Beszámoló a II. Pixie Sportnapról (7)

Kicsit előre szaladtam az agár-verseny leírásával, pedig a szépségversenyen történtekről is be kellene még számolnom. Terveztünk, de végül még sem egészen úgy sült el a történés, mert alaposan eltért a kimenet a tervtől. Én egyedül mentem le az agár szépségversenyre, Subom nélkül, aki majd utánam jött. Alig lépett ki azonban a szobámból, mikor a folyosón hallotta Mester6van és társasága közeledtét. Gyorsan behúzta az ajtót maga után, így rácsapva azt a benti Dom orrára, aki ezt nem tudta mire vélni hirtelen. Szerencsére azonban nem nyitotta ki az ajtót s nem nézett ki akkor sem, mikor érezte, hogy a kilincset kívülről már nem fogja a Sub. A társaság együtt ment végig a folyosón és jött le a lépcsőn, majd a Subom „észbekapott”, mint aki valamit fent felejtett a szobában és visszaszaladt. Ekkor engedte ki a Domot és töprengtek, hogy mit tegyenek. Arra jutottak, hogy Subom jöjjön utánam, le, oda hozzám, majd a másik Dom is lejön és elvegyül a többiek között. Így is történt.
Az agarak szépségversenyénél nem mutatkozott a Dom, de az agár-szukák versenyénél már igen. Lelkesen drukkolt Mester6van subrinájának, megtapsolta lejövetelét és elsőre mutatta fel a 10 pontos táblát. A subrina hálásan nézett rá, de akkor meglátta, elkerekedett a szeme, majd elborult a tekintete és lesütött szemekkel haladt a továbbiakban Mester6van oldalán. Az észrevette a magatartásában bekövetkező változást, de nem értette, mint ahogyan a többiek sem, még. (Nem ismerték fel a Domot.) Mikor azonban Ők is kiestek, mert nem kerültek be az első húsz közé, akkor súghatta csak meg a subrina Mester6van-nak, mi volt a gondja az előbb. Mester6van érdeklődően nézett széjjel, kereste a subrina volt Domját, de nem találta. Ő ugyanis eléggé elbújt a többiek háta mögé. Én azonban odaküldtek hozzá a Subomat és magamhoz „hívattam”. Mester6van és a subrina legközelebb már ott látta mellettem. Ekkor a subrina megsúgta, majd meg is mutatta Mester6van-nak. Az elkomorodott, tétovázott, majd mégis megindult felém a subrinával és Subjával együtt. Odaérve kérdőn nézett rám, én pedig „megragadtam” az alkalmat és bemutattam a társaságomban lévő Domot és a saját Subomat is. Mester6van erre kicsit kizökkent a nyugalmából és fojtott hangon megkérdezte tőlem:
- Tudod ki Ő? Hogy kerül ide?
- Most érkezett meg. – válaszoltam nyugodtan a kérdésére. – Miért, ki Ő? Nem az, akinek bemutattam? – kérdeztem meg én is. Mester6van mérges lett, de gyorsan lehiggadt és még el is nevette magát:
- De, igen, az, akinek bemutattad, csak….hogy itt volt egy affér az I. Pixie Sportnapon. Te akkor nem voltál itt, így nem tudhatod. – kezdte a mondókáját, majd elhallgatott, a Subjára nézett s hozzá szólt a továbbiakban:
- Te odaát voltál az előbb segíteni, kipakolni. Akkor nem láttad meg Őt? – kérdezte összevont szemmel, haragosan.
- Nem, nem láttam a szobában. – állította a Sub határozottan és gyorsan a kérdésre, gondolkozás nélkül. Mester6van szúrós szemmel nézett rá még mindig.
- Bocsánat, igazat mond. Tényleg nem volt a szobában, mikor átjött a Subod. Ő ugyanis kint volt az erkélyen, cigizett. – adtam meg a magyarázatot.
- Aha, így már értem. – mosolyodott el Mester6van s folytatta: - Az affér miatt akkor egy Subot mentővel kórházba kellett vinni, az okozóját pedig azonnal eltanácsolták.
- És? – szóltam közbe érdeklődően.
- Az affér okozóját eltávolítottál, kivitték a vonathoz, de itt maradtak a Subja és a subrinája. Mivel én egyedül voltam, így velem maradtak, azaz én lettem a Domjuk. Azóta is így vannak, maradtak mellettem. – fejezte be Mester6van a történetet és a Domra nézett, hogy folytassa. Az meg is szólalt:
- Igen, így történt. Azóta is lelkiismeret furdalásom van e miatt. – kezdte a Dom. – Nem tudtam tovább lépni, ezért gondoltam, hogy lejövök és meglátom, hogy be-, azaz visszafogadnak-e a társaságba, vagy sem. Lejöttem s mivel nem volt szabad szoba, így a recepción javasolták, hogy keressem meg Dombit, aki akkor még egyedül lakott, mert a Subja még nem érkezett meg. Csak közben jött meg, míg mi beszéltünk egymással. Így nem sok mindent tudtam elmondani Neki, így ezeket sem. Abban maradtunk, hogy az agárverseny után majd beszélgetünk. Reméltem, hogy visszafogadnak, s akkor nem lesz gond, később sem. – fejezte be a Dom.
