Levél egy régi ismerősnek

Helló, kedves Böbike!

Hogy hogyan csinálom? Semmi különös nincsen benne, azért hoz izgalomba, mert jó a képzelőerőd, könnyedén el tudod képzelni a leírtakat. Én pedig igyekszem érzékletesen leírni, mert szeretem, ha téged izgalomba hoz. Ha elmesélném, sokkal inkább izgalomba hozna, és ha megtennék veled hasonlókat, az lenne az igazi! Mert hidd el, megtenném, ha nem is éppen ugyanúgy... nekem nincsenek különleges, drága eszközeim, felszerelésem... Képzeld el, hogy mit tudnék veled elművelni, ha volna bár egy "violet wand"-om... micsoda finoman fájdalmas, égetően bizsergető áramütéseket kapnál a puhán telt, selymes melleidre, mellbimbóidra, puncidra, csiklódra... Vagy, ha lenne egy "igazi" korbácsom...nem durva, kegyetlen középkori kínzóeszköz, hanem csak egy olyan, aminek vékony a szíja és csak egy ágú, de nagyon pontosan lehet odacsapni vele: a vékony csapó nem sértené föl a finom bőrödet, nem serkenne ki a vér a csapása nyomán, csak vékony, duzzadt rózsaszínű csík maradna a hófehér bőrödön, de viszont irgalmatlanul csípné...
Képzeld el, hogy kikötöznélek, olyanformán, ahogyan azt a profilképemen látod... csak úgy lazán, nem szorosan, hogy tudj mozogni... Nem is lennél teljesem meztelenre vetkőztetve, izgatóbb, ha van rajtad egy-két ruhadarab... én majd úgyis levenném rólad, ha úgy akarnám...
Persze, nem lehet rajtad bugyi és melltartó, és meztelenek kell legyenek a lábaid is, hogy bármikor hozzáférhessek a finom, csiklandós, bársonyos talpacskáidhoz... hol finoman masszíroznám, csókolgatnám, csiklandoznám őket, hol pedig megvesszőzném, vagy akár csalánnal "simogatnám" őket... hogy sikíts, vinnyogj a fájdalomtól...
És hogy miket elművelnék a csókolnivaló melleiddel... Szorongatnám, csípném őket, erős körmeimmel belecsípnék a rózsaszínű, duzzadó bimbókba, kis korbácsommal rózsaszínű csíkokat vernék rájuk... csipeszekre szerelt súlyokat aggatnék rájuk, árammal ingerelném, kínoznám őket, az, hogy hányszor élvezel el közben, ha elélvezel egyáltalán, az a te szerencséd... mert meglehet, hogy nem engedném, hogy elélvezz, pontosabban csak akkor élvezhetnél el, amikor én akarom...
És mit szólnál egy csalános pakoláshoz a melleidre? Néhány csalánlevél a melltartódba, és így kellene engem orálisan kielégítened...
És olyant is szeretnék... de ezt majd a következő alkalommal...

Vagy, ha ennek a kitalált sztorinak az elolvasása is izgalomba hoz, képzeld el, milyen izgató lenne számodra, ha átélnéd, ha veled történne meg az a nyilvános fenyítés! Ha téged venne kezelésbe a "fenyítőmester", ha neked magadnak kellene vonaglanod nyilvános fenyítés alatt, meztelenül, kitárult, izgalomtól szétnyílt puncival, mezítelen kebleiddel, a nézőközönség szeme láttára... És látnád, közelről látnád a nézők reakcióit, a férfiak izgatott, sóvár tekintetét, ahogy azt a kívánatos, telt, meztelen, tejfehér testedet bámulják, látnád nők rémülettől elkerekedett szemét (hiszen mindegyikük a te helyedbe képzeli magát olyankor), ijedt és izgatott sikolyait, amikor lecsap a melleidre a korbács... És látod, hallod a nézők elismerő vagy éppen gyűlölködő hangjait, amikor elélvezel a fenyítés hatására... hiszen sokan, gyűlölnek téged olyankor...

Lehet, hogy ma még írok, folytatom a sztorit... de holnap mindenképpen, hét végére pedig egy amolyan igazi, hosszú írást kapsz ajándékba...

Csók a megvesszőzött, izgatóan fájó, duzzadó csiklódra!

Carpathian