Hazudj! Hazudj még!!! 18..

Most csak egyszer állítanak fel evés közben, mert a kancsóból kifogyott a tej. Kényszeredetten teszed le lábaid a tartókról és tolod fel a tested, hogy leszállhass a hosszú póznáról, mely bár remegős szilikonból van, azért kellőképpen kellemetlen tud lenni.
Visszaülve már könnyek folynak az arcodon. Senkit sem érdekel.
A vacsora végeztével leszeded az asztalokat, a mosogatóba kerülnek az edények.

- Nos remélem most gyorsabb és ügyesebb leszel. Ezt elősegítendő, kis ösztönzést kapsz tőlünk. – szól Ildikó és Petra pattan, terpesztőrudat rak a bokáid közé. A délelőtti farokállítás most nem fog bejönni.. nézel kajánul, a csüggedten lógó, katétert lengető farkadra.
Mosolyod hamar hervad. Petra a zacsidat kapja marokra és gyors egymásutánban hat szárítócsipeszt rak rá. Minden csipeszen hosszú színes szalag lengedez.
A fájdalom hirtelen ér el és odakapnál, de Ildikó rád kiált.

- Meg ne próbáld! Vagy mehetsz is haza! – szavai megállítják a mozdulatod. Lehajtott fejjel, megtört mozdulatokkal fordulsz a mosogató felé. Szeretnél meggyötört szerszámod köré gömbölyödni, de sejted messze még a vágyott kényelmetlen kiságy.
Előregörnyedve mosogatsz és igyekszel, de így is kifröccsen a víz, hiszen nem tudsz egészen odakoncentrálni. A segged elgyötört, a farkadban cső, bensődben vizelési inger és a zacsid is szűkebb lett a csipeszek által, a fájdalomról nem is szólva. A csipeszek okozta kín lassan csitul, ahogy zsibbad a bőr, a vérellátás hiánya miatt.

Mikor végeztél felmoshatsz terpesztés nélkül.
Majd hogy elpakolva a kellékeket megjelensz, az asztalra hajoltatnak. Kezed, lábad kikötik.
- Szépen időben elmosogattál, ám volt ma nem egy hibád! – reccsen Ildikó hangja kíméletlenül.
- Hogy nem tudod megtanulni a szolgai némaságot és ha kell, ha nem, beszélsz, így most kapsz egy szájpecket! – lép melléd Klára és Katalin. Egyikük felfeszíti a fejed, másikuk egy szájterpesztőt erőltet bele a szádba és maximálisra feszíti szét. Nyelved tehetetlen lifeg, tekergőzik középen az üregben. Artikulátlan hangok törnek elő torkodból tiltakozásképp.

- Hallgass! – tép hajadba Klára keményen és fenyegetőn. Hangod elenyészik, csak kapkodó lélegzeted, zihálásod hallatszik.
Látóteredbe kerül Ildikó, amint épp egy ijesztően méretes, felcsatolhatót illeszt maga elé.
- Megmondtam, hogy ma megduglak! Én sohasem teszek olyan ígéretet, melyet nem tartok be! – simít elgyötört arcodra. Szemed rémülten kerekedik ki és el sem tudod képzelni, hogy fog ez belédférni.

- Ne aggódj a lányok majd előkészítenek! – nyugtatna meg mosolyogva Úrnőd.
S valóban! Petra a székedről elvett hosszában hatalmas szerszámot illeszti a helyére, a csípőjére kötött hámba és a másik két lány is felvonul előtted. Katalin egy rövidebb, de vaskosabb példánnyal és végül Klára elé is kerül egy, melynek mérete már már közelíti Ildikóét.
Kiáltanád, hogy „Ne!!!!”, de szádból csak egy kétségbeesett torz „Eeeeee” kiáltás tör elő.

Petra lép mögéd és máris betámad a hatalmas hosszal. Lassan, módszeresen, de ellentmondást nem tűrve hág meg. Az asztal is beleremeg az igyekezetébe. Bensődben a hólyag feszül és tiltakozik a megpróbáltatás ellen. Szemedből ömlik a könny szádból a nyál patakzik.
Katalin ezt használva ki lép eléd és szádba dugja, vaskosabb szerszámát. Hajadba markolva emeli fejed, hogy kényelmesen alázhasson.

- Lám kéznél, vagyis faroknál van a síkosító! – nevet fel és körbenyálaztatja szerszámát. Majd Petrával cserélve megfeszítve feneked nyílását, felöklel szinte. Az érzés nem kellemes. Hátad feszül meg és emelkedsz az asztalról, amennyire kötelékeid engedik. Klára sem jár el különbül. Az ő farka is belátogat bőven nyálzó szádba és onnan a hátsófeledbe nyomul. Szájpecek ide vagy oda, ordítva közlöd a világgal hogy ez nem tetszik neked. Hangod a hatalmas dildó veszi el, melyet Ildikó nyom be szétfeszített szászszéleid közé. Öklendezve nyálzod be alaposan, ha tetszik, ha nem. Még be sem nyomta beléd mikor felsírsz és vergődve téped szíjaidat. Érzed, ahogy Klára farka elhagyja a kaput, hogy egy jóval vaskosabb darabnak adjon helyet. Ildikó körmei hátad szántják. A fájdalom eltörpül a hátsód feszítő kín mellett. Végül csak bejut az eszköz. Vergődéseddel csak fokozod a kínokat, így beletörődve elpihensz az asztalon, hadd tegyen veled amit akar.

Szinte érződik a konyhára telepedett csalódottság. A hatalmas farok ugyan benned maradva feszeget, de a mozgás leáll vagy lassul.
Ildikó markol keményen a derekadra.
- Mint említettem a felmosás időveszteségéért büntetés jár, mint ahogy a hangoskodásodé volt a szájpecek, az ellenkezésedé, hogy a nyálad használtuk síkosítónak így a mosogatás mocskát a heréid viselik el! – szól fenyegetően.

folyt. köv.