Nőuralom 10

Valahogy minden elcsendesedett körülöttem. A film véget ért és a lányok bizonyára elaludtak. A nyelvem ott maradt Viki lábujjai között, meg sem mertem mozdulni. Aztán finoman, lassan kiszabadítottam magam és megkaparintottam a telefonom. Lil hívását vártam és lehalkítottam, nehogy a Viki és Marcsi felébredjenek. Közben elálmosodtam, legszívesebben aludtam volna, de akkor hangosra kellett volna állítsam. Ezen őrlődtem valameddig, aztán egyszer csak megszólalt halkan, Lil volt az.
- Indulhatsz rex. Igyekezz, mert aludni akarunk.
- Máris indulok kisasszony.
Kikapcsoltam a tévét, finoman betakartam a két lányt és elosontam. A kapu nyitva volt, bementem a házba. Lil és Noémi kicsit ziláltan ültek a nappali kanapén és beszélgettek. Elég sokat ihattak, csillogott a szemük és vihogtak mindenen.
- rex! Mutatkozz be rendesen Noéminak.
Tudtam a dolgom, letérdeltem előtte. Még éreztem utóbbi találkozásunk fájdalmait. Felpofozott és tökön rúgott oly hirtelen, hogy észre sem vettem. Most hosszú, csinos lábai előtt térdeltem és egymás után megcsókoltam őket.
- Üdvözlöm kisasszony, alázatos szolgája vagyok.
- Jól van rex, Lil sokat mesélt rólad, most már látni akarom, hogy elhiggyem. Anyámék dél körül érnek haza, addig el kell takarítanod a buli nyomait mindenütt. A keretben, a garázsban, a pincében, a fürdőszobákban, konyhában, hálókban, mindenütt. És halkan, mert mi lefekszünk aludni. Megértetted?
- Igenis, Noémi kisasszony, mindent megcsinálok.
Lil odajött és a fülembe súgott:
- Legyen megelégedve veled, különben nagyon ellátom a bajodat.

Ezzel a lányok elvonultak az emeletre, én meg elkezdtem a munkát. Nem szeretném túl-részletezni, de mindent találtam amit elképzeltem és amit nem. Hányás kupacokat a tuják között, a vécé mellett, a szőnyegeken. Eldobált csikkeket, rúzsfoltokat, még használt gumit is. Szélsebesen dolgoztam, összeszedtem minden erőmet és dél felé már csak apróságokat rendezgettem. Benéztem a hűtőbe, reggelit terveztem a lányoknak. Én is faltam az otthagyott maradékokból és sok vizet is ittam. Erőben voltam. Már attól tartottam, hogy beállítanak a szülők és magyarázkodnom kell. De csak nem akartak felkelni és én nem akartam felébreszteni őket, hadd pihenjék ki magukat. Lilre gondoltam amint édesen alszik.

