Fantázia, ami akár meg is történhetett volna augusztus 1.-én

Az Aprók között láttam a hét közepén egy ajánlatot a férfitől, hogy augusztus 1.-én (pénteken) rendelkezésre állna, azaz keresne valakit, aki dominálná, s közben foglalkozna a farkával, amit kínozhatna is. Hozzátette, hogy képeket is mutat, mert nem valami nagy. Így kételkedik, hogy lehet azzal kezdeni valamit, de azért reménykedik. (Ez később törölve lett!)
Talán másnap „Kávé, ami a torkomon akadt…” címmel egy blog is foglalkozott ezzel az ajánlattal, idézem: „Vannak a bdsm világában furi emberek, na de azért valami nagyon nem stimmel, ha olyasmit akar valaki, ami már a csonkítás, vagy a maradandó károsodás kategóriájába tartozik. Az már valahol gáz, vagy egyszerűen orvosi eset, ezt még nem tudom. Ezt a kívánságát megfejelni azzal, hogy van pár kép, amin valljuk be az őszintét, igazán nem egy méretes farok látható (ritka kivétel), na de erre azt mondani, hogy ez bármiféle szadizmus miatt lenne.............. na, itt akadt a torkomon a kávé. Nem vagyok farok fan, de ezeket kicsit kielemeztem. Magam sem a szadizmusnak, sem semminek nyomát nem láttam a képeken. Inkább azt gondolom, kis pénisz tünetnek nevezném, amit a képeken látni. Elfogadom, hogy vannak extrém dolgok, de tudjuk, már hol vannak a határok, és mit kérünk, vagy akarunk megélni. Na, felköhögtem a kávét.......... A blogot lezárom, bár nagyon ritkán teszem, de ma lehet ilyen fulladás közeli állapotban, ez a legjobb megoldás, vagy mégsem nem tudom.”
Eddig az idézet a blogból és persze voltak hozzászólások is. Az egyik pedig egy videóra „mutatott”, ahol kasztrálást lehetett látni. (undorító szerintem már a videó témája és feldolgozása is, mert ilyen sebészeti műtétet sajnos néha el kell végezni a való életben, de steril körülmények között!)
A magam „hozzászólása” következik most, ami fantázia történet keretében így szól(hatna):
Az ajánlatra a képek megnézése után reagáltam s megírtam, hogy nem tántorít el, amit láttam, sőt. Hajlandó lennék fogadni egy szeánszra pénteken magamnál. Hamarosan válasz érkezett az elfogadásról, majd pár, gyors levélváltás után megállapodtunk és pénteken 9 órakor megjelent nálam, ahol négyen vártuk, két Subommal, no meg egy barátommal.
Belépve eléggé szorongó volt, főleg talán azért is, mert Subjaim ott ültek a sarokgarnitúrán, felöltözve (!). (Róluk tudott előre is, meg a barátom jelenlétéről is, de annak „szerepéről” nem világosítottam fel, direkt.) A kölcsönös bemutatkozás után lassan indult a beszélgetés, de azért megindult. Szorongása lassan felengedett és magától tért rá arra, hogy megkérdezte, láttuk-e a képeit, amit feltett. Mindannyian bólogattunk válaszul.
- S nem gond? – kérdezte meg izgatottan. Majd meg sem várva válaszunkat, felugrott és már gombolta is ki a nadrágját, húzta le alatta a boxerét. Láthattuk valóságban is a képeken már látottat. Elcsodálkozott, hogy mi nem csodálkozunk, sőt. Subjaim rezzenéstelen arccal ültek tovább, szinte oda, azaz „oda” sem néztek, akárcsak a barátom, aki csak gyors pillantásra méltatta. Én azonban kis idő után megszólaltam:
- Én is mutatnék Neked valamit…- kezdtem, de izgatottan közbevágott:
- Teee, azaz bocs Ön, Uram? Hiszen Ön lesz a Mesterem, a Domom. Ön fog dominálni engem ma és itt s végzi el a farkam kínzást, amit alig várok! Ebben állapodtunk meg. – kezdte, de leintettem.
- Várj, had fejezzem be! – szóltam rá. – Természetesen nem én mutatom meg Neked az enyémet, hanem a srácok, a magukét! – folytattam. – Lesz azonban valami érdekes is azokban. Kezdjük is akkor sorjában! – – csigáztam az érdeklődését.
Sikerült, mert azonnal a srácokra nézett és alig várta, hogy lássa, amit megígértem. Intésemre az egyik Subom felállt, odébb lépett a szoba közepére, majd lassan simogatni kezdte a nadrágon át a farkát, ami hamarosan láthatóan meredezett is a nadrág alatt. Jókora dudorral. Ekkor szexisen levetkőzött előttünk, de a gatyáját, pontosabban a tangáját már nekünk háttal állva húzta le. Úgy is maradt, majd egy szekrényajtóhoz lépett, kinyitotta és tőle mi nem láthattuk, hogy mit, de hallottuk, valamit elindított, mert zúgni kezdett. Jó ideig állt előtte.
