Lovarda

Gazdim ismét kitalált egy kirándulást.
Először is felöltöztetett, rám került a hám és a felszerelésem.
Betett a bokszba, aztán hátra a csomagtartóba. Ide tesz, hogy véletlenül se lássam, egyáltalán hol is vagyok.
Nem nagyon kedvelek így utazni, de bele sem vakkanthatok. Elég soknak tűnt az utazás, vagy csak én nem voltam időtlen idők óta sehol.
Megérkeztünk, végre. Gazdi vidáman nyitotta ki a ketrecem, és vett ki.
Meg is lepődtem, mikor megláttam milyen helyen vagyunk.
Itt olyan kutyások voltak mint Gazdám, meg olyan fura szerzetek akik szájában rudacska volt, furán mentek de a pórázuk nagyobb volt mint az enyém.
Később kiderült, ezt zablának hívják, és ők pónik.
Nem szeretnék a lábuk alá kerülni, eltaposnának, úgy emelgetik a lábukat.
Van köztük egy-kettő, aki még rázza a fejét is, és menne világgá.
Én is, de nem tudtok. :( Póráz van rajtam... Meg Gazdi őrző tekintete.
Fura alak jött hozzánk,csizmában és pálcával a kezében. Olyan hosszú pórázzal mint a pónikon van. Csere lesz.
Ő vesz át engem, kicsit edzeni, míg Gazdám lovagolni szeretne.
Viszont én nem akarok ennek az idegennek futkosni. Sem semmit tenni, inkább én is mennék merre a szemem visz.
Gazdi kap egy lovacskát, aztán máris kezdi simogatni, nyugtatni.
Vagyis izgatni, mivel ott is simogatja, ahol nem nyugtatásból szoktak matatni.
Érdekes látvány, ahogy ül rajta, előtte letérdeltette, simán egy finom rántással a kantáron, mint kiderült ez a neve. Kicsit hintázik rajta, aztán megy mögé, pálcával a kezében.
Aztán hirtelen mozdulattal magára rántja, a lovacska meg ott csüng rajta. Seggében a Gazdi farkával. Kicsit tetszik, mert legalább nem én vagyok a helyében.
Türelmes a paci, hagyja, pedig közben kap a pálcával alulról a pináját szinte lilára verve, közben még a zablát is rángatva, mintha lovagolna.
Szinte üvöltve élvez el Gazdám, majd visszateszi helyére a paci farkát.
Megy előre, szájába gyömöszöli a farkát, de még a heréit is bele akarja tömni.
Közben a pálca segítségével tudatja vele, ez lesz és nincsen könyörület.
Paci társ csak tűr, és mindent meg tesz, hogy jól szopjon, torkozzon.
Sokat nem is kell küzdenie, sikeres ebben is. Zabla vissza, majd futászárazás kezdődik. Gondolom semmi kedve ehhez már, de nincsen mit tenni.
Az ostor elég jó meggyőző hatással bír.
Közben én is futószáron kocogok, közben kapok is a fenekemre, ettől még jobban mérgesedek, és tépem a szárat. Mennék végre,de nem bírok.
Talán csutakolásnál sikerrel járok. A hátsóm teljesen lila, kék, zöld. Szivárvány modern kiadásban.
Csutakoláshoz kikötöttek minket egymás mellé a lóval. Csak én voltam idegbeteg, és téptem a szárat, addig ő, büszke fejjel, szép tartással állt, és élvezte a fürdetést.
Én kevésbé, mert hideg víz volt, s fázni kezdtem tőle. Gazdi átvette a fürdetést, csak Ő rásegített pálcával, hogy elüljek végre. Aztán hátulról, keményen és ellentmondást nem tűrve megdugott, a pinám teljesen fájt már, mert nem volt túl gyors. Míg a pálca a hátam, mellem, mancsaim verte. Hiába őrjöngtem, ettől csak nagyobbakat kaptam.
Mikor végzett , elém lépett és a melleim közé tette a farkát, ott tette magáévá testem.
Közben persze a pálca ritmus nélkül csapott le, mindig máshol.
A mellém állított lovacska, mintha kuncogott volna. Ha tehetném még őt is megharapnám. Mikor Gazdám végzett élvezett egy hatalmasat hörögve, röfögve.
Kis pihenő, majd újra lemosott, és betett a bokszomba.
Indulás haza. Alig indult el az autó már aludtam is.