Hirdetés

Soha nem csinált még ilyet, hogy szinte teljesen ismeretlenül találkozzon egy férfivel. Sőt, még az ismerkedésnek ezt a formáját, - neten keresztül- el is ítélte egy kicsit.
Most még is valami megmagyarázhatatlan izgalom lett úrrá rajta, ahogy készülődött a találkozásra. Egy olyan emberrel fog találkozni, akit még az életben nem látott, csak fényképen, ráadásul nem is az esete. Szakállas, egy kicsit testes, majdnem 20 évvel idősebb. Ráadásul elég nagyképű, szókimondó. Mindig is irtózott az ilyen típustól.
Mindegy, ha nem lesz szimpatikus, legfeljebb otthagyja és kész. Direkt olyan címet adott meg, ami a város másik oldalán van, jó messze az otthonától. Pedig a gyerekeket elvitte az a drágalátos apjuk egész hétvégére, de semmiképpen nem akarta, elsőre a lakásába engedni az idegent. Így nevezte el magában az Idegen. Pedig bemutatkozott, de valahogy nem állt rá a szája, hogy kimondja nevét. Nem tudja mi vonzza ehhez a palihoz, de valahogy képtelen nemet mondani neki, még e-mailban is. Olyan ellentmondást nem tűrő határozottsággal ír, beszél, hogy csak bólogatni képes.
A férje azért hagyta ott, mert, mint mondta „veled nem lehet beszélni, mindig neked kell igazadnak lenni” most meg csak bólogat.
Mint tegnap is mikor telefonon lefixálták a találkozást, az Idegen csak annyit mondott, azon a mély higgadt, nyugodt hangján; „Szoknyába, vagy ruhába gyere, a nadrágot felejtsd el. Ne legyen rajtad bugyi, és legyél frissen borotválva, szerbusz.” És letette a telefont.
Mit gondol ez magáról? Fortyogott magában, ahogy ott ült a szoba közepén telefonnal a kezébe. Meglepődve érezte, hogy elkezd nedvesedni a puncija a gondolattól. Ahogy ott ült a kanapén egyre inkább érezte, hogy hatalmába keríti a vágy, és elkezdte magát simogatni. Nem hiába az elmúlt nyolc évben kétszer volt csak férfivel az is nagyon felejthető volt. Most nem tudott ellenállni a vágynak, gyorsan levette a melegítőjét a bugyival együtt és elkezdte a csiklóját simogatni, egyre erősebben. Az utóbbi időben rendesen rászokott az önkielégítésre, és közben azon fantáziált, hogy nagyon keményen bánnak vele, verik, a fenekét, csavargatják a mellbimbóit, belemarkolnak a hajába, és úgy feszítik a fejét. A múltkor még az is bevillant neki, hogy egy pénisz hatol a szájába, pedig ettől mindig undorodott, nem is sokszor csinálta, de most, képzeletben, élvezte. Hamarosan jött is megszokott remegés, a hasában, a combjaiban, ami egyre erősödött, egyre jobban öntötte el a forróság, érezte az öröm nedve elkezd csorogni a hüvejéből a feneke felé vékony csíkban. Egy hatalmas sikoly hagyta el a száját és elélvezett.
Ahogy ott pihegett a kanapén, arra gondolt, azért is nadrágba megy, nem fogja leborotválni magát, és bugyit is vesz. Nehogy már, úgy ugráljon egy ismeretlennek, az Idegennek.
Ezzel szemben már túl van a borotváláson, csodálatos szép simára borotválta, magát mindenhol, és most egy szoknyát próbálgat, közben azt kell éreznie, hogy egyre nedvesebb a puncija.
Jó, ez jó lesz, ahogy nézi magát a tükörben. Már indul is mert, tudja el fog késni. Zárja az ajtót, lohol le a lépcsőn, szalad a buszmegállóba.
Még szerencse, hogy elértem, - gondolja.
A buszon zötyögve azon töri a fejét, miért izgul? Elkésik, hát elkésik, na bumm. Akkor mi van? Miért nem tud uralkodni az érzésein, miért olyan, mint egy első randis kislány?
Közben idegesen nézegeti az óráját, már elkésett. Nem nagyon, de elkésett. Tolakszik le a buszról rohanva kanyarodik be a sarkon, meglátja az autót, de az Idegen sehol.
- Elkéstél. Mondja egy hang a hátamögül.
Megpördül, és ott az Idegen. Pont olyan mint a fényképen, mosolyog az arca, de a szeme jég.
- Bocsánat. Mondja remegő hangon, miközben esetlenül nyújtja a kezét az Idegen felé.
