Vágyak 2.

Nem vagyok független,
A vágyak nem uralnak,
Finoman, gyengéden azért, csak alám csavarnak.
Véremben, velőmben ott van az izgalom,
Motivál a vágy, azt mondja: Uralom!

Fékez az erkölcs, azt mondja: Nyugalom,
De az ördög nem alszik, azt súgja, hogy: akarom.
Akarom, mert hatalom és izgalom, mi kell nekem.
Itt a Földön, aljas fenevad, mi lüktet bennem.
A hétfejű mi én vagyok, mikor a vágyammal nem bírok.

A kapitány én vagyok, a hétfejűvel elbírok!
Jöhetnek a vágyak, ha még alszom rá néhányat.
Az én szabad döntésem dolga, hogy lehetsz-e engedelmes szolga!
Ki parancsom, óhajom, vágyam lesi, alázattal dolgát teszi.
S őt ez boldoggá teszi, ha óvó vélelmemet élvezheti.

De torkában nincs görcs, mert a Mestere elég bölcs.
Csak az Urától félhet, még ha alázatban is élhet,
Egyetlen igája, hogy irgalmas legyen a Bikája,
Ki figyelmével legjobban kitünteti, mikor szigorúan bünteti.
Örömmel viseli, nem csupán beletörődőn, ha lehet a szemetesem és a lábtörlőm.