Tom Úr kisbabája 25.

Cirógató kéz érintésére ébred.
- Indulnunk kell! – szól a gazda hangja kedves ébresztgetősen. S hogy kinyitja a szemét, már teljesen felöltözve látja őt. Ajkára mosolyt húz a büszkeség. Lám milyen elegáns az Ura! Ám ez az Úr nem hagy neki sok ébredezési időt.
Kéjesen nyújtózkodik és kibújik a takaró alól. Kifelé indulna a mosdóba mikor a kérő szó megállítja.
- Gyere ide! – mutat egy pontra az ágy előtt, a határozott kéz mutatóujja.
Meglepve áll oda és kis mosollyal néz a gazdára.

- Dőlj az ágyra, letámasztott kéz, kisterpesz! – jönnek a pontos utasítások. Teszi.
A hátsókapura csurran a már ismert hideg gél és a kéz rá és besimogatja azt, hogy a következő percben a máris utált eszköz hatoljon be. A pumpa kíméletlenül keményre szuszogja. Halkan kínnal nyög fel, hiszen a hideg csurranás, a simogatás és a feszítés csak felerősíti pisilési ingerét. Már épp felállna, mikor a kéz a tarkójánál még lenyomja vissza.
- Erről szóltam mielőtt elaludtál! – morran korholón a hang.
- Kérek, te pedig megteszed! S ha azt kérem állj fejen, addig maradsz úgy, míg más parancs nem érkezik! Megértetted? – kérdezi szigorúan és a kéz a tarkóján, megvárja míg bólint. A szerelék, a pumpa és a cső lekerül. Tom egy nedves kendővel letörli a felesleges gélt.

- Most felállhatsz. – jön az engedély. Mégsem tud örülni a helyzetváltoztatásnak, mert így kényelmetlenül szokatlan lett a lába köze és az inger is erősödött.
- Uram..! Pisilnem kell! – próbálkozik halkan.
- Tűrj! – kapja a rövid parancsot és Greta ajka megfeszül, vonallá keskenyedik. Teste meghajlik a fokozódó érzéstől és tekintete kétségbeesett lesz.
- Rendben megoldjuk! – sóhajt Tom. A szekrényhez lép és kivesz valamit. Az ágyra hajtogatja szét. Egy felnőtt pelenka!!! Ismeri fel Greta és a kétségbeesése fokozódik, de meg is döbben egyúttal.
- Dőlj rá hanyatt! – szól türelmetlenül Tom és az órájára néz.

Greta késlekedése ingerült grimaszt futtat át Tom arcán.
- Jöhetsz enélkül is, de messzire megyünk! – int újra parancsolón az ágy felé. Greta megadón, szemlehunyva dől a kért pózba. Tom gondosan ráilleszti a pelenkát. Mikor elkészül a fotelre terített ruhára mutat. A földön előtte egy tűsarkú topán pihen.
- Igyekezz! – szisszeni indulatosan. Greta kínnal áll fel. Arca tűzvörös. Szó nélkül, dacosan öltözködik. A nyári ruha felsőrésze merészen kivágott, szabásvonala magasra emeli gömbölyű kebleinek halmát. Derékban szűk, a szoknyácska bő, de csak félcombig ér. A tűsarkak majdnem egy magasságba emelik Urához.

Zavartan simogatja maga köré, a rövidnek érzett szoknyát. A pelenka lényegesen gömbölyűbb popsit és szélesebb csípőt formáz. Tom bólint és a fürdő felé int.
- Menj mosakodni, fésülködni, sminkelni! A pántjaidat vesd le és a mosógépen találsz egy táskát, abba rakd bele, majd hozd magaddal! – az órájára néz.
- Kapsz öt percet! – szava jelzi nem lesz tréfa, ha túllépi.

Greta elsiet meg megbicsakló bokákkal. Legszívesebben lekapná és a sarokba hajtaná a gyönyörű, ámde nem hosszú sétákra tervezett topánját. Dühösen tépdesi le magáról a csukló és bokapántokat, majd a nyakörvet.
A táska valóban ott áll, hát belehajigálja a kellékeket. Erősen megkeféli a fogsorát és könnyes szemekkel sminkel. A fésű fogai közt is több hajszála ragad ott, a heves mozdulatok nyomán. Nem a sietség, hanem az indulat vezérli.
Elkészül és nyaktörő sebességgel igyekszik Urához. A ház ajtaja nyitva és Tom már odakint várja.
- Kilenc..! – közli Tom ajakhúzva. Greta ajka is rándul és tán csak ösztönösen, de a válla is. Tom szemöldöke felszalad, de csak bólint nyugtázólag, nem pazarol szavakat a szemtelen reakcióra.

A kapu felé int, előre küldve szolgáját, míg ő maga bezárja a házat.
Utolérve a lányt annak fenekére simít és mosolya bizony kajánul kunkorodik. Greta felveti a fejét és igyekszik játszani a nemtörődöm kísérőt. Csípője körül halkan, zizegve követi minden mozdulatát a pelenka. Ajkát összeszorítva koncentrál az inger elfojtására.