- Ági vagyok.
Az Idegen megfogja a kezét, érzi a határozott, nem durva szorítást, a kéz meleg, nyugalmat sugároz. Ahogy belenéz a szemébe ott még mindig a jég. Félelmetes szinte beleborzong, megsemmisülve érzi magát. Kicsinek, szánalmasnak, kiszolgáltatottnak.
- Bocsánat? - kérdezi az Idegen.- nem bocsánat, büntetés jár érte. Ugye tudod?
- Igen tudom. – mondja és lepődik meg a saját hangján.
Egy halvány mosoly suhan át, az Idegen arcán miközben elengedi a kezét.
¬- Rendben Ági. Hová menjünk? Igyunk itt a presszóban egy kávét, vagy menjünk sétálni ott szembe abba a kis ligetbe?
- Igyunk egy kávét, aztán mehetünk sétálni. A liget másik oldalán a Duna van.- Próbál könnyed lenni, de nem igazán sikerül.
Az Idegen elindul a presszó felé, és Ő megadóan ballag mellette. A presszóban nem sokan vannak még is büdös áporodott bagószag van. Leülnek egy boxba ami nem túl zárt, Ő belűre az Idegen kívülre. Az Idegen kérdez és Ő válaszol, és mindezt olyan természetesnek veszi, hogy fel sem merül benne, egy-egy kérdésre soha nem válaszolt volna azelőtt egy számára alig ismert férfinek.
- Állj fel Ági. – az utasítás olyan ellentmondást nem tűrő hideg, eszébe se jut megkérdezni, hogy minek. De nem tud normálisan állni, mert az asztal túl közel van a padhoz, kénytelen kicsit rádőlni az asztalra és a két kezével az rátámaszkodni.
Az Idegen keze máris a szoknyája alatt van és érzi ahogy csúszik felfelé a combján. Összerándul a váratlan érintéstől, összezárja a térdeit.
- Állj nyugodtan, és terpeszbe. – jön a száraz hideg parancs. Ahogy lenéz az ülő férfire nem látja annak csak a hideg szemeit, melyek jegesek, mégis szikráznak.
- Állj nyugodtan, és terpeszbe, és hallgass. - ismétlődik meg a parancs.
Maga sem érti miért, de engedelmeskedik, közben arra gondol, hogy megfogják látni mi történik itt az asztaluknál. Szégyenében lesüti a szemét.
Az Idegen keze egyre följebb csúszik, finoman simogatja a combja belső felét, és Ő egyre jobban élvezi, szégyelli, de élvezi. Már a fenekénél jár, belesimít a vájatba többször egymásután, úgy hogy az ujjai érik a puncija szélét. Önkéntelenül engedi széjjelebb a lábait, ahogy a férfi keze hátulról eléri a punciját végigsimít a szemérem dombján, elidőzik a csiklóján. A kéz száraz és forró. Már remegnek a térdei, érzi mindjárt elélvez.
- Rendes, szófogadó kislány vagy, ülj le. – szólal meg a férfi és kiveszi a kezét a szoknyája alól.
- Fizetek. – int a pincérnek. Miközben rá sem néz.
Neki még ég az arca, remegnek a lábai szemét lesütve ül a férfi mellett.
- Na, gyere. – veti oda a férfi, és hátra sem nézve indul kifelé.
Kint a kora őszi szürkületben, már a levegő is kezd erősen lehűlni, borzongás fut rajta végig, ahogy kilép az ajtón. Az Idegen a tarkójára teszi a kezét, érzi a határozott fogást, és elkezdi a liget felé irányítani. Engedelmesen megy mellette.
- Annak örülök Ági, hogy nincs rajtad bugyi, és szép simává borotváltad magad, de a késésért büntetés jár. Azt nem kerülheted el. – mondja a férfi. És Ő képtelen megszólalni.
Míg a liget felé sétálnak, egyre sötétedik. Az Idegen beszél hozzá, de Ő csak halk igeneket mond néha. A legtávolabbi padnál megállnak, a talpuk alatt a fehér murva szinte világít, teljesen besötétedett. Hallani a Dunát, ami hűvös szelet hoz magával. Az Idegen maga felé fordítja.
- Ági, most van még lehetőséged, hogy elmenj, két percet kapsz eldönteni. Ha maradsz, az azt jelenti, hogy elfogadod a feltételeimet, ellentmondás nélkül teljesíted az utasításaimat, tudomásul veszed, hogy az urad vagyok, és azt teszek veled, amit akarok.
Beleremegett a hallottakba, szinte elviselhetetlen fájdalom, hasított a belsejébe, úgy érezte menten megnyílik alatta föld. Megsemmisült. Nem tudta elvenni a tekintetét a jégszempárról.
