Kutyabemutató

További gyakorlások,mindennap. Szörnyen nehéz volt,főleg mert meleg is volt,meg kedvem sem. Eljött a nagy nap.
Külön erre az alkalomra Gazdi készíttettet nekem új felszerelést. Kaptam új nyakörvet, hámot, pántokat. No meg a számba a szokásos elhallgattatót. Persze ez is új, ennek nem igazán örülök.
Reggel lemosott,kívül-belül. Utána szépen letörölgetett,igaz a kék-zöld foltok nem tűntek el.
Felszerelt,majd betett a bokszomba,amiben utazni szoktam. Na ez tényleg nem szeretem.
Pedig elférek benne. Ahogy a kennelemben is,de mivel be vagyok zárva, nem szeretem. Nem kellett sok,és el is aludtam.
Megérkeztünk,ezt arról vettem észre, megszűnt a kocsi ringatása,Gazdi pedig megjelent előttem,kinyitva a bokszot,rám tette a pórázt és kivett.
Fura helyen voltunk,hiszen ez egy tanya. Igaz, ekkora ember-állat forgatag az szokatlan, ilyen helyen főleg.
Sok kutyapajtás volt, fiúk,lányok sőt rengeteg. Azt hittem nem sok van belőlünk. Tévedtem. Gazdi kihúzva magát szépen vezetett a pórázon, be az egyik melléképületbe. Itt kennelek voltak,sok. Nézett valami papírt, aztán egy előtt megállt,és betett. Elment, itt hagyott. :( Ez félelmetes. Át nem lehetett oldalt látni,de hallottam vannak mindenütt. Alattam szalma volt egy halom, meg egy kutyakosár, amibe meg volt ágyazva. Itatótál, meg egy másik, gondolom ételnek.
Nem tudom mennyi idő telt el, de a nyikorgásom biztos fura volt, mert sokan megálltak előttem és nevettek.
Megjött Gazdi is, végre. Kivitt a ketrecemből. Irány a szabad terület. Kis mozgás.
Aztán persze vissza a kennelembe. Azt mondta pihenjek. Hát nem akar menni. Ki akarok innen jutni. Végül mégis elaludtam.
Arra keltem, simogat. Aztán póráz és irány egy teljes csempés helyiség.
Fürdetés, a fejem is, mindenem. Na meg persze a hátsó kijárat tisztítása,ezt már megszoktam,hiszen naponta teszi.
Megtörölt, szárogatott. Másik helység, ott kefe meg hasonló eszközök.
Szépen átdörzsölt a puha kefékkel, aztán rám tette a hámot, pántokat,mancsot, térdemre is a kellő dolgot. Számba pedig a szokásos eszközt,bár ez most más,mert eltakarja az arcom szám részét. Nyüszögni sem tudok. Irány a főépület, ahol már sorakoznak a többiek is. Van egy nagy rész szőnyeggel, ott jönnek végig a kutyáikkal a gazdák. Most mi jövünk, kicsit furán nézhetek ki, csíkosan, kék zölden.
Sokan tapsolnak, kuncognak, majd egy emberke folyton beszél,ki van éppen az emberek előtt, mennyi idős a kutyus, milyen fajta, és milyen szinten nevelt.
Sorszámunk van. Az est végére elfáradok, rengetegen jönnek Gazdihoz, beszélgetni meg hasonlók, kezet rázni. Gazdi senkinek nem engedi,hogy megsimogasson. Habár Ő folyamatosan azt teszi. Megnéznének páran, van aki ajánlatot is tesz, remélem nem ad el. Vége az egésznek, kihirdetik a győztest, aztán indulás a kennelbe. Gazdi leszerel, a számban hagyja a a vackot. Utálom.
Hamar elalszom, reggel megint Gazdi ébreszt.