Beszámoló a II. Pixie Sportnapról (9)

A bírók döntése és annak kihirdetése után hamarosan kürtszó jelezte a vesszőfutás kezdetét. Lassan, de csak felsorakoztak a dominánsok és az agarak két sorban, s a bírók rendezgették a sorokat s ellenőrizték a magukkal hozott csapásmérő eszközöket. Két agár kezéből kivették a rózsákat, s nem engedték meg azzal a róka-fiknak a vesszőzését. Ezen kisebb vita is volt, de a többség már a kezdést sürgette. Így végre kivezették a kiválasztott subrinák (akik ebéd előtt meglovagolhatták) a róka-fikat maguk után a motelból. Még hosszabb kötélen, szíjon. Azokon persze már semmi sem volt, lekerültek róluk a csipeszek, láncok, s a tangák is. Pőrén haladtak a saját subrinájuk mögött, lehajtott fejjel, behúzott nyakkal, szinte megrémülten, de mindenesetre eléggé morcosan. Egyedül az utolsónak elkapott róka-fi haladt büszkén, magát kihúzva, mondhatnám kidüllesztett mellekkel, hátrahúzott vállakkal, egyenesen, flegmán, felemelt fejjel. Ez tetszett a nézőknek, meg is tapsolták, de még - egyes sorban állók is - elismeréssel néztek rá, bár nem tapsoltak. A tapsot, elismerést hallva a másik két róka-fi is kihúzta magát és felemelte a fejét már. Felsorakoztak a vesszőfutásra a sorok előtt.
A bírók intettek az első subrinának, hogy induljon, azaz induljanak. Ekkor a subrina kiejtette a kötelet a kezéből, majd gyorsan lehajolt, megfogta, de már sokkal kisebb távolságra a róka-fi csuklójától. Lépett, majd már sietett, s a sor közepétől szinte futott s így húzta maga után a róka-fiát, aki ugyan kapott a hátára innen-onnan, ezzel-azzal, de nem sokat és erősen, így kibírta. Sorból kiérve következett a második futása is, majd utoljára a büszke róka-fi, Mester6van Subja. Látszott, hogy vannak a sorban, akik arra számítanak, készülnek, hogy neki alaposabban odasózzanak, fájdalmasabb helyre üssenek. Néma csend lett, mire elindultak. Nála is eljátszotta a subrina a kötél leejtését és próbálta rövidebbre fogni felemeléskor, de nem sikerült, mert a róka-fi hátralépett közben, így megmaradt a kötél hossza a felvétel után is. Már ezt is elismerő morajlás fogadta a nézőktől. A sorban elöl állók ütöttek, de nem másképpen, mint az első kettőnél. Annak ellenére sem, hogy több helyük és idejük volt erre, mert a róka-fi visszatartotta a subrináját a gyorsabb haladástól a kötelet visszahúzva, visszatartva. Ez is elismerő helyeslést, morajlást eredményezet a nézőknél.
Némelyek azért kihasználták a kínálkozó lehetőséget. Előre eltervezett szerinti, fájdalmas ütéseket helyezték el a harmadik róka-fin, aki elhaladt előttük. Különösen a sor vége felé, az utolsó ütések egyike, másika volt különösen durva. Nem elég hogy az ütést hosszabb ostorral adták le, de a végére – s ez csak akkor látszott, mikor annak végét a markukból kiengedték – ólomgolyók voltak csomózva. Ezek csattantak a róka-fin úgy, hogy azok alaposan el is találták az oldalát, farkát, golyóját mindkét oldalról. Erre összegörnyedt a fájdalomtól, fel is kiáltott s pár lépést csak tántorogni tudott, majd kínkeservesen mégis kihúzta magát és végighaladt a még hátralévők előtt is a sor végéig. Azonban már senki sem emelt kezet rá, nem ütött rá. Közben felhangzott, erősödött a felzúdulás moraja is, sokan fütyültek a nézők közül. Az egyik bíró odalépett az ütést leadókra. Kitiltotta a sorból és eltiltotta a további ütésektől őket. Ezt elismerő moraj, taps fogadta, bár voltak fújozók is szép számmal.
Kis szünet után visszafelé még egyszer végighaladtak a subrinák a róka-fiakkal a sor előtt, de már nem futva, sétálva. Az előző durva ütés után az addigi dühök lelohadtak. Megkapták azt a büntetés, amit még el kellett szenvedniük, de senki sem akart már erősebb ütést alkalmazni.
A vesszőfutás végén a Domjaik kezelésbe vették a saját róka-fiaikat. Csillapítva a vérzéseket, különféle kencével kenegetve bőrüket, elejét véve a későbbi duzzanatoknak. Én is odamentem segíteni. Subomat elküldtem már korábban, annál a durva ütéseknél, a szobámba, az eszközeimért. Nem csak Mester6van, de régebbi Domja és végül már én is ott sürögtem a harmadik róka-fi körül. Hamarosan azonban hozzánk lépett az az agár és a Domja, aki a „vesztét” okozta ötletével. Bocsánatot kért az agár. Jelezte, hogy ezt nem akarták/sejtették, erre nem számítottak. A Domja is hasonlókat mondott Mester6van-nak és a régebbi Domjának, mert nem tudta eldönteni ki is most a róka-fi Domja.
