Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes kísérlet, vagy hol vannak a szadizmus határai? (2. nap délután)

2014. 08. 02. 16:42 | Megjelent: 812x
Míg a rabok békésen aludtak a celláikban, a másik teremből nyíló orvosi szobában eligazításon vettek részt a fegyőrök a főfoglárral. Elsőként a direktor teremtette le őket a sárga földig keresetlen szavakkal és nem irodalmi stílusban, hogy mondotta már tegnap este is, hogy keményen kell a rabokkal bánniuk, de a kísérlet előírásait messze szem előtt tartva és betartva! Mikor a direktor kifulladt, s megakadt a szemrehányások sorolásában, akkor az orvos ragadta magához a szót és orvosi szempontból elemezte a csepegtetéses fullasztás veszélyeit, hozzátéve, hogy a vér fejbe szállása még sokkolóbbá te(he)tte azt a rab számára. Az eligazítás végén elengedték a foglárokat, hogy fél óra ebédelés után vigyék a Koránokat a délutáni imához s tartsák magukat az ismertetett előírásokhoz, szabályokhoz.
A foglárokban persze gyűlt a düh, nőtt a gyűlöletük a foglyokkal szemben, melyről a kajálás során egy-egy szót ejtettek is már. Három órakor felálltak, átvitték a Koránokat és a reggelihez képest „halkabb” zajokkal végezték az ébresztést. A rabok kiadták a laticeleket, takarókat, majd elvégezték az imáikat, de nagyon iparkodtak, hogy szabályt ne vétsenek közben. A harmadik rab a többiek imádkozása közben sétálgathatott a cellájában, üldögélhetett a priccsén. Az ima végén összeszedték a Koránokat és kimentek a fegyőrök. A rabok felsóhajtottak, hogy megúszták atrocitás nélkül. Egymásra is mosolyogtak, míg nem az első rab még kezével megelégedett mozdulatot is tett a társai felé, de kár volt. Már rohantak is be a fegyőrök, rángatták ki a cellájából és a terem közepén elgáncsolva földre vitték s körülállva alaposan elpáholták a gumibotjaikkal. Közben még egy-egy rúgás is megtörtént. A celláikban a két rab mereven állt és bámulta a történteket. A hirig végén ráordítottak a földön fekvőre, hogy álljon fel, de mivel nem volt eléggé gyors, ezért a főfoglár elé lépett és kéjes arccal lerángatta róla a rabruháját, míg két foglár megint hátra csavarta és feszítette a kezeit. A főfoglár intésére most ott kellett a terem közepén hanyatt feküdnie, majd tarkóján a kezeit összekulcsolva a fejét felemelnie, miközben a lábait is fel kellett emelnie a padlóról és erőből tartania a felett. A fegyőrök ott álltak körülötte és röhögtek rajta, cukkolták, nyámnyila alaknak nevezték, mikor már látták, hogy remeg az egész teste az erőlködéstől és le-lefelé esik a lába a padló felé, de az utolsó pillanatban ereje összeszedésével még mindig fel tudta emelni sarkait a hasizmaival. Ekkor az egyik őr mellé lépett és legközelebbi kétségbeesett kísérleténél nem engedte a lábait felemelnie, hanem ellentartott. A rab felkiáltott, vonaglott az erőlködéstől, arca kivörösödött, végül már artikulátlanul üvöltve – végső ereje hiányában – leejtette a sarkait a padlóra. A mellette álló őr – mintha véletlenül tenné – a hasába lépett a bakancsos lábával. A rab felüvöltött. Ekkor egy másik őr mellé térdelt, befogta a száját, hogy ne jöjjön ki hang azon. A rab rángatta a fejét, mert nem kapott levegőt és fulladozott. Egy ideig hagyták így szenvedni, míg nem megint a harmadik rab kiáltott fel:
- Szadista dögök! Kíváncsi lennék, Ti meddig bírnátok helyette?
- Azt nem, de mást mindjárt meglátsz! – üvöltötte a főfoglár és mutatta, hogy a földön fekvőt vigyék át a másik terembe, míg maga a harmadik rab cellája elé lépett, kinyitotta az ajtót, majd belépett abba, miközben a rab a cella sarkáig hátrált előle. A rab rosszat sejtett s beigazolódott. A főfoglár odalépett közel hozzá, de előtte még ráordított a középső rabra: - Előre nézz! Mereven!
A kint lévő harmadik őrnek meg intett, hogy menjen át a többiek után. Az értetlenül nézett rá, mert a szabályzat szerint nem hagyhatja kettesben a rabbal, főleg azért nem, mert a cella ajtaja nyitva van. A főfoglár sürgetően intett és utasította is szóval is. Végre a foglár nehezen, de engedelmeskedett és kiment a teremből. Alighogy becsukódott az ajtó mögötte egy vérfagyasztó ordítás hallatszott ebben a teremben. A középső rab, aki addig a távozó fegyőr után nézett – a korábbi parancs ellenére – oldalra rántotta a fejét, de csak azt látta, hogy a társa összegörnyedve fekszik a cellája sarkában, kezeit az oldalához szorítva és üvölt. A főfoglár pedig kiugrik annak cellájából, bezárva az ajtót és beront a középső fogolyhoz, aki szintén a cellája sarkába hátrál előle rémülten. A harmadik rab ordítása ritkább, halkabb lesz.