- Meghallgatva Titeket, szerintem ezt Nektek kell eldöntenetek, főleg a Sub és subrina ügyét. – szólaltam meg halkan és néztem rájuk érdeklődéssel. A subrina közben elhúzódott tőlünk, Mester6van takarásába és onnan rázta a fejét, míg a Sub nem mozdult előbbi helyéről.
- Ellenem nem tettél semmit, én nem ellenzem a visszatérteted. – kezdte Mester6van. – Ők majd nyilatkoznak a maguk nevében. – jelentette ki és ránézett a Subjára és a subrinára. A subrina nem szólt, de nem is mozdult Mester6van takarásából s rázta a fejét folyamatosan:
- Nem, és nem. Nem megyek vissza semmi pénzért Hozzá!- motyogta. A Sub pedig így szólt rájuk nézve, komolyan:
- Uram! Szívesen szolgáltalak és szolgálnálak tovább is, ha lehet s megengeded. De …ha szabad és azt is megengeded számomra, akkor szolgálnám régi Uramat is, hiszen mivelünk nem volt sohasem durva. Nem volt okunk félni Tőle.
- Érdekes helyzet! – gondolkodott el Mester6van. – A subrina nem, de te visszamennél. S hogyan éltek tovább férj-feleségként? - kérdezte.
- A kettő szétválik. Az az egyik életünk, de a szolgálat a másik. Szívesen szolgállak Uram mindkettőtöket, ha megengeditek. Itt is, otthon is. – felelte a Sub.
- Nálam nincs akadálya s Nálad? – nézett Mester6van Dom társára, aki szintén bólintott. - Akkor már csak az a kérdés, hogy Dombi befogad-e ezek után? – nézett rám most.
- Igen, persze. Viszont akkor segítsük ahhoz, hogy a többiek is el-, visszafogadják! Ebben maradtunk s mentünk megnézni a szukák versenyét.
Az agár-szukák versenye annyiban tért el főleg az agarak versenyétől, hogy a terepversenyt nem indították el, mivel az agár-szukák aligha érték volna utol és győzték volna le a Sub nyuszikat, még ha azok a korábbi versenyük hatására fáradtak is voltak már ekkorra. Viszont helyette az agár-szukák versenyében az akadályverseny lett a döntő versenyrész. Az elsődleges feladatuk a kijelölt és „kitűzött” akadályok leküzdése lett. Ebben működtek közre a Domok Subjaikkal, akik térdeltek négykézlábon, szélesre tett lábakkal, továbbá híd-állásban stb. Ezek „akadályok” alatt/között kellett a szukáknak el-, áthaladniuk. Az akadályok közötti részen pedig másztak, vagy futottak, mert ez a verseny időre és hibapontra ment. Néha nagy nevetés csattant, ha az agár-szuka póráza belegabalyodott a Subba, mint akadályba; különösen, ha rá is csavarodott a lábára és így azt is magával rántotta. A verseny második részében a „Keresd, hozd-„típusú versenyt játszották, ahol az agár-szukák egyedül versenyeztek, gazdijaik nélkül, de néha bekötött szemekkel. A Gazdijaik ekkor hangokkal irányíthattak csak. Majd pedig harmadikként páros verseny következett, akkor a pórázzal is lehetséges volt az irányítás. Bár nagy volt a biztatás, sok az érdeklődő, mégis egyre több pár és agár-szuka adta fel a versenyt, mert elfáradtak közben.
Még világosban meghirdették a sub-agarak részére, a kispályás agár focimeccset is. A játékos agarak azonban csak négykézlábon, de nem feltétlenül térden, futhattak a meccs során és a labdát kézzel, vagy lábbal nem, csak a fejükkel, jellemzően az orrukkal bökdöshették tovább a kapu felé. Jó iramúan kezdődött a meccs, az első félidő végéig kiegyensúlyozott volt a játék, változó szerencsével és gólokkal. A fordulás után azonban jelentősen esett a játék színvonala, több volt a hiba is, kevesebb a gól, így mindenki örült, mikor a bírók lefújták a meccset. A változatos, de fárasztó délután után mindenkinek jól esett a bőséges vacsora és kipihenve a fáradalmakat, sokféle lehetőség adódott esti szórakozásra.
(folyt. köv.)