Elveszem a játékod

Nem ellenkezett vagy kért, egyszerűen csak kíváncsi volt, mi fog vele történni. Elmondtam neki, hogy pofozni fogom és szopatni.
Velem szemben ült, összezárt térdekkel és összekulcsolt ujjakkal. Egy zavart kis szende mosoly jelent meg az arcán. Zavarba hozta, hogy most végre megtörténik. Hogy végre átélheti. Visszamosolyogtam rá, tetszett, hogy várja. A biztató mosolyomtól szélesebbre húzódott a mosolya, és szégyellősen pillantgatott maga elé. Megdicsértem a mosolyát, egy árnyalatnyit közelebb hajoltam hozzá, és abban a pillanatban, amikor épp megköszönte volna, egy vállból indított, csípős, de nem megszédítő pofont ütöttem az arcára. Az én mosolyom kegyetlenné vált, az ő reakciója azonban meglepte az elképzeléseimet. Arra számítottam, hogy a pofon majd letöri a nagyképű lelkesedését. De ahogy visszafordította a fejtét, megtornáztatta az állát és a meglepettség halvány árnyéka nélkül szája egy huncut, csábító mosolyra húzódott. Ahogy újra rám nézett, csillogó szemei azt mondták: "kérek még". Szinte láttam, hogy megnedvesedik. Játékra hívott: ki akartam verni belőle a lelkesedést és az öncélú élvezetet, de ő is élvezte magát a módszer, amivel ezt el akartam érni. De nem engedhettem meg, hogy az élvezkedő beleegyezése adjon jogot a tetteimnek. Azért kellett megtennie, mert én akarom. Akkor lehet részese, ha erre képes. A gondolattól, hogy ezt az állapotot ki kell aláznom belőle, merev lett a faszom. El akartam venni a játékát, mert én jobban tudok játszani vele.
Elkaptam a haját, kiszabadítottam a farkam, és ráhúztam a fejét. Két kézzel megtámaszkodott mellettem, és lelkesen szopni kezdett. Megszabadultam a nadrágomtól, és lerángattam a felsőjét. Bő nyállal szopott, amit vissza tudott szívni, azt lenyelte. Forgatta a nyelvét, mozgatta a nyakát. Élvezettel csinálta, élénk mozgásából ragyogott a lelkesedés megrontásáért kiáltó jókedve. Nevetés hallatszódott fel a torkából. Néha, egy-egy lökéssel mélyebbre toltam a farkam. Felhörgő öklendezés után egy élvezkedő, fölényes kuncogás tört ki belőle. Nagyon tetszett neki. Pár percig élveztem, majd lerántottam a faszomról a fejét, és kiosztottam három pofont. Egy sátáni kacajjal fejezte ki, hogy ez a neki való. Felálltam, belemarkoltam a hajába, és dugni kezdtem a száját. A kezével maga mellett támaszkodott. A hajánál fogva feljebb emeltem, hogy ne kelljen beleguggolnom, így a keze csak lógott mellette, és tartotta a száját. A szemébe nézve mosolyogtam, egyrészt mert aranyos volt, másrészt, mert én már tudtam, mit fogok vele művelni. Ráhangolódott, nagyon szerette, amit csináltam, és eddig a pontig még élveztem is, hogy mindketten ilyen mosolygós örömmel éljük meg, hogy a faszom leszopatására használom a száját. De előjátéknak ennyi elég volt, ezért elkezdtem kellemetlenebbé tenni számára a dolgot. Egyre mélyebbre toltam a farkam, amitől néha öklendezett. Befogtam az orrát, és végül már úgy járattam benne a faszom, hogy minden lökést ütközésig toltam. Egy kissé ellenkezős, kellemetlen morgás hallatszott a torkából és kissé tolt el magától. Amikor már nagyon kínlódott, levettem a farkamról, és két-három pofon erejéig hagytam levegőhöz jutni. De továbbra is apró nyöszörgéssel bírta csak a megterhelő szopatást. Végre. Ezt már rosszul viselte. Érezhetően nem szerette. Most lépett túl az aktus azon a pont, ahogy ő ezt az elején képzelte. Azon a pár begerjesztő pofonnal ízesített kellemes szopáson, ami szégyenérzet nélkül nedvesítette be. A tekintetünk már nem mosolygott össze. Az enyém nem tűrt nemet, az övében pedig gyűlt az aggodalom.