Míg már észre lehetett venni, hogy didereg a teste. Ekkor kikapcsolta a zaj forrását, valamit elől még matatott a farkán. Ekkor megfordult és közelebb jött. Megállt előttünk. A férfi előre dőlt, de így sem látott semmit, csak szőrt, „ott”. Megdörzsölte a szemét és közelebb hajolt, no, akkor már láthatott valami kis bőrredőt is. Oda akart nyúlni, de ekkor rászóltam:
- Mindent a szemnek, de semmit a kéznek! Ne nyúlkálj! Mit látsz? - kérdeztem meg.
- Semmit, azaz alig valamit. Hova lett? Hiszen az előbb úgy dudorodott a nadrágjában.
- Ugyanott van most is! – feleltem. – Csak közben erősen hideget fújt rá, ami összehúzta, majd odanyúlva még vissza is „gyűrte” a már ernyedt farka bőrébe. Ezért is látod, azaz nem látod. – adtam meg a magyarázatot, majd intettem a Subomnak, aki most már odanyúlt, ki”húzta” a bedugottat és izgatva magát, no meg „videózva” magában, hamarosan megint merev dákójával állt előttünk.
- Ő volt az első mutatnivalóm. Fontos leszögezni: Nincs nyoma semminek! Nincs heg!
Hagytam kis időt emészteni az eddigieket, majd intettem a második Subomnak is, aki szintén izgatta először magát, míg erősen látszott a csomagja a nadrágon át is. Most Ő is felállt, megfordult és lassan levetkőzött. Szintén nekünk háttal állva húzta le szexisen a slipjét, de utána azonnal ugrálni, kezeivel feje fölött tapsolni kezdett s ezt jó ideig tette. Végre abbahagyta Ő is „igazított” valamit s igen vontatottan fordult meg, de úgy, hogy kezeivel takarta a farkát. Mikor már szemben állt teljesen velünk, akkor intésemre elvette s oldalra tette a kezeit. A férfi rá meredt, fokozatosan dőlt előrébb, de megint alig látott valamit. Igaz a második Subomnak hosszabb szálú és sűrűbb fanszőrzete volt, amiből alig „kandikált” ki valami, de s ez volt az igazibb szám, hogy a golyóit sem lehetett látni. Pontosabban alig valamit ott, de biztosan nem kettőt, hanem egyet, de kicsit, viszont erősen redős bőrt igen. A férfi felkiáltott a meglepetéstől. Erősen türtőztette magát, hogy ne nyúljon oda, ne tapogassa meg, de azért több oldalról is szemügyre vette. Végül lehangoltan megszólalt:
- Ha nem látnám, el sem hinném, amit látok, pontosabban, amit nem látok! – kezdte s elakadt a szava, kérdőn rám nézett, majd a srácra. Az vállat vont, de nem szólt.
- Igen, jól látod, amit nem látsz! Most sem látsz sem heget, sem mást, mert nincs is! – kezdtem és folytattam: - Ő más meglepetéssel szolgált Neked, nekünk. Kiskorunkban a golyóink még nem szállnak le a heréinkbe, hanem a hasfalunkon belül helyezkednek el. Néha van, akinél később sem száll le, akkor műtéti segítség kell, mert a herék nem maradhatnak a hasfalon belül. Ott meleg van, elpusztulnak a keletkező spermiumok. Viszont van olyan, akinél ez az „átjáró” felnőtt korban sem záródik be teljesen, hanem nyitva marad s az, kis ügyességgel, ezt ki is használhatja, mint most Ő. – mutattam a Subomra.
- Csak ámulok és bámulok. – szólt a férfi s így is gondolhatta.
- Akkor jön a harmadik bemutató számodra. – kezdtem s barátomra néztem. Az még csak megszólalt:
- Egyetemista voltam, mikor egy verseny során kerékpárral estem. Nem kicsit, de nagyot, ami már máskor is megtörtént, de most rossz helyen és rosszkor! Ahogyan előre estem, át a nyergen és a saját kerékpáromon, a versenyt kísérő motoros mellettem haladt, ő is elesett, de én sajnos rá. Azaz rá, a motorjára, amiből kiállt a lábtámasz, arra. Annyi szerencsém azért volt, hogy a kerék már nem pörgött, leblokkolta a fék, de én a farkammal és golyóimmal estem rá – teljes testsúlyommal és a lendületemmel – a lábtámaszra. Elájultam és a kórházi ágyon tértem magamhoz. Ekkor közölte velem egy aranyos pszichológus srác a valót s műtétem következményét, amit a kötésektől akkor még az ágyban nem láttam, láthattam. Igen megrázott, de túl tudtam tenni magamat az első sokkon. S mint látod, itt vagyok, meg vagyok s jól is vagyok. Nem történt tragédia, nem is úgy kell fogadni sem. Együtt lehet ezzel élni! Viszont nekem vannak hegeim, nem is kevés, igaz már csak testi. No meg "zacskóm" is, de nem az, amire most gondolsz! :-) - Megmutassam? - kérdezte, de végül is nem tette, mert senki sem kérte. Még hozzátette: - Igaz viszont kellenek a jó barátok. – szólt és nevetett, majd eldúdolta: -„Azért vannak a jó barátok, hogy egy rég elvesztett álmot…”
A fantázia történet itt záródik. Nem minden részében mese!
Hogy mi történhetett még utána, talán azt is elmesélem, majd máskor!
(vége)