Viszont megismétlődik a korábbi fülhasogató ordítás, de most a középső rabtól, majd mikor a cellaajtó rákattan, az is ritkul és halkul. A főfoglár elégedetten nézi egy darabig a két görcsökben fetrengőt, majd elégedett pofával otthagyva őket, kifelé megy a teremből, miközben zsebre vágja az addig kezében tartott sokkolót.
Átérve a másik terembe – társai kérdő tekintetére – csak annyit mond: - Megütötték magukat, de már semmi bajuk.
Az átcipelt rabhoz lép és fejével az „irodák felé intve kérdezte: - Nem zavartak Titeket? A többiek nemet intenek. – Vigyétek oda! – szól és mutatja, majd az irodához lép, hallgatózik annak ajtaján. Kis idő múlva bemegy utánuk a cellába és a középen guggoló rabot felrúgja, majd karjainál fogva végig húzza a padlón körbe. Visszaérve mutatja, hogy tegyenek a térdei alá egy partvisnyelet, majd bokáihoz köti a csuklóit s behozat két széket. Arra felteteti a partvisnál fogva a rabot, aki leng azon, mert nem stabil ez az állapot. Felteszik a szemellenzőt, megkapja a fülhallgatót és teljes hangerőre kapcsolva a zenét ott hagyják így.
A cellából visszamennek a cellás terembe és felsorakoznak a cellák elé. Ott mézédes hangon a főfoglár megkérdezi a még bizonytalanul, de már álló rabokat:
- Mibe botoltatok meg báránykáim? A saját lábatokba? – kérdezte és hahotázott. A többiek követték, de a rabok nem feleltek.
- Kérdeztem valamit! – üvöltött fel a főfoglár.
- Igenis Uram! – hangzott a raboktól szinte egyszerre, de más nem. – Rendben van így is. Akkor megtanítunk titeket báránykáim úgy „sétálni”, hogy ne akadjatok be a saját lábatokba! Megértve? – üvöltötte. A rabok nem szóltak, de látszott megrémülten állnak.
- Kifelé velük! Ruhát bent levenni! – jött a parancsa, majd valamit súgott a többieknek. Azok közül az egyik a slag felé lépett, egy másik kiszaladt és hozta a négy gumibotot.
Mikor a rabok levetkőztek és a priccsükre tették a rabruháikat, a celláikat kinyitva kiparancsolta azokat és úgy kellett körbe járniuk a terem közepén, hogy a kezeik a tarkójukon voltak. Amikor elhaladtak egy-egy őr előtt, azok megpróbálták a lépegető lábaik közé dugni a gumibotjaikat. Ha sikerült a rabok elestek, s akkor azért kaptak attól, míg fel nem álltak s nem meneteltek újra; ha nem estek el, akkor meg azért. („nyuszin van sapka, nincs sapka esete”)
Egy darabig változó esélyekkel játszottál ezt, míg nem a főfoglár intett a slagnál állónak, aki vizet locsolt a terem közepére, így a rabok már bizonytalanabbul meneteltek és többször estek is el. Később már nem csak a padlóra locsolt, de a foglyokra is, így egy-egy hirtelen vízsugár kibillentette azokat egyensúlyukból s biztos volt az elesés és az azt követő ütlegelés.
- Csak a fejüket, hogy meg ne sántuljanak! – mondta és röhögött a főfoglár.
- Mozogjatok, hozzátok a rabruháitokat és törüljétek nekem szárazra a padlót! – adta ki az utasítást a főfoglár. Azok eliramodtak és tették, amit utasításba kaptak. Mikor a padlót feltörölték, akkor jött a következő parancs:
- Rabruhát felvenni, cellába bemenni és vigyázzállásban ott várakozni!
- Nem kellene ezt tennünk Uram! – szólalt meg az egyik őr, aki máskor is elhúzódott az ilyen kegyetlenkedésektől. – Ezt nem engedi meg a szabályzat! – tette még hozzá.
- Kussolj, mert könnyen közéjük kerülhetsz! – mordult rá a főfoglár.
- Hová? Közéjük? – ütődött meg ezen az őr és értetlenül nézett a főfoglárra. Az csak legyintett erre. – Ott egy üres cella, nem látod? – szólt fenyegetően társára.
- Igen, látom, hogy most üres, de van lakója, csak a fenyítőben. – válaszolta az őr morcosan a főfoglárnak.
- Igen? Azt képzeled, hogy ezt eddig nem tudtam? – üvöltötte az, már a társának vissza. Ránézett a két másik őrre, akik bizonytalanul nézelődtek ezt hallva.
- Móresre tanítsuk ezt a mitugrászt? – kérdezte meg azoktól.
Azok elképedve néztek rá. Látszott, hogy erősen gondolkoznak a hallottakon.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.