Tom magához húzza, ahogy az utcára lépve elindulnak a sarok felé. Greta kelletlen.
- Látom nincs kedved mosolyogni! Gyönyörűen süt a nap! Hihetetlenül szép vagy ma és neves vendégségbe megyünk! Ám még mindig nem érted a lényeget, amit már annyiszor elmondtam! Mindig az lesz, amit én akarok! Ha bután viselkedsz, az én fejemre hozol szégyent és minden kis ellenszegülésednek, dacodnak eredménye lesz! – közli halkan fenyegetőn. A következő pillanatban a Greta testébe helyezett eszköz felberreg és rezgeti meg a kéjérzékeny területeket. A lány lába roggyan, ajkáról halk kiáltás vonja magukra jónéhány járókelő figyelmét. Tom a lány nyakára hajolva csókolja meg a puha, ám máris libabőröző területet és a felkeltett figyelem azonnal zavart mosolyokká lényegül át. A tekintetek elfordulnak.

- Ne! Kérem ne! - szűköl fel Greta szinte hang nélkül, épp csak suttogva. Keze Tom ölelő karjára fogva kapaszkodik meg. Lábai botladozva lépdelnek, mert Tom nem engedélyez pihenőt.
Greta levegő után kapkod.
- Be fogok pisilni! – nyüszíti összeszorított fogakkal.
Tom csak hümment és bólint nyugtázólag.
- Kapcsolja ki kérem! Így is roppant kényelmetlen és lehetetlen a helyzetem! – könyörög Greta.
- Ez is csak egy újabb lecke, melynek te szabsz órarendet, tanmenetet a viselkedéseddel! Élvezd a kelletlenséged eredményét kedvesem! – sóhajt Tom és nem engedi ki karjából Gretát. A lány nem bírja tovább és a forró folyam megtölti a nedvszívó réteget. Arcán könnyek peregnek.

Majd hogy a hólyagját feszítő érzés elmúlt, ingerülten fordul a még mindig mosolygó Tomhoz.
- Most boldog?….Uram! – szisszeni a kérdés végére a megszólítást, ám a hangsúly inkább szemtelen, semmint tiszteletteljes.
- Még nem! Még nem, de az leszek! – válaszol Tom felcsillanó szemmel.
A sarokra érve Tom elegánsan leint egy taxit és besegíti a dühöngő nőt. Bemondva a címet, nem foglalkozik tovább a sofőrrel és az úttal. Greta felé fordul és annak két kezét a háta mögé kényszerítve, az ölébe fekteti a dacos nőt. Greta teszi, amit elvár és a két kezére feküdve az ölébe hanyatlik.
- Most így maradsz, mert ha nem, akkor gyalog megyünk tovább és tudod jól, képes vagyok még kényelmetlenebbé tenni a dolgot, mint ahogy most van! – néz Greta szemébe Tom nagyon komolyan.

Greta szeppenten bólint. Tom elmosolyodik és gondolkodás nélkül hajtja fel a szoknya elejét, napvilágra tárva a bepelenkázott mivoltát. Majd a mellrész gombjait oldva nyúl be és simogatja, gyötri finoman a formás kebleket. Másik keze a zakózsebbe nyúl és Greta testében a rezgés felerősödik.
Greta lehunyt szemmel nyög fel, átadva magát teljesen Tom akaratának.

A sofőr hátrapillant és halkan felnevetve, füttyent egy rövidet. Greta kezei megrezzennek és majdnem előhúzza őket, hogy szégyenét lefedje a szoknyával, ám Tom halk torokköszörülésére elernyed újra. Hiszen a sofőr már látta, hát minek is rejtegesse a pelenkát..
Tom az ajkára hajolva lágyan, majd birtokló keményen csókolja meg.
- Lám lám! Mégiscsak tud viselkedni, mindezek ellenére is! – dünnyögi kéjes örömmel.
Greta testében a rezgő plug gyorsan emeli a kéjérzetet és lélegzete pihegőre vált. Tom ujjai azonban résen azaz a bimbón vannak és szorítása erősebbre vált. Olyannyira, hogy Greta vonaglani kezd az ölében, menekíteni akarván magát a fájdalom elől. Ám ezzel csak annyit ér el, hogy Tom szája az ajkát elhagyva a másik bimbóra szív rá és apró harapásokkal okoz, újabb kísérő fájdalmat.

- Kérem, kérem….- nyüszköl halkan Greta, de Tom mintha csak félreértené, még magasabb fokozatra kapcsol a gyötrésben. Greta egyre hangosabban tiltakozik, de senki sem siet a segítségére. A kocsi egyenletes tempóban szalad a célja felé. A fájdalom lassan áthúzza egy másik világba. A plug rezgése ellensúlyozni próbálja a kínt és pelenka ide, vagy oda, teste ívbe feszülve kíséri az élvezetet. Szédülten elhomályosuló tekintettel néz fel Tomra, aki időközben elengedte a meggyötört bimbókat. Féltő gondoskodással gombolgatja vissza a szétnyitott mellrészt, gondosan elrendezve a formára szabott kosárkákban a kebleket. A bimbók hevesen tiltakoznak az anyag érintése ellen. Greta arcán fájdalmas és nemtetsző fintor fut át.

- Valami baj van? – kérdezi érdeklődve Tom. Greta szóra nyitja az ajkát, ám mégsem szólal meg.
- No azért! – mondja Tom mosolyogva és tekintete valamerre előre pillant. Mélyet sóhajtva hajtja le Greta szoknyáját és finoman felültetve előre mutat.
- Megérkeztünk! – mondja örömmel és a zsebébe nyúlva kikapcsolja a rezgést. A kocsi megáll és Tom fizet. A sofőr sokatmondó tekintetének kíséretében segíti ki Gretát a kocsiból és megvárja, hogy biztosan megálljon a lábán.

folyt. köv.