Biztosítási ügynök

Szar napom volt. Sőt, az egész hetem nem volt valami fényes. A főnök olyasmikért csesztetett, amikhez semmi közöm, a munkatársaim folyamatosan hülyeségekkel zaklattak, ráadásul a gyerekkel is gondok voltak, amiért az anyja szintén engem baszogatott.
Szóval, nyűgös voltam, mikor hazaértem.
Leültem tv elé, és kezdtem volna lazítani, mikor kopogtak. Ajtót nyitok, egy nő áll előttem, és mondja, hogy egy barátom ajánlására jött, és szeretne velem beszélni.
Nézem a nőt, egész jó. Alacsony, 160 sincs, és nem lehet több 50-52 kg-nál. Valami zöld kiskosztüm van rajta, félcombig érő, szűk szoknyával. De blúz nincs alatta. Ahogy nézem, lehet, hogy melltartó se. Mert nincsenek nagy mellei. Amíg ezt konstatálom, ügyes mozdulattal elkígyózik mellettem, megy be egyenesen a szobába. Utána nézek, jó lábai vannak. Felmerül bennem a gondolat: lehet, hogy a harisnyája is csak combfix?
Mire utána megyek, már bent ül a kanapén, mintha otthon lenne. Udvarias vagyok. Kérdem, mit iszik. Mondja, csak vizet. Megyek ki a konyhába.
Közben mondja a magáét. Hogy ilyen biztosítás, meg olyan. Na neee. Egy biztosítási ügynök?
Elborul az a maradék agyam is.
A pulton csomagragasztó-szalag. Felveszem, megyek be, és mielőtt észbe kaphatna, már tekerem is a csuklójára, a háta mögött. Úgy megijed, moccanni, szólni se tud. Én meg már a szoknyát rángatom fel a derekára. Tényleg combfix, villan az agyamba. De nem érek rá most még erre. Kés a kezemben, vágom el a bugyi pántját, rántom le róla. Csupa lucsok. Mi a… ijedtében bepisilt… haha… így járt. Nyitja a száját, méltatlankodna, vagy sikítani akar? Mindegy. A pisis bugyit a szájába tömöm, és rányomok egy csíkot a ragasztószalagból.
- - Most kiabálj, hülye kis picsa.
Néz rám, elkerekedett szemekkel.
- - Tudod, szar napom volt. – halvány mosoly – Neked se lesz jobb.
Lassan eszmél, futna, kapálódzik, de hát nem ellenfél, a 80 kilómhoz, főleg, hogy a keze már hátrakötve. Hamarosan a bokáit is körbetekerem.
Kicsit megállok, gondolkodom. Aztán kigombolom a kosztüm kabátját. Lehúzom róla, ameddig megy. Tényleg nincs rajta melltartó. A kis hegyes mellei hetykén ágaskodnak. Összefut a számban a nyál. De ráérek. Majd később. Előbb megkapja a magáét. És nem fog neki örülni.
Azért egy kicsit legeltetem a szemem. Hm. Jó alakja van. És olyan kellemesen puha. A bőre is finom, meg jó illatú. És milyen fehér… tán még a lepedőn is virítana.
Néz rémülten, mi lesz, mit akarok? Én már tudom. De ő hadd szenvedjen még a bizonytalanságtól.
Kimegyek, iszom egy pohár vizet. A kamrában maradék fűzfavesszők. Kiválasztok párat, van néhány vastagabb is. Irány a fürdő. Zuhany, forró víz, beáztatom a vesszőket. Egy perc elég, hármat gyorsan összesodrok. A többi marad szárazon.
Valami perverz izgalom kezd eluralkodni rajtam. El fogom verni. Aztán megdugom. Használni fogom, mint egy bábot. És nem tehet ellene semmit. Édes a hatalom érzése…
Vissza a szobába. Felveszem a táskáját, előszedem az iratait. Név, cím, születési idő, hely. Vigyorgok.
- Nem kellett volna ilyen messze eljönnöd otthonról, kisanyám.
Nézzük, mi van még. Jogosítvány, forgalmi, kulcs, pénz. Érdektelen. Rúzs, púder, körömlakk, reszelő, dezodor. Pláne. Krokodilcsipesz. Nocsak, ezt kiveszem.
Nézem a nőt. Megvan. Odalépek, és elkezdem húzni a térdét. Ellenáll, de egy egész apró ütés a térdhajlatra, és már megy is. Összeszalagozom a térdét, meg a könyökét, mindkét oldalon. Igen. Így lesz jó. A segge magasba emelkedik, szinte kínálja magát, szeméremajkai kicsit szétnyílnak.
A ruhája összegyűrve a hátán, a szoknya derekán. Megsimogatom a fenekét, belemarkolok. Végigsimítok a pináján, megremeg. Azt hiszi, egy sima dugással megússza. Élvezem.