Én közben nem csak a róka-fit, de a 30 korbácsütés következtében szintén vérző agár hátát is elláttam spéci kenőcsömmel, majd hasra parancsoltam őket, hogy beszívódjon a krémem. Mivel ott tűzött még a nap a motel előtt, ezért engedélyt kértem, hogy felküldhessen őket a szobánk teraszára, mert ott már árnyék volt. Ott feküdhettek, pihenhettek tovább.
Ők elmentek, mi pedig a Domok, bevonultunk sörözni a motel teraszára. Jó pár rundót ittunk, s mivel én már többet nem akartam, így a szobatárs Dommal együtt elköszöntünk a többiektől és indultunk volna fel a szobánkba, mikor észrevettük, hogy egyesek megint a tegnap esti bdsm-játékot fogják játszani a bárnál. Ezért ott maradtunk ezt megnézni.
Ezt már az első alkalommal is játszották és bdsm társasjátékként vált ismertté a Sport Napokon. Most megint a bár előtt szervezték és rendezték meg. Sajna Analfan most nem volt itt, így emlékezetből kellett összeszedniük a játék szabályait, mely így hangzott:
Ez egy „páros” játék. Kell hozzá egy domináns fél, aki dob, irányít, bár nem mindenben dönt; valamint egy alárendelt, aki véghezviszi a dobás szerinti lépéseket a „táblán”, elviseli a büntetéseket és néha dönthet is (mikor egy cella ajtajában áll: belép és vállalja az ottani reá váró büntetést, vagy nem lép be és akkor azt kapja, ami a kihagyásért jár: 10 ütést).
A játék szabályai egyszerűek:
• a büntetéseket mindig a cella-tulajdonos domináns szabja ki és hajtja végre,
• az egyes cellákban más-más büntetési tétel érvényes, de ezt a „cella-tulajdonos” domináns fél határozza meg, viszont az első végrehajtásáig csak ő ismeri, hogy mi az, utána viszont már minden adott cellába belépő alárendelt ugyanazt a büntetést kaphatja csak,
• aki a cellába lépve eltűri a büntetést, az aranyszínű cellaszámot, aki be nem lépve tűri el a büntetést, az fekete színű cellaszámot kap,
• egy cellába minden alárendelt csak egyszer léphet be, de a belépést többször is megtagadhatja addig,
• a játék addig tart, míg az utolsó alárendelt is össze nem gyűjti az összes cella számát arany, vagy fekete színből,
• az alárendelt a dominánsa utasítása szerint lép előre, vagy visszafelé, de max. annyit, ahányat a dominánsa dobott, valamint mindig csak azonos irányban!
• ha egy alárendelt belép egy cellába, akkor maga és a dominánsa azonos (saját) színű golyót dob az urnába, a többi domináns pedig a saját színét, majd a cella tulajdonosa húz ki abból egy golyót. Amilyen színű a kihúzott golyó, az azon színű alárendelt szolgán hajtja végre a büntetést, amit előre kigondolt, leírt egy cédulára.
• játékszabályok minden domináns előtt leírva egy papírlapon ott találhatók a játék közben.
A játék elején kell meghatározni, hogy hány pár fog játszani, mert később már csak kimaradni lehet annak, aki az összes cella számát megszerezte, de újabbnak belépnie már nem! A párok dominánsai a rendelkezésre álló, különböző színű golyókból választanak 2-2 darabot maguknak, valamint a kapott papírra leírják, hogy a cellájukba belépő alárendelt milyen büntetésre számíthat tőlük. Ezt a papírt maguk előtt az asztalon lefordítják, s csak akkor fordítják fel és mutatják meg a játékvezetőnek, ha valamely alárendelt a cellájukba belépett. A játék kezdetén dobással határoznak arról, hogy ki, melyik cellának lesz a tulajdonosa.
A játék előtt még meg kellett rajzolni krétával a padlóra a cellákat, mikor már kiderült hány cellára lesz szükség. Először egy kisebb kört rajzoltak, aminek olyan nagynak kellett lennie, hogy abban az összes alárendelt elférjen induláskor, szorosan egymás mellett. Majd a belső körtől kifelé 3 lépés távolságra kellett a következő kört megrajzolni és a két kör közötti területet annyi cellára osztani, ahány pár játszik. Ezt követően már csak a külső körön kellett bejelölni a lépések távolságát, valamint az egyes cellák bejárati ajtajának helyét. A külső körön a cellák öt lépés szélességűek voltak és az ajtajaik a harmadik lépéshez kerültek.
(folyt. köv.)