Happy Birthday 2.

Mosolyogva, cinkos pillantást vetettek egymásra, amit mindketten, mélyen beleszippantottak a levegőbe.
- Vajon az íze is ilyen zamatos? - kérdezte a férfi, miközben a zárba illesztette a kulcsot. Nem nyílt ki azonnal az ajtó. A férfi direkt játszott egy kicsit a kulccsal. Tudta, hogy ettől odabent a kedvese, még feszültebb lesz.
- A vacsora vagy a kis hölgy? – kérdezte a nő kacarászva, aki mind ezidáig karon fogva jött a férfi mellet, de most a férfi mögé állt, s várta, hogy kinyíljon az ajtó. Régi ismeretség volt ez. Több évvel ezelőtt az Alfa Dominánsok Clubjában ismerték meg egymást.
Azóta időnként összejöttek egy pohár italra, egy vacsorára, egy beszélgetés erejéig, hogy eszmét cseréljenek a szubcica nevelésről.

Carol feszülten, leszegett fejjel nézett maga elé. Amint meghallotta az idegen nő hangját, már megbánta, hogy a sok sok variáció közül, végül is a meglepetésnek ezt a módját választotta. Önmarcangolásként tette fel a kérdést, hogy miért nem inkább egy színházbérlettel lepte meg urát, úgy legalább több alkalommal is élvezhette volna a feszültséggel teli, visszafojtott orgazmus hullámok táncát. Gondolatai villámként cikáztak, miközben minden nesz, ami a bejárat felől hallatszott, felborzolta az először a gerincét, majd behálózva az egész testének idegszálait. Önkéntelenül nekifeszítette magát az Andráskeresztnek, bőre mintha nem is a sajátja lett volna, érzékenyen, szűk, halvány vékony páncélként fedte a testét, itt ott bizsergő, néhol apró szurkáló, érzéssel. Mellbimbója keménysége szinte fájt.

A férfi mosolyogva nézett vendégére, miközben segített neki megszabadulni a nagyja ruházatától. Csinos nő volt. A negyvenes éveiben járó, kellemes megjelenésű, nőiesen telt idomú hölgy, aki a mai meghívásra egy fekete bokáig érő egyszerű, elasztikus anyagból lévő ruhát viselt. Tűsarkú cipőjét most sem vetette le. .
Már jó ideje nem beszélgetett a férfivel. S a pár héttel ez előtti összejövetelen sem tudták üdvözölni egymást, mert a férfi nem volt ott.
Számított a férfi telefonhívására. S mikor meghallotta az ördögi tervet, a „meglepetést”, ami a férfi szubcicájának határai feszegetését szolgálják, örömmel nyújtott segítséget.

- Ó, fenséges illatokat érzek! Mondta a nő, s elindultak együtt a konyha felé.
Carol hallotta, amint felemelik a tálaló tányér fedelét. Hallotta, ahogy az idegen nő tetszését fejezi ki. Mérges volt.
Elképzelte, hogy ahelyett, hogy ketten fogyasztanák el, az urával a vacsorát, most majd ez az idegen nő eszi meg. Mérges volt önmagára és a világra is. Mindezek ellenére azt remélte, hogy a férfi és a nő leülnek a konyhába, elfogyasszák a vacsorát,amit ő főzött, és a nő távozik.
De ez így túl egyszerű lenne.
Carol szíve egyre hevesebben vert. Hallotta, hogy elindulnak a nappali felé.
- Jöjjön kedvesem, keressük meg az én kiscicámat!
A nappaliban levegőt az égő viaszgyertya kellemes illata járta át.
A férfi tudta, hogy az ő kis cicája ma eljön, de azt nem tudta, hogy pontosan mire készül. Hamar megismerte a nő minden egyes mozdulatait, testbeszédét. Kinyilatkoztatás nélkül is tudta mire készül. Azt is látta, amikor a pótkulcsot elemelte.
Carol leszegett fejjel feszült neki az András keresztnek. Legszívesebben eggyé vált volna a keresztel.
- No csak, no csak, az én kis cicám csapdába esett? – mondta halkan, kissé kárörvendve, miközben felemelte a nő állát, és a tekintetét kereste.
Carol szégyenérzettől elvakult fátyolos tekintettel, valamiféle megváltást remélve nézett a férfire.
- Ő az én kis cicuskám! - mutatta be a nőnek Carolt. Az idegen nő mosolygott.

A férfi mélységesen szerette és tisztelte Carolt. A kapcsolatuk elején egyetlen kikötése volt a nőnek. Mégpedig az, hogy kettőjük szexuális életébe harmadik fél semmilyen formában nem vehet részt. A férfi erre ígéretet tett.
Ám véletlen egybeesésről nem volt szó.
A férfi üdvözlésképpen halvány csókot lehelt Carol izgalomtól kiszáradt ajkára, majd leoldozta a keresztről.
- Földre! –utasította a nőt. Ami azt jelentette hogy négykézlábra kell ereszkednie.
Carol számára nem volt ismeretlen ez az utasítás, de most, hogy egy idegen nő előtt kell engedelmeskednie, mélységesen megalázta.

Az idegen nő kezében egy ajándéktasak volt. S miközben közölte a férfivel, hogy hozott a vacsora mellé egy üveg vörösbort, közben a férfi, pórázt igazított a nő nyakára.
Carol jó szemügyre vette az idegen nő lábát. Szokatlanul magas tűsarkú cipőt viselt, ami többsoros bőrpánttal ölelte körbe a nő karcsú bokáját. A fekete alig látható mintás nejlonharisnyán keresztül csak sejteni lehetett a nő bőrének finomságát.
- Hoztam ajándékot a kiscicádnak is! - s elővett egy hosszú dús műszőrméből álló cicafarkat, aminek a vége négy, egyre nagyobb átmérőjű összefüggő gömb análtágtó volt.
- Ó köszönjük szépen! – mondta a férfi, miközben elvette az análtágítót a nőtől.
- Rögtön fel is próbáljuk! – mondta
- Tedd az arcodat a földre, a kezeidet pedig tartsd hátrafelé, szorosan magad mellett.
Carol ismerte ezt a testtartást, s nagyon nem szerette.