Barátnőm első fenekelése (Az évforduló emlékére)

Barátnőm egy „kicsi lány”. Igéző szemek, kedves arc, kívánatos alak és igazi figyelem, odaadó szeretet párosul az ő személyében. Gyakorlatilag olyan huszonéves, mint amilyent egy férfi magának csak álmodhat…
Másfél éve voltunk együtt, amikor először elfenekeltem. Akkor egyetemre járt és külön éltünk, egymást távol. Ritka alkalom volt, hogy találkozni tudjunk a nyár folyamán. Ő otthon volt, én pedig messze tőle dolgoztam. Szinte csak telefonon tudtuk tartani a kapcsolatot.
Ezt az esetet megelőzően csak viccesen merült fel közöttünk a fenekelés. Bár az nyilvánvaló volt számára is, hogy nagyon elbűvöl a formás hátsója, de ezt inkább kényeztetésben fejeztem ki. Együttléteink alatt azonban nekem is feltűnt, hogy élvezi, ha meg-megpaskolom. Sőt az is előfordult, hogy amikor szeretkezés közben rácsaptam a fenekére, kéjesen felnyögött. Más előzménye még nem volt viszonyunkban még a fenekelésnek.
Azt azonban mesélte, hogy gyerekkorában igazán eleven kislány volt, így sokszor sodorta bajba magát és ilyenkor gyakran kapott ki szüleitől. Nem is tudta, hogy mennyire felizgatott ezzel a történelmi ténnyel…
Annak a nyárnak az elején a vizsgaidőszaka elég nehézre sikerült és úgy döntött, hogy egy vizsgáját inkább az őszi pótvizsgaidőszakban teszi le. Látva kimerültségét és leterheltségét, egyet is értettem vele. A szünidő aztán gyorsan telt. Mi telefonáltunk, amikor csak tudtunk. Időnként előjött a vizsga kérdése és, hogy mindig csak halogatja a tanulást. Hol ezért, hol azért. Egyik ilyen beszélgetésünk során aztán a következő párbeszéd zajlott köztünk:
- Kicsim, még mindig nem tanultál? -kérdeztem
- Nem, de ne légy dühös ezért. -válaszolta csengő hangján
- Nem haragszom én ezért, csak szeretném, ha sikerülne a vizsgád.
- Azt én is szeretném, de valahogy nincs kedvem nekilátni.
- Lehet, hogy az kedvet csinálna, ha szép pirosra paskolnám a feneked?!
- Lehet, hogy az segítene. -jött a nagyon halk válasz meglepetésemre.
- Ígérem, megteszem, ha nem készülsz fel a vizsgára, és ezért nem sikerül. Én jobban szeretném azonban, ha ezt nem kellene megtennem. -zártam le a témát és másfele vittem a beszélgetés.
A nyár további részében sokszor eszembe jutott ez a beszélgetésünk és nem is tudtam, hogy a sikernek, vagy a bukásnak szurkoljak jobban. Azonban arra gondoltam, hogy majd az idő úgyis eldönti a kérdést.
Eljött aztán a vizsga napja. Akkor is távol voltunk egymástól, így közvetlen előtte csak egy-két SMS-t váltottunk, majd a vizsga után hosszabb csend következett. Ez gyanús volt. Este aztán telefonáltam és hallottam Kicsim hangján, hogy nincs feldobva.
- Nem sikerült. -mondta lényegre törően
- Hát ez nem jó hír, de már így történt. Majd ha találkozunk, megbeszéljük. Addig már csak párat kell aludjunk.
Három nap múlva mentem hozzá. Az albérletében találkoztunk, ahol magunk lehettünk azon az este. Nagyon megörültünk egymásnak, hiszen már három hete nem érezhettük a másik közelségét. Ölelgettük, csókoltuk egymást, beszélgettünk, vacsoráztunk. Aztán visszavonultunk a szobánkba. Leültünk a kanapéra és folytattuk a beszélgetést:
- Kicsim, váltsunk néhány szót a vizsgádról! -tértem át arra, amire már készültem
- Ne rontsuk most el az estét. -jött a gyors válasz és közben hirtelen feszesebb üléspózba rántotta magát Kicsim.
- Szerintem nem érdemes tovább halogatni ezt is, mint a tanulást. Ez a taktika a nyáron, a felkészülésednél sem jött be. Emlékszel még mit ígértem, ha nem fog sikerülni a vizsgád?
- Emlékszem. -válaszolta szemlesütve
- S mi is volt az? -néztem rá kérdően
- Hogy kipirosítod a popsimat, ha nem megyek át a vizsgán. De gondolom ez csak vicc volt. -bújt az oldalamhoz cicaként
- Én nem viccnek szántad. Bíztam benne, hogy nem kerül sor erre a beszélgetésre és felnőttként felkészülsz és sikerül a vizsgád. Azonban kislány módra nem tudtál magadon uralkodni és ellazsáltad a nyarat. Felelőtlen viselkedés volt ez. Kislányos viselkedésed pedig ehhez méltó büntetést érdemel, ahogy megígértem.
