A lány a szomszédból XI. rész

Öt perc szabadság! Ez nagyon soknak tűnt. De nagyon kimerültem testileg, valahogy fel kell töltődnöm, regenerálódnom, különben hamarosan végem. Testem rejtett tartalékaira kapcsoltam, kevéske háj-rétegemet fogyasztottam, de az alvás nagyon hiányzott, az nemigen pótolható semmivel.
Könnyítettem magamon, majd beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a vizet hosszasan. Az időt magamban számoltam, ebben már megbíztam, utolsó percet törölközésre használtam, majd négykézláb kimentem a teraszra.
Zsuzsa ismét a géppel volt elfoglalva, nem nézett rám. Letérdeltem elé ahogy parancsolta és elkezdtem csókolgatni a lábait. Egy ideig nem foglalkozott velem, addig is ízlelgettem lábujjainak ízét. Enyhén izzadságszagú volt, de nem kellemetlen.
- Nemsokára átjönnek Enikőék. Addig menj, mosogass el, szedd össze a lakást. Tűnés!
- Igenis, Zsuzsanna kisasszony!
- Nehogy állva meglássalak! A konyha székre térdelsz míg mosogatsz. Csak indokolt esetben állhatsz fel. Megértetted?
- Megértettem.
Kutyaként somfordáltam el. Örültem, hogy egy ideig nem leszek szem előtt és mozoghatok is. A házi munka felüdülés volt számomra. Elgémberedett tagjaimba visszatért az élet. Rendet csináltam ahogy kell, majd felmostam mindenütt. Valamikor délután megérkezett Enikő és Krisz. A lányok mind jó hangulatban voltak, engem levegőnek néztek. Nem is bántam, volt még tenni valóm. Port töröltem a nappaliban, próbáltam meghúzni magam és kissé feltöltődni.
Aztán belépett Enikő:
- Itt vagy szolgám?
- Üdvözlöm, Enikő!
- Amikor ketten vagyunk, szólíts Úrnőnek!
- Igenis Úrnőm!
- Jó. Megtudtam, hogy ma este nagynénémnek pasizós programja van és szabad vagy. Azaz csak szabad voltál. Mivel holnap sem mész munkába, ezért holnap estig az enyém vagy. Egyelőre megosztalak barátnőimmel, mert jó szívem van és szeretem őket. Ma este elmegyünk szórakozni és te leszel a sofőrünk is. Mivel vezetni fogsz, szeretném, ha rendbe szednéd magad. Most hazamész és kivételesen pihenhetsz és ehetsz is. Este 9-re legyél itt.
- Köszönöm, Úrnőm! Számíthat rám, 9-kor itt leszek.
Boldogan repültem haza, még több mint négy órám volt addig. Volt időm aludni pár órát, majd jót ettem és szépen elkészültem. Menet még beugrottam egy benzinkúthoz és vettem néhány kelléket, melyeknek jó hasznát vehetem: öngyújtó, többféle rágó, fél literes ásványvizek, papírzsepik, illatosító. 9 előtt pár perccel jelentettem telefonon, hogy a ház előtt várok.
A lányok kicsípve és kissé becsípve libbentek elő. Mindenkinek ajtót nyitottam és egy angol lord udvariasságával tudakoltam ulticélunkat. Válaszul Enikő, aki mellettem ült, kivette szájából a rágóját és a számba tömte.
- Nesze, neked még jó lesz, ma este te leszel a szemétládánk.
Zsuzsa és Krisz könnyezve nevettek. Enikő már a zenét állította be, majd lábait a műszerfalra téve parancsolta:
- Egyelőre megyünk a belvárosba, majd meglátjuk. Te csak vezess és kussolj. Majd én megmondom mit kell tenned.
Nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre. A kussolás azt jelenti, hogy hallgatnom kell, mégis hozzátettem:
- Igenis Úrnőm.
A lányok most már vihogtak. Nem törődtek velem, hangos zenével, lehúzott ablakokkal száguldottunk a város szórakozó negyede felé. Egy helyen megálltunk.
- Itt állj meg. Keress parkolóhelyet és várj. Figyeld a telefonodat. A rágót nem köpheted ki.
- Igenis Úrnőm, jó szórakozást.
- Meglesz, te csak várakozz.
És várakoztam. Ültem az autóban és néztem a fiatalokat, ahogyan vonultak egyik helyről a másikba. Órák teltek el így unalmasan. A számban teljesen ízetlen volt a rágó. Mikor megjöttek, már eléggé spiccesek voltak, tele energiával. Krisztől is kaptam egy rágót.
- Most táncolni megyünk. Te mit csinálsz a kocsiban amíg vársz? Kérdezte Enikő.
- Zenét hallgatok általában.
- Aha, értem. De nem akarom, hogy jól érezd magad míg szórakozunk. Van valami köteled a kocsiban?
- Csak egy vontató kötél. És szigetelő szalag.
- A szigetelő szalag jó lesz. Most parkolj le, majd hozd ide.
Leparkoltam az út szélén, majd előkotortam a szig-szalagot. Zsuzsa és Krisz odakint vártak.
- Jól van. Most tedd hátra a kezeidet az ülés mögé. Így ni, szépen összekötöm. Ha gond lenne, el tudod tépni, de visszacsinálni egyedül nem tudod. Így maradsz, míg jövünk. Most én keresek neked hallgatni valót.
Végig kereste az adókat, de nem volt megelégedve. Majd átkapcsolt középhullámra. Talált egy nagyon távoli adót, mely inkább csak zaj volt. Jól felhangosította.
- Ez jó lesz. Ablakokat felhúztam, hogy ne zavard a külvilágot, remélem kapsz elég levegőt.
Ezek után benyúlt kezével a lábai közé, majd nedves ujjaival összekente ajkaimat, orromat, szemeimet, végül lenyalatta a maradékot.
- Így ni. Most már tetszik. Gondolj rám amíg táncolni fogok. Lehet, hogy bepasizok, akkor majd valaki más enged el. Ha mind bepasizunk, akkor megvárod, míg rendesen süt a nap, akkor elmehetsz. Viszlát!
Kiszállt a kocsiból, távozáskor felhúzta szoknyáját, hogy beteljek a látványával. Oly gyönyörű és oly kegyetlen.
Érzékszerveim telítődtek a látványával, ízével, illatával. Gondolataim csak körülötte forogtak. Így teltek el újabb órák az életemből.

Folyt. következik