Hajnal

Hív a hajnal-tépett hajjal
indulok a városi ébredő zajjal.
Szakadt blúzom-fáj a torkom
még érzem erős kezed nyomát.

Te még alszol-nyugodt arccal
észre sem veszed,hogy elmegyek.
Egész éjjel-szolgáltalak kéjjel
de ez neked semmit sem jelent.

Hívtál-jöttem,s megkötözted
hátúról a két kezem.
Pálcád csattant-farkad a számban
Kihasználtál teljesen.

Dugtad a pinám-előröl s hátul
többször is elmentél éjszaka..
Aztán ledobtad elhasznált testem
Feküdtem,mint egy rongybaba.

Nedved itattad-fel a földről
Cseppekben szórtad a magvadat.
Nevettél gonoszul a hátam mögött
miközben nyalattad a spermádat.

Vizet irtattál velem-kutyatálból
nyeltem négykézláb engedelmesen
Undorodva belém rúgtál-ez vagy szuka!
majd megdugtad a végbelem.

Ezt akartam-hát megkaptam
bár nem így képzeltem teljesen
Tárgy voltam csak,kihasználtál
s azt hitted ez jó nekem.

Eleinte még hittem-vártam,más lesz
Nőként is bánsz majd velem...
de csak dugtál és ütöttél durván
egy kedves szavad sem volt velem.

Itt a hajnal-tépett hajjal
megyek szomorúan a városi zajban
Megalázva, szanaszét használva...
de ilyen sem lesz több,ígérhetem!!