tudományos igényességű esettanumányai. Egy recens irodalomkritikában Dr. Pamela Yates szerint sajnos ugyanez mondható el ma is, Busch és Cavanagh kijelentései után közel húsz évvel.


______________________
*
klasszikus kondicionálás:
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_klasszikus_kondicionls.html

operáns kondicionálás:
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/operns_kondicionls.html


Az eredeti, angol nyelvű cikk itt található:
http://drmarkgriffiths.wordpress.com/2012/02/09/sexy-sadism-entertainment-through-pain/