Ekkor valóban megérkezett egy autó és határozottan bejöttek valakik. Összekaptam magam és lazán megálltam az előszobában. Két nő lépett be, egyik Noémi anyja lehetett, hasonló testalkatú és a haja is ugyanolyan barna és göndör, rövid nadrág és edzőcipő volt rajta. A másik nő idősebb, talán a nagymama. Ő is csinos volt, rövid fekete fodros ruhában, lábain szandál.
- Üdvözletem hölgyeim, Róbert vagyok, Noémi barátnőjének nevelőapja.
Cseppet sem kedves választ kaptam az anyukától.
- Hol van a lányom? Hogy kerülsz ide?
- A lánya még alszik Lillel. Azért jöttem, hogy Lilt hazavigyem, de még nem akartam felébreszteni őket.
- Mi az, hogy ilyenkor alszanak?
- Biztosan későn feküdtek le.
- Akkor most azonnal hívjad le. Vagyis nem, majd én felmegyek.
Az idősebb nővel maradtam, aki szigorúan méregetett. Kis ideig néztem a szemeibe, majd lehajtottam a fejem és igyekeztem sehova sem nézni. Fentről nyűgös hangok jöttek.
- Jól van már anya, mindjárt megyünk. rex úgyis megvár.
- Miféle rex? - kínos volt ez az elszólás. Lil kisegített.
- Robi, csak rexnek szoktuk becézni. Olyan segítőkész mint egy kutya.
Végre lejöttek a lányok és láttam Noémi arcán, hogy elégedett a renddel. El is hiszem, nagyjából egy 8 órás műszakot végeztem el, extrém-sport üzemmódban. Jobb lehetett mint előtte. Még ablakokat is pucoltam a földszinten. Csak ne égetnének le a szülők előtt.
- Ne siessetek annyira. Lil, maradjatok reggelire. Vagy ebédre, mit tudom én.
- Nem szeretnénk zavarni, inkább megyünk.
- Akkor legalább egy kávéra. rex elkészíti ugye?
- Hogyne Kisasszony, szívesen. Önöknek is készíthetek hölgyeim?
- Ők az anyám és a nagymamám aki hozzánk költözik egy időre.
Kicsit enyhült a légkör, ők is bemutatkoztak. Szilvia és Zsuzsanna Noémi gyönyörű felmenői. Főztem kávét, kakaót, találtam narancslét, sós süteményt, a nappaliban szolgáltam fel. A lányok már kényelembe helyezték magukat és mintha rólam beszélgettek volna. Csak foszlányokat hallottam: "nálunk is jó lenne egy ilyen pasi". Kínosan éreztem magam, szerettem volna ezt diszkréten kezelni, de a lányok kibeszéltek. Máris másképp néztek rám, nem is hívtak meg az asztalhoz. Noémi átvette az irányítást.
- rex, összeütnél egy könnyű reggelit? egy rántotta jól esne. Nektek is?
- Én nem eszem tojást - így Zsuzsanna - esetleg vajas pirítóst lekvárral.
- Semmi gond asszonyom - nekifogtam a munkának. Összeütöttem, a tojást, egy salátát és a pirítóst is. Mire tálaltam már senki sem foglalkozott velem, sztorizgattak, nevettek. Míg ettek diszkrét távolságban álltam, kissé lehajtott fejjel és figyeltem, hogy szükségük van-e valamire. Köröket róttam, italokat töltöttem. Noémi egyszer csak szólított:
- hé rex, ez a tied lehet - a tányérjáról az utolsó falatot besöpörte a saláta maradékok közé. Mindenki tett még hozzá, volt egy darab égett pirítós és néhány darab uborka, némi paradicsom héj. - Mosogatás után megeheted.
Ettől mindenki nevetni kezdett, mintha valami jó vicc lett volna. Lehet, hogy elvörösödtem, de megköszöntem a kedvességüket és elvonultam mosogatni. Megettem a maradékot és megint megálltam egy félreeső helyen. Lil már szedelőzködött, győzködte őket, hogy látogassanak meg hamarosan, most jó a medencénk és jól érzik majd magukat. Szilvia és Zsuzsanna figyelmesebben méregettek, de valahogy úgy éreztem magam, mintha egy árut vizsgálnának egy üzlet polcán. Igen megalázó volt ez az egész. Fogtam Lil csomagját, nyitottam az ajtót és már a kocsiban ültünk, amikor Noémi kijött hozzánk.
- Komolyan gondolod, hogy mehetünk hozzátok?
- Hát persze. Anyával még megbeszélem, de nem lesz semmi ellenvetése. Kényelemben lesztek
- Azt elhiszem, na szia.
Úgy beszéltek rólam, mintha ott sem lettem volna. Igaz, hogy erre vágytam, de megélni sokkal megalázóbb volt mint azt elképzeltem. Az úton hazafelé Lil nem szólt hozzám, a telefonjával bíbelődött. Hazaérve szó nélkül kiszállt és elviharzott. Leparkoltam a kocsit és összeszorult gyomorral mentem be a házba, mely szenvedésem és megaláztatásom helyszíne lett. Valahogy mélyen mégis boldog voltam.