Egy Nő ribanca lettem 2.

Másnap

Alig telnek a percek, az órák még lassabban. Próbálok koncentrálni, de nagyon nehéz. Tervezgetem, miben megyek, mit vegyek fel ? Milyen legyen a sminkem? Mit tesz majd velem Úrnőm?
Még két óra . Tisztálkodás, smink.
Döntöttem. Pánt nélküli melltartó, egy könnyű nyári ruha és egy körömcipő. Kicsit furán néz ki hozzá a nyakörv, de már induláskor felveszem. Élvezem, szinte fétisem a nyakörv. Kocsiban úgysem nagyon látják, de én érzem , hogy ott van, pláne ha a visszapillantó tükörben rendszeresen mosolyogva ellenőrzöm.
Végre. Ott vagyok. Legfelső szint, csak két ajtó. Csengetek. Egy hang szól ki.
-Vedd le a ruhát ! Csak a cipő maradhat !
Engedelmeskedem, bár az arcom vörös a szégyentől, hiszen ki tudja, hogy ki lapul a másik ajtó mögött. Összehajtom a ruhám, elteszem a táskámba. Már csak egy nyakörv és a cipő, amit viselek.
Kattan a zár, nyílik az ajtó és ott áll előttem a Domina ! Erős smink, bőr míder, bőr tanga, neccharisnya, platformos szegecses cipő. Elvesztem. Akarom, hogy megalázzon, hogy neveljen, hogy büntessen, hogy szexeljen velem .
-Fordulj meg ! Jó, szép popó. Hajolj le, fogd meg a bokád ! Áh…. látom , már rámizgultál te kis ribanc, látom majd elcsöppensz. – mondja gúnyosan, lekezelően, miközben én már talpig vörös vagyok a szégyentől. –Na gyere, még a végén valaki meglát !-kacag fel.
Becsukódik az ajtó. Nincs visszaút. Leteszem a táskám az előszobaszekrényre. Hiba volt . Csattan a kezemen egy ostor.
-Mondtam, hogy bármit is önállóan tehetsz ? –csattan fel a hangja.
-Nem. Bocsánat Úrnőm.
-Helyes, azért látom valamit már megtanultál. Mondjuk, hogy illedelmesen tudsz beszélni, de erre most nincs szükség. Fordulj meg ! Elnémítalak, mert van még mit tanulnod, nem szeretném, ha hangoskodnál.
Megfordulok és már érzem is a számban a golyós szájpecket. Nem akarom, nem szeretem. Utálom , ha rögtön némítanak. Úrnőm máris csukló és bokapántokat vesz elő. Nem lepődök meg, hogy ezek is rámkerülnek.
-Hajolj előre ! Fogdd meg a bokád, szét a lábakat ! Meg kell tanulnod, hogy csak azt csinálod, amit mondok.
Már láncolja is össze a bokám a csuklómmal. Mivel a hátam mögött áll, nem látom, csak hallom, hogy valamit matat, fémes csörrenés . Úrnőm elém kerül, kezében egy pár bimbósatuval.
-oh…. –nyögök fel. Újabb hiba.
Meredő bimbóim immár a kényelmetlen satuban. Pisszenni sem merek. Láncok, arra súlyok . Húz a súly én meg nedvesedek a kíntól és az izgalomtól. Ezt Úrnőm is észreveszi és egy hatalmasat csap a fenekemre. A súlyok meglendülnek, ezzel is fokozva a fájdalmat.
-El ne élvezz ! Nem engedtem meg! Van még mit tanulnod.
Újabb motoszkálás és egyszerre megérzem az ujjait a lábam közt. Csipeszek, de immár a nagyajkaimon… Ez sok, már túl sok, de fegyelmeznem kell magam. Lánc kerül a csipeszre, arra ismét csak súly. Cicim, puncim felékszerezve. Úrnőm elém áll , érzem, ahogy gyönyörködik., Belemarkol a hajamba, felhúzza a fejem és beleharap az számba, fülembe. A csipeszek kínoznak, de Úrnőm még inkább. Hirtelen elenged, a hátam mögé megy .
-Told ki a popód jobban! Nem mozogsz különben többet kapsz.
Egy éles fájdalom hasít a hátsómba, ahogy belemar a pálca a húsba. Jön a következő, majd a következő… nem kell számolnom, nem is teszem.
Ahogy üt nem bírom megállni, hogy ne húzódjam el. Felnevet. –Látom élvezed a fájdalmat.
Újabb ütés, leng a súly a pinámon, mellemen. Vége az ütéseknek. Várom, mi következik. Valami hideget érzek a popsimnál. Testápoló. Már nem is fáj, ahogy a bőrömbe masszírozza. A vágyam is lángol. Egy érintés, hogy dőljek még előre. Úrnőm meggondolja magát és leveszi a csuklópántom és bokapántom láncát.

-Le ! Pucsíts !