Margit V.

Margit a fenyítőszékbe kötözve várt a férfira.
A helyiségben csak néhány gyertya világított. Meleg fényük megvilágította a nő ruhátlan testét, halványan kiemelve lágy vonalait a kamra sötét hátteréből. Szinte földöntúlian gyönyörű volt a meleg-fehér, telt női test, a masszív fenyítőszékben, a sötétszürke betonfal hátterében törékenynek tűnt, akár a porcelán.
A várakozás idejére a férfi nem kapcsolta fel a villanyvilágítást, hogy ne zavarja az arcába világító fény a nőt. Azt csak majd a korbácsolás ideje alatt használja, hogy jól láthassa a nő arckifejezését.
A szék hátlapja negyvenöt fokos szögben volt hátradöntve. A nő karjait magasra emelve a szék támlája mögött rögzítette a férfi, így mellei kifeszültek. Lélegzése ütemére lassan emelkedtek-süllyedtek, duzzadt halvány rózsaszínű bimbói alig voltak sötétebbek a nő áttetsző bőrénél. Halvány arca is nyugodt volt, talán az enyhén fokozódó, várakozásteli izgalom hatására. Szemét lehunyva tartotta - a felületes szemlélő számára olyan volt, mintha aludna.
Pedig nagyon is ébren volt. Egymást követték a gondolatai.
A szék lábtartói a maximális szélességűre voltak állítva, ez kissé kényelmetlen volt a nőnek. Viszont a lábtartók magasra voltak emelve, így a lábát térdben behajlíthatta egy kicsit, és a feneke alatt sem az éles gerincű ülőlap volt.
Teljesen meztelen volt, ahogy a férfi által kidolgozott "Fenyítési Szabályzat" azt előírta. Csak a szeméremtájékát takarta egy látszólag hanyagul odavetett, de a valóságban gondosan, kiszámítottan elhelyezett törülköző.
Alatta pedig, Margit punciján, csiklóján a szokásos, orvosi fecskendőből készített egyszerű vákuumszivattyú tette láthatatlanul és hangtalanul, de annál hatékonyabban a dolgát. És hogy még intenzívebb legyen az egyébként is izgató érzés, a férfi egy kisméretű csiklócsipeszt helyezett fel Margitnak, a fecskendő előtt. Csak azután tette fel a nőnek a fecskendőt és húzta meg a fecskendő dugattyúját ütközésig. A megduzzadó csikló félig kitöltötte a fecskendőt.

Újabban a férfi puncikorbácsolás előtt mindig megcsipeszelte, megvákuumozta a nő csiklóját. Az ezután kiemelkedő, megduzzadt csiklót sokkal könnyebben el tudta találni az izgalomtól remegő kezével is.

Ahogy a vákuum okozta vérbőség egyre fokozódott, a kis csipesz, ami eleinte csak enyhe fájdalmat okozott, most egyre erősebben feszült a nő csiklójára. A z egyre duzzadó csikló ki akart szabadulni a csipesz fogai közül. A kellemes, csak enyhén fájó, de izgató bizsergés egyre fokozódott.
A nő halkan nyögdécselni kezdett. Tudta, hogy senki sem hallja, a férfi sem, ilyenkor különben sincs a közelben: sokszor egy-két óráig is várakoztatja a nőt a fenyítőszékbe kötözve. A kis fenyítőkamra a pincében volt és vastag, hangszigetelt faajtó zárta el a külvilágtól. Ha hangosan sikít, az sem hallatszana ki.
De a feszülés a csiklójában egyre erősebb volt és a fecskendő éles pereme is egyre jobban belevágott a puncijába. Ha óvatosan megmozgatta a csípőjét, a fecskendő is ide-oda mozdult, meg-megrántva a duzzadó csiklót. Ez kellemes érzést okozott a nőnek, ilyenkor fel is sikoltott halkan, de viszont attól tartott, hogy a mozgatástól a fecskendő leesik, ezért pedig - tapasztalatból tudta - szigorú fenyítés jár.
Az ágyéktájékán hanyagul keresztülvetett kendő is nyugtalanította. Margit félt, ha arra gondolt, hogy azért van ott, mert a férfi ismét egy idegent hív a megfenyítésére. Margit még élénken emlékezett a kegyetlen vallatótisztre, Johannra, szenvtelen, kegyetlen tekintetére, ami szinte hipnotizálva meredt Margit meztelen mellére, majd a puncijára, emlékezett durva vonású szögletes arcára, arra, hogy szinte megvadultan esett neki a vesszővel: napokig fájtak és érzékenyek maradtak a vessző piros csíkjai puha talpán. De leginkább a csípős csapású, vékony, vörös gumibotjára emlékezett, aminek a nyomai, a fájdalmas, vastag, kékes hurkák még napokig látszottak a nő fenekének sima, fehér bőrén.
Az ágyékán keresztültett kendő arra szolgált, hogy lenyomja a fecskendőt. Anélkül ugyanis a fecskendő szinte függőlegesen állt volna és a nő bármilyen apró mozdulatától leeshetett volna.. Így lefele feszítette az érzékenyre duzzadt.megcsipeszelt csiklót, ami még inkább fokozta a nő kéjérzetét. A feszítő érzéstől és a csipesz szorításától lassan-lassan fokozódott az izgalma, puncija benedvesedett. Elképzelte, hogy mi történik majd vele. A gondolatra kellemes borzongás járta át. Abban szinte biztos volt, hogy a férfi majd megkorbácsolja a punciját, hiszen a vákuumos kezelést mindig puncikorbácsolás vagy vesszőzés követte.
Felnyitotta a szemét és jobbra, a fenyítőszék melletti kisasztalra sandított, ahogy a férfi a fenyítőeszközöket tartotta. Látta is ott mindkettőjük kedvencét, a kis gumikorbácsot.
A kis korbács láttán újra elöntötte a nedvesség.
Egyre türelmetlenebbül várta a férfit.

Folyt. köv.