Csak néhány érintés

Művész vagyok, ez a hivatásom. Hivatás, a másik ember szolgálatára irányuló és minden más szempontot háttérbe szorító tevékenység. Nem én választottam. Ezt kell beteljesítenem, hogy elfoglaljam a helyem a világban, ahová tartozom; ezt kell beteljesítenem, hogy önmagam legyek. Az ő szerepe pedig, hogy hangszer legyen a művészetemhez. Tudta, hogy ezért mindenét oda kell adnia nekem. Mert egyszerűen így helyes. Választás nincs.
Egy kecses hangszer az a lány. A lelkén keresztül pengettem meg. Az alaphangokat a teste reakciói adták, egyre kifinomultabb hangszínekkel, amire szólamként a lelki díszítés szólalt meg, az ellenállás teljes feladásával. Ekkor már nem ő adta nekem mindenét, mert adni olyan képtelen volt, mint bármi mást tenni. Ekkor már én vettem el. Az az este azonban róla szólt. A hangszer kifinomultságáról. Hallani akartam minden hangot, amit meg lehet Rajta szólaltatni. Meztelenre vetkőztettem, a csuklójára bilincset kattintottam, amit beakasztottam az ajtó feletti kampóba. Összezárt combokkal várta a sorsát.
Ahogy a bilincs láncát beakasztottam a kampóba, az arcunk óhatatlan közelségbe került. Leeresztettem a tekintetem a láncról a szemébe, de a kezem kinyújtva maradt az Övé mellett. Bátran itta a tekintetem, én pedig a kitartó szenvedés közeledtét láttam benne. A gondolattól elmosolyodtam, és mivel tisztában volt vele, hogy miért, nem viszonozta. Nem félt, izgatott volt. Ez a mosoly elég volt hozzá, hogy libabőrös legyen. Leeresztettem a karom. A fejemet oldalra billentettem, úgy kémleltem végig az arcát és a nyakát. Elfordította az arcát, amitől a nyakizmai megfeszültek.
- Nézz rám! – a hüvelykujjammal alig érezhetően megsimítottam az állát. Ajkai résnyire nyitva voltak. Nem engedtem a tekintetét, megfontolt tempóban, erősen szuszogtam, hogy az orromból kiáramló levegőt érezze az arcán. Tekintetemet az ajkaira helyeztem, és egy hirtelen mozdulattal a szájába köptem. Összerezzent, de egy pillanat alatt visszanyerte a bátorságát.
Felé fordítottam a fotelt, és töltöttem magamnak egy kis gint tonikkal. Leültem a fotelba, és elkezdtem átadni magam a szépségének. A bal tenyerét a jobb kézhátán fektette, jobb kezének ujjait pedig kecsesen tartotta. Vékony karja engedelmesen nyújtózott a feje fölé, haja a vállára lógott. Szeme büszke izgatottsággal csillogott, mellei megfeszültek a magas tartástól. Jobb kezemben volt a pohár, a bal kezemmel pedig morzsolni kezdtem a tenyerem, ahogy a derekát, Vénusz-dombját, combját pásztázta a szemem. Szeméremajkai csillogtak a diszkréten szivárgó nedveitől. Ahogy szemügyre vettem a teste egészét, a figyelmem a részleteket úgy kezdte ízlelgetni, ahogy a nyelvem az italt. Olyan részletességgel tettem magamévá bőrének minden árnyalatát, testének minden ívét, lélegzetének, apró fészkelődésének minden ritmusát, ahogyan a jég olvadt a pohárban.
Letettem a poharat, és lélegzetnyi közelségbe mentem. Belehajoltam a nyakába, és megízleltem az összes szagát és illatát. Határozott és erősödő lélegzettel belefújtam a nyakába. Lejjebb ereszkedtem a melléhez, és ugyanígy tettem. Végigfújtam a mellét aztán a mellbimbóját. Sajátságos illata volt. A mellbimbójához ereszkedtem az ajkammal, és olyan csókot leheltem rá, ami egy nem létező távolságban van az érintéstől. Ismét libabőrös lett, és szemmel látható volt, ahogy megkeményednek a mellbimbói. Tovább ereszkedtem a köldökéhez, ahol ugyanazt folytattam, amit a nyakánál kezdtem. Az ágyékától indulva végigfújtam az összezárt combja vonalát, és két ujjal széttártam a combjait a térdénél. Ahogy a csiklójára fújtam, a lüktető szeméremajaki közül megindult az első csepp, ami a feltüzeltségének összetéveszthetetlen illatát is magával hozta. Ahogy a második csepp összefutott az elsővel, továbbsodorta azt a térdéig. A harmadik csepp pedig leért egészen a bokájáig, amitől lábujjhegyre emelkedett, és a csepp a talpára szaladt.
