Kimosva

Iszonyúan feszül a hasamban a belém pumpált víz. Az inger keresné a kiutat a testemből, de a seggemben lévő dugó nem enged. Egymást követik az egyre erősebb görcsök. Úgy érzem mindjárt szétpukkanok. Egyre növekvő tócsában állok a fürdőszoba kövezetén. Félek, hogy mi lesz ebből, ha visszajön majd Brenda, és meglátja a mocskot, ami körülöttem keletkezett. Fogalmam sincs mennyi idő telt már el azóta, hogy megkaptam a beöntést, minden esetre óráknak tűnt, holott Brenda azt ígérte, hogy egy fél órán belül visszajön. A hascsikarás, a görcsök, a csuklya okozta tökéletes sötétség teljesen elvette az időérzékemet. Fogalmam sem volt már hol vagyok, mi történik velem, hogyan lehet ennek egyáltalán vége. Mintha ajtócsukódást hallottam volna, bárcsak Brenda lenne, s valamit változtatna legalább ezen a reménytelen helyzetemen. Végre bejött, de ebben nem volt semmi köszönet. Fújjj, mit csináltál te átkozott, összehugyoztad a márványpadlót, te bunkó, kiáltott fel, amikor belépett. Abban a pillanatban végigvágott valamivel rajtam, de számban lévő golyótól megnyikkanni sem tudtam. Azt sem tudtam honnan ér az újabb csapás, és mi az ütőeszköz a kezében. Valami kemény fa eszköz kerülhetett a kezébe, és azzal püfölte szerencsétlen testemet. Valószínűleg egy fogas lehetett az, mert amikor eltalálta az erényövemet a kongó hang erre engedett következtetni. Végre lecsillapodott, s a nyakörvemnél fogva elkezdett a wc-csésze felé rángatni. Most állj meg, és tolass egy kicsit, kiáltott rám. Rogyaszd be a lábad, na most jó helyen állsz, maradj így! Éreztem, hogy matat valamit a hurkásra vert fenekem fölött az erényövön, s egyszer csak kiszabadult belőlem minden. Hihetetlen megkönnyebbülés volt, ahogy végre rárogytam a csupasz porcelánra. Pillanatokig tartott csak a megkönnyebbülés, megfeszült a póráz a nyakamon s felrántott a wcről. Na gyerünk, állj bele a kádba, szólt a parancs, s én vakon, bizonytalanul lépkedtem a pórázom szabta irányba. Kis híján beleestem a kádba. Ülj a peremére, fordulj meg, majd csússz bele, na tudsz te ha akarsz, hallatszott Brendától. Hogy te milyen undorító tudsz lenni, miért is vállaltam el hogy felkészítelek az útra, zsörtölődött magában. Egy pillanat múlva máris erős, jéghideg vízsugár mosta a testemet. Belecsúszva a kádba, övemhez láncolt kezemmel védekezésképtelen voltam. Elképzelni sem tudom, mikor volt ideje Brendának lecsavarni a zuhanyrózsát a gégecsőről, de megtette, s így vastag vízsugárral verette a testem. Hirtelen elkapta az egyik kezemet, s egy mozdulattal hasra fordított, pofával bele a vízbe. A bőrcsuklya teljesen rám tapadt, a számban lévő golyó lyukain keresztül ömlött a számba a zavaros folyadék. Alig kaptam levegőt, fuldokoltam, öklendeztem, míg Brenda fel nem rántott. Állj meg a lábadon, te szarjankó, vége a pancsikálásnak. Vacogva álltam a kádban, még mindig levegő után kapkodtam a golyó lyukain keresztül, a csuklya két orrlyuka a víztől teljesen rám tapadt, nem sok levegő jött keresztül rajtuk. Na, kis kutyám, most jön a második menet, pucsits, ahogy az előbb tanultad, vagy fogom a fogast és újra elverem a segged, figyelmeztetett Brenda, s póráznál fogva újra lerántotta a fejemet a kád aljára az égnek meredő fenekembe meg hírtelen bevezette a zuhany csövét, s csak folyatta belém a hideg vizet. A hasam már teljesen keményre duzzadt, amikor újra belém nyomta a seggdugaszt, s rápattintotta a fenéklemezt az erényövemre. Na, most már elfeküdhetsz a kádban kutyuskám, egy jó félóra múlva kiengedjük ami benned van, s teljesen megtisztulsz végre valahára. Ez a félóra még borzalmasabban telt mint az