Ma fájtam...

Ma fájtam...

Napokig készülődött lelkem.
A testem gyötörni fogják. Menjek?
Bátor vagy és kemény!- Feleletem.
Kibírod, akárhogy fejnek...

Ajándékkal kezemben, félve becsöngettem.
Szép szóval, kedvesen fogadtak,
Ragyogtak, öleltek mindketten,
De szemükben szikrák ragyogtak.

Ágyra döntöttek. Még én voltam fölül...
Kezük puhán érintve nyugtatott,
Nyelvek játszadoztak mellbimbóm körül
Majd néhány éles fog harapott.

Sikoltottam volna, de ajkam fuldokolt
Feszes, édes keble töltötte ki szám,
Majd éreztem, hogy valami belém hatolt,
Sosem éreztem magam még ily' furán...

Péniszem meredt, míg még talán soha.
Vérvörös karmok húztak gyöngyöző árkokat,
Élvezték ők is! Ez a gyönyör hona!
S ütötték herém, péniszem, makkomat.

Néztem riadtan, égetve siklott belém
A tüske, mit botom csaknem benyelt,
A csipeszgallér a bíbor kúp körül
A lángok párjával felelt.

Könnyező, sikamlós kertekbe merítettem
Rettegőn ficánkoló, izmos nyelvemet,
Kis, szánandón védtelen csiklókra tapadt szám
S habzsoltam gejzírként feltörő nedveket.

Nem gyötörtek agyon.
Tudtam, én is fontos vagyok nekik.
Élvezték, s élveztem nagyon,
S maradhatnék, akár hajnalig...