Felemelkedtem az arcához. A szemében megcsillant az első csepp könyörgés. Vettem egy mély lélegzetet, és felkorbácsoló tempóban a szájába leheltem. Szorítottam a tekintetét, és kezemmel masszírozni kezdtem a farkam a nadrágomon keresztül. Egyre mélyült a lélegzetem, és minden kifújásra mordultam egyet. Becsuktam a szemem, és testmelegnyi közelségbe simultam rá. Szinte összeért az arcunk, és az egyre durvuló morgásom közepette a borostámmal végigkarcoltam az arcát. Beleborzongott. A kéjesedő morgásom időnként bennszakadt, hogy egy-egy nyögésben törjön ki. Az élvezés határán voltam, amikor hirtelen abbahagytam, és ahogy hátraléptem tőle, rosszabb volt számára, mintha őt löktem volna el. Villámló szemekkel és vicsorgó fogakkal tudattam, hogy csak a célom tart vissza attól, hogy a falhoz basszam, és megerőszakoljam. Ettől az érzéstől elcseppent. Az ablakhoz sétáltam, és elszívtam egy nyugtató cigit.
Visszatértem hozzá, hogy folytassam. Konstatáltam, hogy ő egy cseppet sem csillapodott. Lassan távolodni kezdtem tőle, de a tekintetem ott maradt tőle két centire. A testem az asztal felé fordult, amit egy szemhunyással a tekintetem is követett. Elővettem a fekete ragasztószalagot. Szerettem a feketét, jól állt Neki. Elé sétáltam, és letéptem egy közel tizenöt centis darabot. Minden mozdulatom közben a tekintetemet az övében tartottam. Egy nyugtató halvány mosollyal megálltam előtte, a ragasztószalaggal elcsitítottam az ajkait, és azon a búgon hangon szólaltam meg, aminek a hatására önmagában képes izgalomba jönni.
- Nem szeretném, ha ma könyörögnél – finoman bólintott, hogy megértette.
Megengedtem a csapot, és egy fél pohár hideg vízzel tértem vissza. Felemeltem a poharat az arca magasságába, és az arcához hajoltam – Ssssh! – a csitításra egy cseppet megremegett. A lapockájához emeltem a poharat, és egy olyan keveset cseppentettem rá, amilyet pohárból öntve lehet. A derekáig végigszaladt, amitől kirázta a hideg. A derekánál lelassult a csepp, majd lassan végiggörgött a fenekén. Aztán a másik lapockájához emeltem a poharat, és onnan is megindítottam egy cseppet. Kacskaringós úton szaladt végig a hátán, a feneke között beszalad, és a segglyukában megállt. Egy nyögésszerű szuszogás kísérte az érzést. Félrefordítottam a fejét, és egy stabil cseppet töltöttem a válla és a kulcscsontja között kialakult kis mélyedésbe. Mélyen lélegzett. Figyeltem a cseppet, ahogy kitartóan egyensúlyozott a bőrén. Végigmértem az arcát, és a mellbimbójához hajoltam. A finom fújásra fokozódó remegésbe kezdett a teste, és a vízcsepp elindult. Végigcirógatta a melle belső oldalát, majd elfutott a köldöke mellett, és a Vénusz-dombjáról a földre cseppent. A ragasztószalag alatt sírásba forduló nyöszörgésbe kezdett. A másik vállára is helyeztem egy cseppet. Megkerestem a könnycseppel elnehezült tekintetét, vettem egy mély lélegzetet, és arcon köptem. Ismét elindult a csepp, a bimbóudvarát érintve beleszaladt a köldökébe. Négy ujjal belenyúltam a vízbe, és rá fröcsköltem. Az apró cseppek kínzó ingerlései tűként szúródtak a testébe. A maradék vizet a mellbimbóján keresztül csorgattam a combjára.