előző. Hasamban a rengeteg víz majd szétrepesztett, a vele járó görcsök egyre erősödtek, seggemben a dugó kellemetlenül feszített, az előző verés sebei csíptek, égtek a hideg vízben, a testemhez láncolt kezeimmel teljesen tehetetlenül feküdtem a hideg kádban, fejemen a csuklya, amitől vak sötétségben vagyok, számban a golyó, amitől teljesen meg vagyok némítva, fütyim a vashüvely fogságában, s az egyetlen reményem Brenda, minden szenvedésem okozója. De ő nem jön. Ahogy mocorgok a kínoktól erényövem csikorgó hangot hallat a kád falához érve, kísérteties hangok a töksötétben amibe a csuklya burkol engem. Na, letelt az időd, harsan fel hírtelen Brenda hangja, felállni! De nem megy, az istennek se tudok megkapaszkodni az övemhez láncolt kezeimmel, meg hát azt sem látom, hogy egyáltalán mibe lehetne itt megkapaszkodni, de Brenda ezt nem látja be. A póráz végével többször végig vág rajtam, hátha az segít megtalálni a megoldást, s igaza lett, valahogy csak feltápászkodtam, igaz némi segítséggel. Na, megy ez te lusta kutya, csak nógatni kell egy kicsit, jegyzi meg rezignáltan az úrnőm, s kihúzta belőlem a dugót. Nagy érzés volt, ahogy a hasam végre lelappadt. Mit bántam én ezek után a vizes tortúrát, nagyon jó volt üresnek lenni, és most a heréim teltsége se zavart, minden nemi vágy elmúlt belőlem. Apró örömök az életben, de gyorsan múlnak. Brenda kiléptetett a kádból, és a pórázamnál fogva kikötött száradni. Nem láttam, hogy hova, csak azt éreztem, hogy a nyakörvem enyhén felfelé húz, s ha kényelmesen akarok állni, akkor lábujjhegyre kell emelkednem, ez viszont elég hamar kényelmetlenné válik megint, visszasüllyedek, újra szorít a nyakörv. Ez a gonosz nő egy pillanatig sem hagy békén, mindig megtalálja a módját a kínzásomnak. Végre megkegyelmez, és leakaszt. Idefigyelj, nem mondom el mégegyszer, ez az egész kipucolásod azért volt, hogy Bába kenneljében ne szarj össze mindent, addig se míg szobatisztává nem nevel. Az neked is nagyon rossz lenne. Elvileg most nincs benned semmi, majdnem egy napja nem ettél, s még legalább egy fél napig nem is fogsz, mert Bába csak annyit ad majd, amire tényleg szüksége van a szervezetednek, az éhséget meg majd megszokod, vagy nem, az már a te problémád. Most levezetlek a garázsba, beteszlek a csomagtartóba, és majd este elautózunk Bábához, és megkezdődik majd a kiképzésed, szinte sajnálom, hogy nem fogom élvezni majd az eredményt. Kicsit irigylem is Katát, a kis szeretődet, aki nem is sejti milyen kis kezes kutyust fog kapni majd váratlan ajándékként. Na, azt a pillanatot azért megnézném, mikor majd egykori titkárnőd, mit sem sejtve, kinyitja az autód csomagtartóját, és ebben az állapotodban rád talál. Remélem, feltalálja majd magát, és tud majd mit kezdeni ezzel a váratlan ajándékkal. Bába majd ír a kulcsaidhoz egy használati utasítást. Egész biztos fel fogja találni magát, a nőknek meg van a magukhoz való eszük, és fog tudni élni az ölébe hullott lehetőséggel. Vissza fogod te még sírni Annát és engem, az alamuszi kis nyuszik, nagyot képesek ugrani ám. Gondolj csak Annára, és az utóbbi két hetedre, hitted volna ezt azelőtt róla! Itt is vagyunk, ül a kutyus! Bátran, mögötted a hátsó lökhárító. A jó kutyusnak vakon meg kell bíznia a gazdájában, s nem kételkedik. Ha azt mondják ül, akkor leül, ezt jó ha máris megtanulod, s akkor egy két pofont rögtön megspóroltál magadnak. Fekszik! Így ni, most, hogy ne okozhassál zajt a rugdalózásoddal az út közben, összekötöm a pórázoddal a lábadat is, így karikára. Na, legyél jó, és ne ugass!-fejezte be mondanivalóját Brenda, és rám csukta az autóm csomagtartóját.