Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (42)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes kísérlet, vagy hol vannak a szadizmus határai? (1)

2014. 07. 28. 16:52 | Megjelent: 955x
Az Egyesült Államokban sok minden megtörténik, még az is, hogy „leutánozzák” a Guantanamo-i foglyokkal való bánásmódot, de most kísérleti céllal. Egyik egyetemük pszichológiai karán tanuló egyetemistákból kértek jelentkezőket egy módszertani kísérlethez. A jelentkezők annyit tudtak előre csak, hogy szerepjátékot kell játszaniuk, melynek a kerete lesz adott, de azon belül sok minden szabadon tőlük függ(het), alakul(hat). A jelentkezőket előre tesztelték. Orvosi vizsgálaton estek először át, majd különféle pszichológiai teszteket is kitöltettek velük gyakorlásképpen, no meg célzatosan a szadista hajlamaik felmérésére. Végén kilencen maradtak a jelentkezők közül a kiválasztottak.
Nekik egy urnából kellett húzniuk papírszeletkéket sorban, mely tartalmazta a „szerepük megnevezését” (rab, foglár, főfoglár, orvos, börtönparancsnok), valamint a szerepüknek megfelelő jellemzőket, mint rab esetén: muszlim, mélyen vallásos, Korán parancsait betartó, vagy csak terrorista-gyanús; foglár esetén: kemény, szigorú, vagy esetenként megértő stb.
Mikor már ismerték a szerepeiket, akkor egy filmen levetítették, bemutatták a helyszínt: két nagy termet. Az egyikben, annak végében 3 cella volt, mely csak rácsos rudakkal elválasztott. Cellánként éppen elfért egy kemény, tölgyfából ácsolt ágy, s mellette ugyanannyi szabad tér, ahol a rab állhat, sétálhat, imádkozhat, vagy büntetésül térdelhet stb., valamint az ágyon kívül csak egy vödör volt, kübli gyanánt. A három cellával szemközti falon láthattak egy, azaz csak egy(!) zuhanyrózsát. A teremben nem volt természetes fény, csak fénycsővilágítás. A cellák fölött állítható irányú, erős fényt adó lámpa is látszott. Csak egy ajtó vezet ki a másik terembe.
A másik teremben szintén a végén van három cella, de azok falazottak s a cellák belül üresek, bútorozatlanok, padlójuk beton, de egy-egy kamera is van bennük felszerelve, jól láthatóan. Az egyik cella kétszer akkora, mint a másik kettő, ez a kihallgatóterem. A cellákkal szemben két ajtó látható. Azon belül az egyik a börtönigazgató irodája, ahol íróasztal, kanapé, TV stb. található, míg a másik, nagyobb szobában pedig emeletes ágyak szintén TV-vel a foglároknak. A terem hosszú oldalán még egy ajtó nyílik, mely az orvosi szobába vezet, mely kellően felszerelt. Ezek mind ablakosak, természetes világítással, szellőzéssel is rendelkeznek.
Mikor a kiválasztottak a filmet megnézték, még kérdezhettek, de nem fedhették fel azzal sem a későbbi szerepüket. Mivel csak pár kérdés volt, így annyit még elmondtak a játék, kísérlet szervezői, hogy egy hétre lesznek bezárva oda, étkezést napi 3x kapnak, előre csomagoltan.
Ezután már csak a három „fogoly” maradt a szobában, de már egymással nem beszélhettek. A többiek kimentek és átöltöztek a szerepüknek megfelelően formaruhába, kaptak gumibotot, bilincset stb. Az igazgató és az orvos öltönyben maradt, de a doktoron volt fehér köpeny is.
A szobába két foglár tért már vissza a három rabhoz és azokat üvöltve felállítatta. Majd az egyik fejére csuklyát húztak, kezeit hátul összebilincselték és karjainál fogva kivezették őt. Át az orvosi szobába. A fegyőrök ott maradtak bent vele, de levették a csuklyát a rabról, kioldották a bilincseit. Az orvos utasítására levetkőzött mezítelenre, alo elvégezte a fizikális vizsgálatokat rajta. Egy zsákba tették a civil holmiját és elé dobtak egy narancssárga kezeslábast, hogy azt vegye fel, majd kapott egy papucsot, mint amit fürdőben használnak. Mást nem! A rab ezen elcsodálkozott, de az őrök már karon is fogták, kicsit erélyesebben kiráncigálták az orvosiból és a kihallgató szobába vezették, ott lenyomták egy székre, de hátul a székhez bilincselték a csuklóit. A börtönigazgató a főfoglárral kikérdezte, elmondatta az előéletét. A rab szűkszavú volt, így az egyik foglár kétszer is hátba vágta, míg az igazgató le nem állította az önkényeskedését. Annyi kiderült, hogy mélyen vallásos a rab, és rögtön kért egy Koránt olvasásra és lehetőséget a napi öt imádkozásra. Az igazgató bólogatott, majd utasította a főfoglárt ennek teljesítésére. Így a rabot felállították, elől a főfoglár, majd a két foglár a rabbal kimasírozott a nagyterembe és onnan át a másikba, a cellásba. Ott az első cellába belökték és a főfoglár elmondta, hogy a cellában leülni, járkálni is csak engedéllyel lehet, általában egyhelyben kell állni. Ezzel otthagyta ő is.
