Hazudj! Hazudj még!!! 17.

- Mire készül Úrnőm! – javít ki fejcsóválva.
- Mikor tanulod már meg, hogy csak akkor szólsz, ha kérdeznek? – korhol sajnálkozó hangon.
- Ez a botlás felkerül az engedetlenséged mellé.. - közli tényszerűen. Fintorogva gondolsz a szádban tartott dildóra, mellyel nem akartál a kedvére téve játszani.
Tekinteted követi Ildikó minden mozdulatát. Szádon veszel rémült levegőt, mikor a katéter dugóját kihúzva a fecskendő tartalmát pumpálja beléd lassan, módszeresen. Hűvös, feszítő érzés kerít hatalmába. Nem kellemetlen nagyon, de furcsa.

- Csak fiziológiás sóoldat, vagyis infúzió, nem kell aggódnod! Vigyázok rád kicsim! – duruzsolja, miközben már a harmadik adagot tolja befelé.
S hogy az ötödiknél tart, újra rád tör a vizelési inger. Mélyeket sóhajtasz. Szólni nem mersz, hogy ne dühítsd fel.
- Tűrj kicsim, tűrj! Mint mondtam, ez a hét legfeljebb nekünk kéjutazás, neked egy emlékezetes figyelmeztetés a jövőre nézve! – ismétli egyre önmagát és hozza fel újra és újra a bűnödet, melyet csak ma, már vagy ezerszer megbántál.

Már nem számolod hanyadszor tölti a fecskendőt, csak felsírsz halkan.
- Ugyan ugyan ez még csak négyszáz milliliter! Egy felnőtt hólyagja hétszázat is kibír! De látom még nem vagy felnőttnek mondható kicsim, így most abba is hagyom, majd ha úgy viselkedsz hogy megérdemled, akkor majd feltöltelek teljesen! – ígéri biztatón. A dugó visszakerül a cső végére. Úgy érzed menthetetlen kényszered van, hogy egy wc kagyló fölé állj.
Ildikó elpakol. Melléd lép és eloldja a lábaid, majd a kezed.

- Nos, indulj kezet mosni, megyünk vacsorázni! – int a mosdó felé. Minden mozdulat kínosan érint. Tele hólyagod szokatlan feszít. A cső által nyitott záróizom folytonos ürítési ingert küld. Farkadból majd egy arasznyi cső lóg ki és minden lépésnél aggódsz hogy a dugó kiesik. Kissé kacsázva lépsz a mosdóba.
Legszívesebben a csőhöz nyúlva kirántanád a dugót, hisz épp a wc mellett mégy el, mikor a levél lebeg a szemed elé. Ildikó halkan felnevet megcsikorduló fogad hallatán. Míg kezet mosol a folydogáló víz is fokozza érzeted. Ildikó melléd lépve gond nélkül emelinti meg a szoknyáját és a szemed láttára pisil. A csorgó hang nyögésre késztet.

Mintha ott sem lennél áll fel és húzza le a wc-t. Az ajtó felé int neked és a csaphoz lépve kezet mos.
- Nos akkor mehetünk vacsorázni! – indul az ajtó felé ő is és követ téged a földszintre. Úgy érzed egy vízzel teli labda van benned.
A konyhába lépve a szokásos kisasztal és kisszék vár. Ám az ülőkén egy félelmetesen hatalmasnak látszó dildó mered felfelé. A vastagságát nem is nézed csak a hosszát.
- Ma egyenes derékkal, szépen, elegánsan fogsz enni! Semmi előrehajlás meg görnyedés! – int Ildikó a helyed felé.
Az asztalod megterítve rajta tányér, evőeszköz, szalvéta és az étel is. Hidegsült, friss zöldséggel, sajttal, főtt tojással. Egy bögrében tea, egy másikban tej.

- Jóétvágyat! – mondja Ildikó kedvesen és a lányok leülnek. Mindenki hallgat, csendben figyelik mit teszel.
Közelebb lépsz, de megtorpansz. Ildikóra nézel összeszedve minden bátorságodat.
- Én ebbe nem ülök bele, kérem! Kérem Úrnőm! – leszel aggodalmas, a lendületed azonban valahol elvész, a két mondat között.
Ildikó vállat von.
- Béla indulásra kész, sőt ha jól tudom, akkor ma azért nincs velünk, mert Pesten van épp. Vagyis akár félóra múlva Bea kezében a vallomásod! Aztán hazafelé kigondolhatod, mivel mentsd meg az irhád! – nyúl egy szelet kenyérhez és letör egy darabot. Szájába rakja és húsfalatot vág, késsel villával. Láthatóan nem aggódik a választásodon, bármi legyen is az.
Rémületed megbénít egy pillanatra. Ha Béla valóban Pesten van….

A szék felé fordulsz, méregetve a dildót. Majd sóhajtva átrakod felette az egyik lábad és lassan beleülsz a már síkosítóval bekent büntetőeszközbe. Lassan leereszkedsz. Úgy érzed karóba húztak. A hátul feszítő érzés csak növeli a hólyagod kellemetlenkedését. A lányok megnyugodva fordulnak a tányérjuk felé. Próbálsz minél kevesebbet mozdulni. Kimért mozdulatokkal nyúlsz a tányér felé. Valóban szálegyenes tartással feszítesz, felhúzott lábú békaként. Tested finoman remeg az erőfeszítéstől. Nincs étvágyad, de eszel, hiszen csak így viselheted el a megpróbáltatásokat.

folyt.köv.