Mindketten tudjuk, hogy mennyire fontos a jövőd miatt az egyetem, azért, hogy azt csinálhasd, amit szeretnél. Itt állsz az utolsó év előtt, és mégsem tudsz erre koncentrálni. Ezzel veszélybe sodrod a személyes és közös boldogságunk mielőbbi elérhetőségét. Én bíztam benne, hogy a szép szó és a figyelmeztetés elég lesz, de nem lett. Igaz?
- Igaz. -hallom Kicsim még mindig hozzám simulva.
- Akkor állj fel, kérlek! -utasítottam, aminek eleget is tett
Ott állt előttem szívem választottja vékony vászon nadrágjában, pántos topjában, lesütött szemmel. Én kigomboltam a nadrágját és egy mozdulattal a térdéig lehúztam tangájával együtt. Megkértem, hogy hasaljon a térdemre és megigazítottam, hogy jól kézre álljon a feneke. Ott volt előttem az a fenék, amelyet eddig csak kényeztettem, most pedig el kellett fenekeljem. Néhány pillanatig gyönyörködtem benne, míg Kicsim fejét a két könyöke közé hajtva várt. Aztán egyszer csak felemeltem a kezem, majd lecsaptam a fiatal popsira. Felváltva csaptam az egyik, majd a másik felére. Ütemesen, először nem túl erőseket. Kicsim ezt nyugodtan tűrte, majd először a fejét kapta fel és előtörtek az első hangok. Érezve, hogy már kezd a feneke melegedni erősebb csapásokat mértem ki rá. Fehér feneke először rózsaszínűre váltott, majd pirosodni kezdett. A harmadik percre már kezdett nyugtalan lenni térdemen fekvő Szerelmem. Derekát átkarolva fékeztem feneke táncát. Lábait azonban emelgette, teste meg-megfeszült közben. Közben még a nadrág is elhagyta eredeti helyét és lecsúszva a bokáján landolt. Az 5 perc lejártával abbahagytam a popsi büntetését. Kicsim pityergett, de a teste kezdett megnyugodni. Én pedig gyönyörködtem a hátsóján kialakult két, forró, piros foltban.
- Gyere, állj fel ide elém Kicsim! -szólaltam meg, ő pedig lemászott a térdemről és elém állt. Kezeivel a fenekét markolászta.- Térdelj be oda a sarokba és gondolkodj el rajta, hogy miért is kaptál ki és ez a lecke megérte-e számodra!
Kedvesem a bokáján fityegő nadrágja után nyúlt, hogy felhúzza.
- Hagy csak ott Kicsim! Jó helyen van az. -hangzott erre a reakcióm.
Ezt követően Kedvesem a bokáján fityegő nadrággal és bugyival csoszogott el a sarokig, ahol elfoglalta a helyét. Én meg kedvemre gyönyörködhettem piros popsijában az ezt követő időben. Amikor már úgy gondoltam, hogy elég a büntetésből ismét magam elé állítottam. Kicsi térdein jól látszott a padló nyoma.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem
- Tudom. -válaszolta
- Megérdemelted, hogy elfenekeljelek?
- Igen, és kérlek, ne haragudj rám. -törölgette közben könnyes szemét
- Gyere csak! -mondtam és ezzel egy időben magamhoz húztam. Ő az ölembe ült. Én szorosan átkaroltam, amit ő viszonzott, miközben fejét a vállamra hajtotta. Én közben a hátát simogattam, nyugtatgattam.- Kicsim hidd el, jobban szeretem kényeztetni, simogatni a feneked… Azonban az érted érzett felelősségem miatt nem engedhetem, hogy elrontsd az életed és kockáztasd közös boldogságunk. -ekkor még szorosabban átölelt, mint korábban.- Ezért ha a jövőben hasonló problémába ütközünk hasonlóképpen fogok eljárni. Kettőnkért.
- Rendben. -jött a válasz, kérdés nélkül
- S az az igazság, hogy így is felizgattál. Ellenállhatatlan vagy ilyen piros popsival is Kicsim. -erre a mondatra felemelte vállamról a fejét és könnyes szemével a szemembe nézett, majd huncut mosollyal a szája szélén így válaszolt:
- Érzem…
Majd hevesen csókokkal halmozott el, és a kanapén hanyatt döntött. Innen már csak az intim részek következtek… Az én nadrágom is gyorsan lecsúszott és különösebb ellenállás nélkül sikerült eljutnunk a csúcsig. Ez azonban már egy másik oldalra való történet…
(Sajnálom, hogy ez már elmúlt...)