Ugyanezt eljátszották a másik két rabbal is, mire mind a cellájába került. Az egyik rab szakállas volt, mint a muszlimok, így arra már most pikkeltek a foglárok. A másik jelezte, hogy nem vallásos. A főfoglár felolvasta a házirendet mind hármójuknak és üvöltve megkérdezte, hogy megértették-e? Igen válaszukra az őrök kimasíroztak és ott hagyták a rabokat magukra. Azok álltak, nézelődtek, majd mivel őrt nem láttak, így jeleket kezdtek mutogatni egymásnak, de megszólalni nem mertek. Ekkor az őrök berohantak, üvöltöttek, hogy ez tilos, s csapkodták a gumibotjaikkal a rácsokat. Eléggé dühösnek látszódtak. A rabok még megértő mosollyal nézték a „jelenetet”, mire a középső cella ajtaját kinyitották, a rab fejére csuklyát húztak, kirángatták a cellájából, térdre kényszerítették keményen, hátul felhúzva a karjait. Párat húztak a fenekére gumibottal, de kapott már egy ütést a fejére is. Hagyták egy ideig ott térdelni, míg nem elborult, elveszítve az egyensúlyát. Erre újra szidni kezdték, de üvöltve. Fokozódott annak erőssége és káromkodások is vegyültek már a szavaik közé. A másik két rab kissé megszeppenve nézte ezt a „cirkuszt” a cellájában állva. Végül a rabot felrángatták a földről, visszavitték a cellájába és levéve a csuklyáját, ott hagyták és kimentek mind, újra. Egy ideig semmi sem történt.
Hamarosan bejöttek, betoltak egy kis kocsit. Arról kiosztották az előre csomagolt ételt, italt zacskókban s megengedték, hogy leülve egyenek. Mikor az első rab kibontotta a zacskóját és megette a benne lévőt a kenyérrel, felugrott a küblihez és belehányta. Ezt látva az őrök berohantak a cellájába, kivonszolták, majd a terem közepén ráparancsoltak, hogy vetkőzzön mezítelenre. Mikor megtörtént nehezen ez, akkor feltöröltették a rabruhájával a hányása nyomait a cellájában, majd odavezényelték a zuhanyzó alá. De nem azt nyitották meg, hanem egy slagot s azzal locsolták végig hideg vízzel, de erős sugárral. A rab ordított a fájdalomtól és a hideg víztől. Leállították a slagot, majd a didergő rabot karonfogva odébb vonszolták és a hátratett kezét összebilincselték és azzal kiláncolták meggörnyedve az oldalsó falhoz. Az őrparancsnok nevetve elé tette a Koránt, találomra kinyitva, a padlóra és így szólt:
- Itt az ima ideje. Elmondhatod! – és nevetett, de nem csak ő, a többi őr is. A foglyok mereven álltak, nézték, míg a szakállas meg nem szólalt:
- Uram. Megengedem, hogy nem hiszel Istenben, de ne csúfold meg a mi vallásunkat és szent tárgyainkat, könyveinket! – mondta lassan és megfontoltan.
Az őrök nevetése elhalt, majd az őrparancsnok intésére a középső cellához rohantak, csuklyát húzva ezt a rabot is kivonszolták újra és térdre kényszerítették, de más irányba, mint az elsőt. Most tettek elé is Koránt és ezt mondta az őrparancsnok:
- Te is imádkozhatsz, rajta!
- Uram, ne gyalázd a Prófétát és annak hű követőjét! Inkább tűrd, hogy imádkozhasson helyetted is! – szólalt meg a rab halkan.
(Ő a csuklya miatt nem érzékelhette, hogy más irányba térdeltették! Azt viszont tudta, hogy csak fejből mondhatja az imát, mivel nem látott, amit meg is tett, hangosan.) Ezt hallva még jobban feldühödtek a smasszerok és agyba-főbe verték, mert a csuklya miatt azt sem láthatta, kitől, mit kapott. Most már nem csak a gumibottal ütötték, de rúgták is, ahol érték, üvöltve.
A nagy zajra egyszerre érkezett a börtönparancsnok és az orvos. Az ütlegelés azonnal leállt. Az őrök tétován álltak, mint egy riadt csürhe. A direktor nem szólt, de az orvos odalépett, levette a csuklyát a rab fejéről és lefektette, megvizsgálta, majd kiment, hamarosan visszatért orvosi táskájával és valami tablettát adott a rabnak vízzel. Nyugtatólag mutatta, vegye be azt. Az kicsit vacillált, majd engedelmeskedett. A direktor intésére mindkét rabot talpra állították, az elsőnek hoztak másik rabruhát, amit felvett, majd a cellájukba visszakísérték azokat, rájuk zárva az ajtókat és kimentek mindannyian a teremből.
Jó ideig nem volt esemény. Nyílt az ajtó és csak két őr tért vissza a kiskocsival. Kiosztották a vacsorát, megvárták, míg a rabok megeszik, majd elvíve a maradékokat most a fekhelyül szolgáló laticeleket, takarókat hoztak, majd mutatták feküdjenek le. A rabok engedelmeskednek, majd fejükre húzva a takarót, végre elaludtak. Az őrök csak ekkor mentek ki, de a lámpák égve maradtak, csökkentett fénnyel.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.