A cserbenhagyott Úrnő bosszúja

Hosszú idő után újra meglátogattam az Úrnőmet. Rossz volt a lelkiismeretem, féltem, de egyszerűen muszáj volt szolgálnom Őt újra...
Csengettem. Ajtót nyitott. Szó nélkül beléptem. Levetettem a cipőmet, kabátomat. Egyetlen szót sem váltottunk továbbra sem. Ő bement közben a szobába. Leült a székére. Én utánamentem. Letérdeltem lábai elé és elkezdtem kényeztetni fenséges lábait. Először a zokin keresztül, majd a szájammal a zokintól megszabadítva a meztelen lábait kényeztettem tovább. Nagyon jó érzés volt. Boldogság töltött el, hogy újra a lábai előtt térdelhetek. De folyamatos rettegésben voltam ugyanakkor, hogy hogyan fogja megbosszulni hűtlenségemet, hogy jó ideje Felé sem néztem...
Hosszan kényeztettette a lábait. Szót továbbra sem váltottunk. Tekintete tiszteletet parancsolt. Nem volt szüksége szavakra. Én meg tettem a dolgomat.
Lábujjait kezdtem szopogatni, egyesével, érzékien és szenvedélyesen...
Egy idő után elrugott a lábaival és beindult a hálószobába. Négykézláb, lefajtott fejjel követtem. Rettegtem.
Felparancsolt az ágyra. Hasrafeküdtem. Ráüllt a lábaimra. Fogva voltam. A fenekemre húzott jó néhányat. A műanyag lap keltette fájdalom kéjesen hatolt bennem végig. Fel-felszisszentem. De örültem. Ez nem volt bosszú. Ez kegy volt. De továbbra is rettegtem. Mikor fog lesújtani...
Majd felcsatoltatta magára az strampont és keményen megszopatott. Az én érdekem is volt, hogy alaposan benedvesítsem, hiszen mindjárt belém fog hatolni. Újra hátralökött. Én készségesen hasrafeküldtem újra. Ő pedig keményen elkezdett dugni. Nem finomkodott. Ez lenne a bosszú!? Nem, ez nem bosszú volt a részéről, csak kegy, hogy hajlandó foglalkozni (volt) szolgájával. Ki-bejárt bennem. Fel-felszisszentem. De nem a fájdalomtól, hanem a kéjtől, amit okozott. De a rettegés továbbra sem szűnt meg. Ki voltam teljesen szolgáltatva Neki. Térdelt rajtam, azt tett velem, amit csak akart. Nem menekülhettem.
De Ő nem ált bosszút, nem aljasodott le ilyen szintre. Meghagyta, hogy magamat büntessem (csak) a lelkiismeretem által, hogy folyamatosan attól rettegjek, hogy mikor kapom meg a (megérdemelt) büntetésemet, azt a bizonyos bosszút.

(Folyt. köv.)