Csak annyit mondott elcsukló hangon;
- Maradok uram.
- Rendben. Maradj itt, nem ülhetsz le, nem fordulhatsz el. – mondta a férfi. Azzal elindult a közeli orgonabokrok felé. Zsebéből kivett egy bicskát, majd rövid válogatás után levágott egy kb. méteres, ujjnyi vastag vesszőt. Visszafelé indulva a bicskával elkezdte leháncsolni a vesszőt, mire visszaért, el is készült vele. A látvány szinte megbénította. Soha nem tűrte a fizikai erőszakot, és mitagadás a fájdalmat sem bírta nagyon.
- Húszat kapsz ezzel a vesszővel, én számlom, a végén megköszönöd. Vetkőzz, blúzt, melltartót, szoknyát, cipőt. – hangzott az ellentmondást nem tűrő parancs.
Vonakodva bár, de elkezdett vetkőzni, érezte a hűvös szélben megkeményednek a bimbói, a meztelen talpát vágták az apró éles kövek. Igen a murva csak szép, de kegyetlen. Karjait leengedve állt meztelenül a férfi előtt.
- Menj az asztalhoz – mutatott a férfi a pad előtt álló, földbeásott lábú rönkasztalra.
- Oda a végéhez, fordulj az asztal felé. Tedd szét a lábad, még. – hangzott a parancs.
Aztán a férfi egy határozott mozdulattal a felsőtestét az asztalra döntötte. Érezte a mellén, a hasán a fa repedéseit. Remegett a félelemtől, még is várta azt ami történni fog, bár fogalma sem volt róla, hogy milyen lesz.
- Vesszőztek már meg szuka? – kérdezte a férfi.
- Még nem Uram – rebegte alig hallhatóan.
- Szorítsd magadhoz az asztalt, szorítsd össze a fogaid. Nem állhatsz fel, nem jajgathatsz, míg nem végeztem. Megértetted?
- Igen Uram
Az első csapás olyan váratlanul érte, és olyan kegyetlenül fájt, hogy abban a pillanatban felsikoltott, és felegyenesedet.
- Jajj, nem, nem - fordult szembe a férfivel.
- Hasalj vissza azonnal.
És megtette, soha nem gondolta volna, hogy képes lesz ilyenre. Visszahasalt, a parancs olyan ellentmondást nem tűrő volt, hogy képtelen volt ellen állni.
Jöttek a csapások egymás után, a fenekére, combjára. Égett fájt mindene, vonaglott, toporgott az éles murván. Tüzelt a bőre, úgy érezte egyre inkább izzik az egész teste. Aztán a fájdalom remegése egyre inkább átment az élvezet rándulásaiba. A hullámok egyre gyorsabban jöttek, érezte rögtön elélvez. Mikor megszűntek a csapások, és éles fájdalom hasított a hüvelyébe. Aztán még egy, és még egy. Férfi két ujja hasított belé, aztán három, aztán már négy. Már szinte patakokba folyt a hüvelyéből az élvezet nedve. Azt érezte menten szétszakad, mikor olyan élvezet hullám csapott át rajta, hogy percekig csak rángatódzott. Még soha nem élvezett ekkorát és ilyen hosszan.
Nem sok ideje volt, pihegni, mert a férfi felrántotta. De képtelen volt állva maradni egyszerűen összecsuklott, az Ura előtt. Most már tudta, az Ura előtt térdel, és nem baj, hogy a kövek felsértik a térdét, semmi sem baj csak itt lehessen. Vele. A férfi odahúzta fejét az ágyékéhoz, szájába rakta a péniszét, és elkezdett közösülni a szájával, miközben a hajánál fogva erősen tartotta. A fulladás kerülgette. A nem túl nagy, de kemény pénisz ütemesen ütögette a torkát. Újra elkezdtek az élvezet hullámai áramlani a testében. A férfi élvezetével egy időben, az előzőhöz hasonló gyönyör rázta meg a testét. Ha a férfi el nem kapja, ott esik össze, és terül el a köveken.
Segített neki felöltözni, rá adta a cipőjét.
- Menjünk, hazaviszlek. – mondta, és átölelve kitámogatta a kocsihoz.
Mindene fájt, sajgott az egész teste, vér szivárgott a térdéből, de soha nem érezte ilyen boldognak magát.
Nem ellenkezett akkor sem mikor a férfi, forró fürdőt engedett neki, levetkőztette, és lágyan masszírozta sajgó testét a kádban. Miért is tette volna, hiszen az Idegen az Ő Ura.