Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

átadás 2.-------folyt.

Törölt felhasználó
2008. 08. 05. 09:10 | Megjelent: 558x
.....csak azt érzed,hogy valaki rádterít egy pokrócot,és elalszol.
Amikor felébredsz egy sötét zárt helységben találod magad.Az állandó ringatódzásból rájösz,hogy egy hajón vagy,s az első mozdulatodból,hogy fogoly.A csuklódon,és bokádon bilincsek,és a láncok gondosan rögzítve a falból kiálló karikákhoz.Még felállni sem tudsz,igaz nem is nagyon akarsz.Az egész tested sajog a tegnapi használattól.Meztelen vagy,és kiszolgáltatott.A bőrödön,a hajadban,az arcodon,mindenütt:a mosdatlan matrózok szaga.
Kivágódik az ajtó,és belép az óriás.Egy szót sem szól hozzád,csak áthelyezi a láncaid,és felállít,hassal a falnak.Szétfeszíti a kezeid és a lábaid,és elővesz egy korbácsot.Végigvonaglasz amikor először lesújt.És újra,és újra...végigveri a hátad ,a feneked ,a lábaid....talán 20-szor sújt le rád.A sebeidből itt ott vér szivárog...
Utána megáll mögötted,hallod ahogy lehúzza a sliccét,előveszi a farkát,és néhány rántás után ráfolyatja a geciját a fenekedre.Aztán visszacsatol a földre.Egy mocskos tálcán egy szelet kenyeret,és fémpohárban vizet tesz eléd....
Rosszul vagyok, az ételre a bennem támadt émelygés miatt rá sem tudok nézni.Félhomály van, egyedül vagyok. a fenekemet próbálom "tisztára" csiszolni a padlón lévő homokkal és porral, de minden egyes mozdulattal éles fájdalom hasít belém, a frissen szerzett sebek tele mentek mocsokkal, de menekülök a zsibbadt fájdalomba. A víz után nyúlok, de ahogyan előremozdulok, az egyik lánc belecsapódik a pohárba, így annak tartalma mind a padlóra folyik. Koszos vagyok és bűzös, pisilnem kell, próbálom tartogatni addig, ameddig újabb látogatóm nem érkezik. A szőke rakoncátlan hajtincseim szinte rátapadnak a buksimra, a szememből próbálom kiterelgetni őket, hogy körülnézhessek,hisz a szemem már megszokta a félhomályt.Sok kérdés kering bennem, vajon hová megyünk, ki van a hajón, merre lehet újdonsült Gazdám, mi fog még velem történni. Zavar a csend, nem bírom az egyedüllétet, a láncaimból menekülni nem tudok, ezt pillanatok alatt felmértem, akárki is tette rám őket, gondos munkát végzett. Időhúzásként a láncokkal szórakozom, élvezem, amint a hűvös fém a testemet érinti, szeretem a zenéjét..............elbóbiskolok. Pár óra múlva kiszáradt ajkakkal ébredek, a nyelvemet súlyos húskötegnek érzem a számban. Valaki járt közben itt, a tálca eltűnt, újabb pohár víz jelent meg, azonban olyan távolra téve, amit nem érhetek el. Próbálom magamat fegyelmezni, hogy oda se nézzek, de akaratlanul csak oda-oda téved a pillantásom, gyötör a szomjúság. A testem viszket már a mocsoktól, ekkor némán könnycseppek szaladnak le az arcomon, ahogyan a melleimre hullanak, a bimbóim merészen ágaskodnak fel válaszul. Dühös vagyok magamra. Nem bírok a testemmel, muszáj lenne belemarkolni a melleimbe, és most már azt sem bánnám, ha az óriás jönne vissza, éhezem az emberi szóra, még ha nem értem akkor is, ha undorodom tőle akkor is. Zajt hallok, közeledő léptek egy lépcsőn. Felülnék, de hirtelen visszaránt az egyik lánc, az arcom belehullik a porba, a szám telement vele. Kétségbeesetten küzdöm fel magam félülő helyzetbe, ennyit enged most a szabadságom. Hallom az ajtó súlyos retesze elmozdul a helyéről.. .

.........az időérzéked elveszik lassan...minden ugyanaz...minden nap 20 korbácsütés...mindennap mocskos ondó a fenekedre,és semmi mosdás,semmi más étel,csak kenyér és víz,és kielégítetlen vágyak,és összecsinált szalma,amit az óriás naponta kicserél ugyan,de büdös van,kosz,és már alig bírod,hogy nem nyúlnak hozzád,vagy nem nyúlhatsz magadhoz...és azok az iszonyatosan unalmas órák,és nincs szólnod senkihez....
Aztán egyszer,amikor vége a verésnek,és megkezdi az átláncolásodat,hirtelen kitéped magad a szorításból,és térdre borulsz előtte .Könyörögsz,hogy hadd nyúlhass magadhoz,és a lángoló,lüktető pinád felé nyúlkálsz.Ebből megérti mit akarhatsz,és lekever egy hatalmas pofont.Elterülsz,de legnagyobb meglepetésedre,eloldja az egyik kéz bilincsedet.Azonnal elkapod a duzzadt pöcködet,és nem érdkel,hogy ő is részese lesz a maszturbálásodnak.....

A maszatos ujjacskáim vadul rándulnak rá a csiklómra, két perc alatt az érett cseresznyeként mosolyog vissza rám. A pinácskámból már kétujjnyi kéjnedv ereszkedik a popsivágásom irányába. Hanyatt fekszem, alattam a padló pora, ellazulok, a nyáltól csöpögő undorító óriást kizárom a tudatomból, nem neki játszom most, hanem magamnak, magamért, a túlélésért. Az ujjaim hirtelen becsusszannak a barlangomba, amit egy kiszakadt sikoltással honorálok. A testem most jobban hasonlít egy fekete zakatoló gőzmozdonyra, mint sem egy élvező női testre. Az óriás kezében megáll a munka, félredobta a szalmát és felém közelít, megdöbbenten nézi mennyi energia maradt még bennem arra hogy magammal játszadozzak. A szabad kezem csuklóig eltűnt bennem, a könyökömnél folyik már a kéjlevem, vergődök rázkódva, mint egy kis rabmadár, a "tollam" hihetetlenszínű fészekként rálapulva a fejemen, a testem tiszta szenny, de most csillog ahogyan a pinámból kilövellő folyadék beteríti. A melleim érett buja halomként feszülnek a mellkasomon, a kezem már csak a rakoncátlan kis húscsomót markolja a combjaim között. Az óriás még mindig az ajkaimra tapasztva tartja hatalmas tenyereit, amik akkor kerültek rá, amikor a pinámból kitört a lávafolyam, a torkomból meg irdatlan erejű kéjes üvöltés vele egyidőben. Némán mered rám, és nem hiszi a látványt, hatalmasat spricceltem, az álláról zavartan törölgeti le az édes nedűt, megkóstolva azt. Ellazulok, most nem érdekel semmi, olyan mintha vmi más dimenzióba kerültem volna, ahol semmi nem számít. Kimerültem.....sajog a hátsóm a rendszeres korbácsolástól, szenved a lelkem az egyedülléttől, éhes vagyok, szennyes és büdös, de kielégült. A testembe zárt állandóan éhes, élvezniakaró ördög most jólakottan pihen.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.