Letettem a poharat, és visszafordultam hozzá. Szemlélni kezdtem a libabőrösé váló testén elhelyezkedő vízcseppeket. Néha megemelte a melleit, ahogy a vágy megrázta a testét. Egy erélyes pofonnal lecsitítottam. A pofon egy gondolatnyi időre segített a testén, de az érzés, hogy hozzáértem, a lelkén keresztül újra felizzította.
A vállától indulva, a mutatóujjammal elkezdtem összekötözgetni a vízcseppeket. Az ujjam hegyét a csepp felszínéhez érintettem, de a cizellált mozdulatban a bőrét is finoman súroltam. Összekötöttem a kulcscsontján lévő cseppeket. Finom vonalat húztam a melle fölött és a melle között. A mellén szétszóródva elhelyezkedő cseppeket cikk-cakkban kötöttem össze, minden kis vonalat a mellbimbóján fejezve be. Hátravetette a fejét, és egyre szaporább lett a légzése. A melle alatt lévő cseppeket felfelé végigvezettem a mellén, időnként érintve a mellbimbóját is. Összezárta a combjait, hogy összedörzsölje őket, a kielégülésért küszködve. A hasán lévő cseppeket összekötő vonalak a fájdalmas kielégületlenség írásjeleivé váltak. A fejét forgatta, összeszorítja öklét, és hosszas nyögések szakadnak ki a ragasztószalag alól. Az oldalán lévő néhány cseppet a köldökébe vezettem. Összeszorította a fogát, és térdeit megrogyasztva fel-fellökte magát. Patakokban nedvesedett a hüvelye, időnkén el-elcseppenve. Ahogy az érintések a hasa aljához közeledtek, lábujjhegyre emelkedett és hasa gyors ritmusban remegni kezdett. A Vénusz-dombján lévő cseppeket a combja tövébe húztam. Ágyékát előrefeszítette, felakadtak a szemei és szapora szuszogás zihált az orrából. A térdétől a combja tövéig húztam az ujjaimat, váltogatva a mutató és középső ujjam. Két kézzel mögé nyúltam, és négy ujjal cirógattam a fenekét. Csípőjét ritmikusan mozgatta, seggizmai megfeszültek. Minden altesti izma görcsös tónusban volt, ezzel próbált valamiféle ingert kiváltani magában, ami közelebb juttathatná az orgazmushoz. A középső ujjammal kisimítottam a szeméremajkai közül a nedveit, és alig látható mozdulatokkal bekentem vele a csiklóját.
Letéptem róla a ragasztószalagot, és felcsendült benne az én szimfóniám. A feszültség, amit máskor a könyörgés vezetett el, most zokogásban szakadt ki belőle. Az egyre eltorzultabb arca sírásban tört ki. Sírva hagytam, és gyönyörködtem abban a szépségben, amit csak vele vagyok képes megteremteni. Érinthetetlen volt a szépsége. Szorosan elé álltam, és két ujjamat a hüvelybejáratához illesztettem. Feltoltam az ujjaimat a g-pontjáig, a bal tenyeremet a lapockájához simítva szorítottam magamhoz a testét, jobb combját a lábam közé véve szorítottam össze. Alsó ajkát a fogaim közé vettem, és forgatni kezdtem Benne az ujjaimat. Elképesztően hosszú, ordításszerű nyögés szakadt ki belőle, ami szaggatott tempóra váltott, amikor teste vonagló remegésbe kezdett, nedvei a megtelt tenyeremből kicsurogva a csuklómról csepegtek a földre. A testét hosszasan rázó kéj után felakadt szemekkel rogyott rám.
Leakasztottam a kampóról, és lefektettem a földre. Tudtam, hogy hihetetlenül hálás. A kimerültségtől azonban képtelen volt hálálkodni. Apró nyögéseket hallatva gömbölyödött össze a szőnyegen, amíg álomba nem szenderült. Az ágyra raktam megviselt testét, betakartam, és hajnalig gyönyörködve vigyáztam az álmát.