Úrnőm felavat 1. rész

Hosszú türelmes várakozás próbatétele után, hirtelen Úrnőm magához parancsolt. A szokott módon beszélgettünk az SmPixie-n, amikor váratlanul bejelentette, hogy öltözzek és 1 órán belül járuljak a színe elé.
Nagyon izgatott lettem, sőt talán kicsit meg is rémültem. Egyfelől mivel még sohasem láthattam élőben az Úrnőmet, másfelől pedig, hogy megfelelően fogok-e tudni így (hiszen átöltözni, borotválkozni... nincs már időm - mondta is az Úrnőm többször, mindig legyek készen, hogy szolgálhassam Őt!) Úrnőm elé járulni... milyen benyomást fogok-e tenni rá? Ténylegesen szolgájává fogad, vagy elzavar azonnal... Egyszóval nem is a torokomban volt a szíven, hanem valahol a fejem fölött mintegy glória keringett valahol...
Elindultam. Korábban már alaposan utánnéztem, hogyan jutok el a legbiztonságosabban Úrnőmhöz, ha sor kerülne rá. Még szerencse, különben sohasem értem volna oda, hiszen annyira össze voltam zavarodva. Az izgalom ezredmilliomodnyira sem fejezi ki azt az érzést, amit ekkor érezhettem.
Odaértem. Csöngettem. Vigyázba vágtam magamat. És vártam. (Illetve gondolkoztam, hogy talán kutyaként térdre kellene ereszkednem, de féltem, hátha valaki meglát közben...)
Nem kellett sokat várnom, nyílt az ajtó. De Úrnőm sehol... Az ajtó mögött maradt takarásba, csak a hangját hallhattam: "Gyere be, gyorsan! Csukd be a szemed!" És gyorsan bekötötte a szememet.
Megijedtem. Sohasem láthattam az Úrnőmet és most úgy kell személyesen szolgálnom, hogy még most sem láthatom. Milyen is lehet élőben az Úrnőm?
De Úrnőm határozott elképzelése volt, hogy először Neki kell alaposan szemügyre vennie sub-jelöltjét, és ha beválik (ki tudja hány alkalom után...), akkor kiérdemelheti majd néhány alkalomra, hogy picit láthassa is szolgaszemeivel fenséges Úrnőjét...
Bekötözte a szemeimet, jó erősen, nehogy véletlenül is lesni tudjak. "Vetkőzz!" - mondta hirtelen, ellentmondást nem tűrő hangon. Villámgyorsan ledobáltam a ruháimat és ott álltam előtte teljesen meztelen (kivéve a szememet elzáró sálat), miközben én nem láthattam semmit sem. "Szedd össze! Mit képzelsz te magadról?" - dörgött a hangja, és kaptam egyet a hátamra. Összeroskadva a sötétben tamogattam össze ruhadarabjaimat...
"Maradj is így! Érdemtelen szolga nem járhat kétlábon!" - mondta - "Négykézláb a szobába!" - tette hozzá. De nem segített, tapogatózva, lassan próbáltam felfedezni az idegen terepet...
Nagy nehezen beértem. "Hasra! A földön!" - kiabálta. Érződött a hangjában a düh, hogy milyen rendetlen szolgával verte meg az ég már megint...
És keze lesuhintott... Egyszer, kétszer... "Számolj, szolga!" - ostorcsapásként hangzott hangja (és tényleg miközben e sorokat írom, éppen üzenetet kaptam a SmPixie-n, aminek a hangja egy ostorcsapás :-)
(folyt. köv.)