Arrébb lépek, kezembe veszem a vesszőt. A szárazat. Ráhúzok a seggére. Összerándul, de kiabálni nem tud, csak tompa morgás szűrődik át a szájába tömött bugyin. Kicsit várok, aztán újra lecsapok. Szép piros csíkok lesznek a seggén az ütések nyomán. Csíp is, tudom. Próbálna menekülni, de nem tud. Eldőlni sem, hiszen a térdei jól kitámasztják oldalt. Mikor ezt megállapítom, módszeresen kezdem elverni a seggét a csípős fűzfavesszővel. Nem ütök túl erőset. De sokat. Felrepedne a bőre, aztán véres lenne a kanapé. Azért hülye nem vagyok. Már tiszta piros a feneke. Leülök, nézem. Élvezem a kiszolgáltatottságát. Szó szerint. A farkam kezd keményedni a nadrágomban. Seggére teszem a kezem. Megrándul. Tűzforró. Megérintem a pináját. Végighúzom rajta kezem. Szinte lángol. Szétnyílt szeméremajkai közt nedvesség csillog. Mi a fene, felizgult? Lassan becsúsztatom egy ujjamat. Teljesen nedves. Második, harmadik ujj, húzogatom, ki-be. Úgy látom élvezi. Másik kezemmel előrenyúlok, a melleit kezdem markolászni. Játszom a bimbóival. Kemények. Közben dugom az ujjaimmal. Már néggyel. Felizgat a dolog. Felállok, leveszem a gatyám, a pinájától nedves kezemmel húzok rajta kettőt, mögé térdelek, és belenyomom a farkam. Ütemesen baszni kezdem. Megfogom a csípőjét, húzom rá a faszomra, egyre gyorsabban, gyorsabban. Érzem, mindjárt élvezek. Kirántom belőle, és telefröcskölöm a hátát,még a hajára is jut.
Leülök, lihegek. Megint a seggére téved a kezem. De most a feneke nyílását kezdem simogatni. Érzem, próbálja összeszorítani, de mit tehetne, ebben a helyzetben? Ujjam csúszik a nedveitől, hamar belecsúsztatom, egyiket a másik után. Már a seggét is három ujjal kefélem.
Gondolok egyet, kimegyek a fürdőbe. Golyós Fa deo, nyomom fel a pinájába. Előveszem a beáztatott fonott vesszőket, és folytatom a verést. Ez nem csíp annyira, de nagyobbat üt. Csattog a segge, dobálja magát, már amennyire tudja. De ebből már kap a háta, a combja is. folynak a könnyei, de a java csak most jön. Hátára fordítom. Felveszem a táskájából előkerült krokodilcsipeszt. Mikor meglátja, megint kikerekedik a szeme, leteszem mellé. Előveszek két nyakkendőcsipeszt. Határozottan rémült a csaj. Rácsíptetem a mellbimbóira. Megpöckölöm. Tart. Most jön a krokodil. Az a csiklójára kerül. Próba, tart.
Jöhet a vesszőkorbács. Ütöm a hasát, melleit, a felhúzott combjait, végül kap néhányat a pinája is. A könnyei teljesen összemossák a sminkjét, a ruhája totál gyűrött, az izzadságtól nedves, a combfixen is nagy szakadások, a teste csupa piros hurka. A farkam megint áll. Odalépek, azt mondom:
- Ha sikítasz, ez még rosszabb is lesz.
Csak pislog értetlenül. Letépem a szájáról a ragasztó, kiszedem a bugyit, vesz egy nagy levegőt, aztán még egyet, de már tolom is a szájába a faszom. Mozogni nem igen tud, ezért megragadom a fejét, és húzom magamra. Megkefélem a száját. Tűri. Mi mást is tehetne… nagyon élvezem. Annyira, hogy majdnem a szájába is élvezek. De még időben megállok. Kihúzom, átmegyek a seggéhez, és karóba húzom. A pinájában a deo, a faszom a seggében, mintha ketten kefélnék, őrült jó. Nem is bírom sokáig, másodszor is elélvezek. Bele a seggébe.
Nem tömtem be a száját, mégis viszonylag csöndben van. Kihúzom magam a seggéből, megyek vissza a fejéhez. Nem akarja tisztára nyalni a farkam. Megtörlöm a bugyijában, és visszatömöm a szájába. Ragasztó, pihenés.
Ülök, nézem, gondolkodom. Kiszáradt a szám. Kimegyek, iszom. Mikor bemegyek, látom a kínt az arcán. Nem értem, aztán meglátom az első cseppeket a pináján, és megcsapja orromat a jellegzetes szag. Mindjárt bepisil. No, még csak az kéne. A kanapéra. Felkapom, kiviszem a fürdőbe, mert nem akarom kioldozni. Beültetem a kádba. Fájhat a segge, de legalább hűsíti. Kiveszem belőle a deo-t Vérvörös az arca, könyörög a szeme. Biztos arra vár, hogy kimenjek. Na, arra várhat. Aztán győz a természet, és erős sugárban elindul a sárga lé. Ettől nekem is pisilni kell. Fogom a farkam, ráirányítom, és eleresztem magam. Az arca, ha lehet, még vörösebb lesz. Befejezte ő is. Felkapom, viszem vissza a szobába. A deo-t most változatosságként a fenekébe dugom. Egy kicsit húzogatom benne, aztán tövig betolom, hogy a záróizmon belülre kerüljön. Előkotrom a nadrágszíjamat, és újra nekiesek az égnek meredő csupasz seggének. Már nem kap sokat. Én is elfáradtam. Mikor elégnek érzem, hozok egy pohár vizet, leszedem róla a ragasztószalagot, visszarángatom a ruháját nagyjából a helyére, meglobogtatom az orra előtt a személyijét, hagyom, hogy igyon, aztán kezébe nyomom a táskáját, és kituszkolom az ajtón. Ki a lépcsőházból, bemegyek, bezárom az ajtót, és mint a darab fa dőlök az ágyra. Mélyen alszom, sokáig.
Reggel, indulok a dolgomra, a postaládában valami cetli. Jegyzetfüzet lap.
Dülöngélő, reszketeg betűk, girbe-gurba sor.
„Hamarosan újra meglátogatom, remek befektetési ajánlataink is vannak.”
Felszalad a szemöldököm.
Nofene…
Aztán röhögésben török ki.

És még a deo-mat is elvitte…