A billog

Ébredés, érdekes a kennelben vagyok, nem a lakásban. Fura nem szoktam itt lenni, csak ha nyomós oka van. Gazdi jön is, közben ugrálok, csaholni próbálva.
Nem megy,de már kezdem megszokni.
-Ma kivételes nap lesz,kutyuskám!
S közben mosolyog sejtelmesen. Vajon mit tartogat megint?!
Autó áll meg, egy nagydarab férfi száll ki belőle nagy fekete táskával.
Vajon mit akarhat? Gazdi már megy is, ajtót nyitni, üdvözölni.
Én jobbnak látom behúzódni a sarokba. Nem bízom benne.
-Ő a kutyusorvos!
Mutat a férfire Gazdi.
Nem is vagyok beteg, de mire észbe kaphatnék már benn is vannak nálam.
Az ajtót persze nem hagyták nyitva. Sarokba vagyok szorítva.
Gazdi rám rakja a láncokat, hogy ne tudjak kapálózni, rúgni-bökni.
-Na, gyere megnézem jól vagy-e!
Nem akarom, hogy megnézzen! Morgok, de hiába. Nem ijedős fajta.
Mindenhol végig fogdos, masszírozó mozdulatokkal, benyúl mindenhova. Majd a számba is, mert szerinte az is fontos, Gazdival beszélnek közben, hogy mit eszem...
Számba visszakerül a pecek.
-Minden rendben vele?! Jaj de örülök.
-Akkor kezdhetjük. Nyugtassa le!
Miért?Ez nem sejtet jót.
Mancsaimat kiköti Gazdi a két sarokhoz. A lábamat rúdhoz erősítve a földhöz.
Mozdulni sem bírok.
Fura szagot érzek, nem tudom mi ez,de gyanús. Sercegéssel kísérve. Tűz van valohol a közelben. De nem látok semmit, szemeimen takaró.
-Akkor biztos benne? Kérdezte az orvos.
-Teljesen, örökre megtartom. Válaszolta Gazdi.
-Essünk túl rajta,nem tud ficánkolni?
-Nem,biztos lehet!
Üvöltenék, de nem megy. Valami iszonyatosan forró ért a lapockámhoz,rajta egy percig. Valami forma, jel.
De rettentően fáj, és ég, meg viszket is.
-Kész is, szép lett a billog. Mondta az orvos.
-Igen, ilyet szerettem volna,volt erre Gazdi válasza.
Hát én nem szerettem volna ilyet. Mint egy állatot megjelöltek.
Hirtelen szúrást érzek hátul a nyakamon. De ez most gyors volt.
-Kész a chip, és nyomkövető is!
-Nagyon köszönöm doktor úr!
S, a hangok egyre jobban elmosódnak, valamint az eszem is. Elájultam.
Hogy tehette ezt velem Gazdi? Miért? Nem voltam olyan rossz. Igaz a szökési próbáimmal angyal sem.
Most meg még ez is, jelölve is, meg GPS-em is van.
Túl sok ez nekem, ismét elmosódik a kép.
-Hogy vagy kis kutyám? Most már csak az enyém vagy!
Gazdi ül mellettem, mosolyog, és kissé ijedten néz. Lehet ijesztő lettem, vagy csak mert elájultam. Közben simogat, és a sebeimet ápolja. Ha most beszélni tudnék, és csúnyát üvöltenék, lehet azt is hagyná. Annyira el van merülve gondolataiba, és billogom nézegetésébe.
Nehéz időszak lesz, míg begyógyul minden sebem, és a lelkiekre is gondolok itt, hogy ilyet tett velem.