Mindhiába

Felébreztesz. Ajkaid a farkamról lecsúsznak és hűvös csókot lehelsz a makkomra. Megránto a bilincset, amivel az ágy keretéhez rögzítetted a csuklóimat még reggel. Kényelmesen fekszel az oldaldon, játékosan pofozgatva a merev tagomat. Mosolyogsz, tudod, bármikor megajándékozhatsz egy mámorító orgazmussal, de te mást tervezel. Már eldöntötted, hogy az eltelt hetet még legalább egy követ, engem reménytelen frusztráltságban tartva.
- Kialudtad magad? - kérded bársonyos hangodon és húzol egyet kettőt a fitymámon. Csak bólogatni tudok, a hangom elszállt, a szívem a torkomban dobog. Ne mondtad meg meddig nem kaphatok gyönyört és ez a bizonytalanság megtébolyít.
Eloldod a bokáimat tartó köteleket, majd felkelsz. Az éjjeli szekrényről leveszed a babaolajat és megfürdeted benne a gyöngyöző péniszem és a heréimet is. Finoman éppen csak érintve dolgozod el az az egész felületen, nyögdécselve próbálok nyugton maradni, mert nem szereted ha túl sokat ugrálok még te dolgozol. Végül elengedsz és kimész. Vagy egy órát fekszem még egyedül, mire visszatérsz. Utcai ruhában finoman dekoltált csinos szettben. Az ágy mellől felveszed az övemet és az acél gyűrűt felhúzod a heréim alatt a farkam tövére, majd a ketrecet is rasajtolod a még mindig félmerev tagomra. A lakat kattan és eloldod a csuklóimat is.
- Van 20 perced elkészülni.
Felugrom és felöltözöm, a gyors piperészkedés után már kis idővel az utcán vagyunk. A kezemet fogod és elmeséled a tegnapod, én figyelmesen hallgatok, majd te is érdeklődsz az éjszakai műszakom felől. Aznoldott beszélgetés közben fel fel kacagsz, átölelsz és csókot váltunk. A parkba érkezünk, a széles padra leülök, még te egészen ráfekszel. Fejed az ölembe hajtod és így beszélgetünk tovább. Finoman simogatod a ketrecem körvonalait a nadrágomon keresztül, látazólag tudomást sem véve arról én megint, milyen izgatott vagyok. Mikor elunod a fekvést felülsz és körbe pillantasz. Sehol senki úgyhogy felállítasz.
- Hozz egy ágat! - lelkiismeretesen körbejárom a fákat és a bokrokat, mire ráakadok egy jó karnyi hosszú vekony és az esti záportól még nedves pálcára. A pad mögotti fához vezetsz, én megfogom a fa törszét két oldalról, még te lehúzod a nadrágomat az alsómmal együtt. Mellém álsz. - Számold! - mondod kurtán és hatalmasat vágsz vele a fenekemre.
- Egy.
Hallod tőlem elcsikló hangon. Az ütések jönnek egyre másra a farom pedig lángokba borul.
- Harminegy! - mondom már egy könycseppet törölve az arcomról, mikor eldobod a vesszőt.
- Öltözz! - mondod halkan, kémlelő tekimtettel, gyorsan felhúzom a nadrágom és te viszalöksz a padra. A kutyát sétáltató idős pár visszamosolyog ránk, ahogy én vigyorral próbálom álcázni a lüktető fájdalmat a fenekemből. Te mindazon által őszintén tudsz kuncogni rajtam.
Megycsókolsz, mielőtt haza indulunk. Kicsit bicegek és magamban fohászkodom,hogy könyörülj rajtam és elélvezhessek ma. Te tudod ezt a nélkül, hogy kimondanám és kajánul mosolyogsz tudván; mindhiába!