Megtanultam a leckét lV.

A kurvák kivonultak, mi próbáltunk aa srácokkal beszélni,de nagy fájdalmaik voltak ,csak szinte érthetetlen hangokat tudtk kipréselni magukból.
Míg ott azon gondolkodtunk hogy is lehetne szabadulni, kivágódott az ajtó és belépett három faszi, akik vagy újak voltak vagy csak nem is emlékeztünk rájuk, hogy ők is kezelésbe vttek bennünket a másik barakban.
Nagy vigyorogva odaléptek hozzánk és minden szó nélkül elkezdték szorongatni fogdosni a melleinket. hajunknál fogva hátrafeszitették a fejünk és vigyirogtak a képünkbe.
--Na kurvák mit szólnátok egy kis baszáshoz itt a pasiaitok előtt?
De mielőtt szólni tudtam volna kaptam egy hatalmas pofont. Éva többet is, szinte ájultan csapódott a feje hol jobbra hol balra.
Kioldozták a köteleinket, oda kellett térdelni elébük az szopni a farkukat.
Szegény fiúk ebből szinte semmit nem láttak csak feküdtek a földön és nyögdécseltek.
A harmadik fasz meg csak leült a székbe és vészjóslóan csapkodta a tenyerét egy gumibottal.
--Ha harapni mertek szukák ezzel verem szét a pinátok!
--na megfordulni kurvák ,bokafogás!
És hátulról minden előjáték nélkül elkezdték durván baszni a puncinkat, ami természetesen sehogyan sem akart nedvesedni, és az amúgy is elgyötört hüvelyünk rettenetesen fájt minden mozdulatnál.
Mire végre végeztek alig álltunk a lábunkon,de akkor a harmadik ,jött ,megparancsolta, bedőlni nekem is kurvák és az meg seggbe baszott de felváltva pár löket nekem, utána Évának, ismét nekem ismét Éva -- na akiben el tudok élvezni jutalmat kap!
Addig dugta a fenekünket, ami nagyon de ngyon fájdalmas volt, míg Évánál nagyot nyögött és élvezett belé.
-- na szuka neked jó kis picsád van, azt hiszem téged foglak segbe baszni minden nap.
Nem is örülsz a jó hírnek?
na de a jutalmad nem leszel estére kikötve , mars be ide a kertecbe!
--Engem meg csuklómnál fogba felkötöttek a gerendára ,de a talpam teljesen érte a talajt.
--Na jóéjszakát kurvák majd holnap ismét szét lesztek baszva kicsit, a csajok is használni fogják a srácaitokat, ahogyan kedvük telik benne.
Lassan ránk sötétedett teljesen , a másik barak is elcsendesedett, valahova az egész brancs elvonult a terepjárókkal, csak a madarak hangját lehetett hallani azok is egyre álmosabban csendesebben, ritkábban énekeltek.
Egyszer arra lettem figyelmes olyan két ájulási roham között ,valaki, valami motoszkál mellettem.
Kinyitom a szemem és Éva kipréselte magát a ketrecből és próbálta eloldani a sötétben a kezeim kötéseit.
Óráknak tűnő percek alatt én is szabad lettem, odabotorkáltunk a fiúkhoz és kiszabadítottuk őket is.
nagy nehezen feltápászkodtak találtunk vizet ,nem győztünk eleget inni.
Kiosontunk a barakból de teljesen meztelenek voltunk.
Át a másikba ott ledobálva a sarokba megtaláltuk a cuccaink , gyorsan felkapkodtuk a hátizsákjaink is és neki a dzsungelnek.
Út közben magunkra kapkodtuk a ruhákat, lábbeliket, a fiúk is kezdtek magukhoz térni ,csak a szűk farmert nem tudták felhúzni, annyira érzékeny volt még a megkínzott heréjük. De ennek ellenére hamar átvették az írányítást.
Jobban ismerték a dzsungek törvényeit. Vizet mertek a kulacsokba a patakból és az érkezésünkkor szedett levelekből ami kokalevél volt a szánkba dugtak egy egy faltnyit és mondták rágjuk de amíg csak tudjuk ne nyeljük le!
Ez erőt enerdiát ad az egész éjjeli haladáshoz.
Valóban, nem telt el 5 percnél több olyan frissnek éreztük magunkat,hogy tudtuk símán a lépést tartani a fiúkkal.
reggelre elértük a utat amin a buszok is járnak de ritkán..
Egyszer motorzúgást hallottunk, majdnem kiabáltunk örömünkben de a srácok csendre intettek és lebújtattak az útszéli nagy fűbe, ők meg lesték ki közeledik? A fogvatartóink, vagy valaki más?
Szerencsére egy tehetautó banán szállítmánnyall igyekezett a városi piacra.
Gyorsan felkéreckedtünk és még egy-két banánt is ehettünk.
Pár óra zötykölődés után megérkeztünk a biztonságot jelentő városkába, gyorsan be egy motelba és fürdés pihenés tanakodás ,mit is kellene csinálnunk.
Irány a rendőrség???
Lehet nem jó, mert ha benne vanna a drog üzletbe, vagy csak védik azt a bandát, könnyen ismét a barakokban találhatjuk magunkat.
Abban maradtunk az éjszaka itt alszunk és holnap irány Bogota, majd a repülőtér és soha többé Columbia!!!
Mondanom sem kell, akár mennyire is bírtuka fiúkat ők meg minket egész éjjel senkinek nem jutott eszébe a másikhoz közeledni.
Összebujtunk mint a kisgyerekek és aludtunk, de csak miután kiment a koka hatása.
Másnap majd csak délben ébredtünk, egy jó fürdő ismét és kezdtük magunkat elviselhetőbben érezni.
A fiúk is belebújtak a farmerba, és irány a pályaudvar. azaz buszmegálló, és a bogotai buszra felszálltunk.
Szerencsére volt még jegy a legközelebbi európai járatra, majd a reptéren búcsút intettünk a lovagjainknak, és bementünk a tranzitba...
Egész úton Frankfurtig alig beszéltünk egymással, mindketten a gondolatainkba burkolóztunk, fel tudjuk-e dolgozni valaha ezt a traumát???
Franfurtból már csak jó másfél óra Budapest.
Megbeszéltük senkinekegy szót sem!
Ennek már vagy 7 éve, de ma is néha rosszat álmodom!