Nem minden pofonhoz kellett lefejtenem magamról. Közelítettem az orgazmushoz, és a szopás közben kiosztott pofonok segítettek elérni az élvezést. Kicuppantottam a szájából, az arcára vertem, és a kihívástól még mindig merev farkam visszadugtam a szájába.
Az újabb pofonokat már nem kísérte örömittas élvezet, csak fegyelmezett tűrés. Először a jóleső érzés miatt nem akart, de ekkor már nem mert védekezni. Félt ellenkezni az akaratommal. De nem a súlyosabb következmények miatt, hanem mert jól esett neki félni, hogy megvédje magát a bántalmazásomtól. Megtapasztalta az első olyan kéjt, amitől perverzebbnek érezte magát, mint egy egyszerű kis szopós kurva, és inkább ezt a kéjt választotta, mint a lelki épségét. Szeméremajkai csöpögni kezdtek, ahogy átjárta a jóleső félelem és az önvédelem szándékos blokkolásának érzése. Egyre kifejezéstelenebb arca tükrözte, hogy saját perverziójának egyre mélyebb tudatosulása bizsergéssel, és ettől még nagyobb szégyennel tölti el.
A felöklendezett nyál végigfolyt a mellén, ami nem folyt ki, azt maga elé köpte. A torka mély ingerlésétől pedig könnyeztek a szemei. Amikor a farkammal szétkentem testnedveit az arcán, sminkje úgy mocskolta össze az arcát, amilyennek ekkorra a lelkét érezte. Amikor épp nem tartottam a fejét, leroskadt a felsőteste, a szopatáshoz nekem kellett felhúznom, hogy egyenes háttal felérjen a farkamig. Ahányszor felemeltem, szemen-arcon köptem, és minden újabb pofonnál lefröccsent az arcáról a mindkettőnk nyálával keveredő sperma. Ahogy a farkam kifelé csúszott a torkán, a még fasszal teli szája mélyet öklendezett. De mire a farkam kihúztam a szájából, már visszanyelt, és csak a viszkózus nyál húzott hidat a makkom és a szája között, amely egészen a torkából csurdogált. A szájából kicsúszó faszról még tudomást tudott venni, de annál több reakcióra nem volt képes, mint hogy a rendelkezésemre bocsássa torkát. Figyelme már csak arra tudott összpontosítani, hogy mikor közeledik a szájához a fasz, hogy a kellő pillanatban kellően kitátsa a száját.
Befejező ritmusra váltottam a kényszerszopatást, amit még mindig megszakítottam számomra egyre kellemesebb pofonokkal, melyekről már tudomást sem volt képes venni. Haja a testnedvektől csomókban állt, szemfestéke monoklivá kenődött, és a kényszertől könnyező szeme fekete csíkokat festett az arcára. A feltóduló testnedveit nem köpte ki, nem nyelte le, már csak hagyta a nyálát folyni le a torkán, folyni ki az orrán, száján. Az öklendezés már sokkal kevésbé rázta meg a testét. Nem tett önálló mozdulatot, nem rezzent össze a pofonoktól, csak annyit mozdult a feje, amennyit a fizika törvényei diktáltak. Nem csak érzelmi, de reflexes reakciója sem volt. Már nem félt. Azonosult a bántalmazásom okozta fájdalommal, de főként megalázással. Önmaga természetes része lett, és nem érezte szörnyűnek. A tőlem való félelme segített túllépni az önvédelmi ösztönein, hogy megélhesse a tökéletes odaadást. Többé nem latolgatta, hogy helyes-e vagy helytelen, amit teszek vele, kell-e ellene küzdenie. A döntést erőszakkal elvettem tőle, és a döntéskényszertől való megszabadulás szabaddá tette. Szabad volt felhőtlenül megélnie a legmélyebb mocsokban dagonyázó vágyait. Megmutattam, hol a helye, és a bűntudat nyomása nélkül teljes értékű része lehetett valami jónak Én pedig a torkába engedett meleg gecivel biztosítottam róla, hogy nekem ez nagyon jó.