Happy Birthday! 1.

(A történetet ajánlom T. Dom Úrnak!)

Carol a harmincas éveit taposó, meglehetősen fiatalos, szinte gyermeki arcú nő, lázasan készült a mai napra. Urának ma lesz a születésnapja. Fél éve tart a különleges viszonyuk. S bár mindketten egyedülállóak, megállapodás szerint mindenki éli a saját hétköznapjait. Csak időnként találkoznak. Ami az utóbbi időben egyre sűrűbben előfordult.
Carol rajongással szerette a férfit. Felnézett rá, nem csak akkor, amikor térdelt előtte, hanem mint emberként. A férfi modora, nyugodt kimértsége, határozott, csendes és türelmes egyénisége, teljesen magával ragadta. Olyan biztonságban még sohasem érezte magát, mint a férfi mellett.

Carol sokáig nem hitt abban, hogy talál majd egy olyan férfit, akinek önként és dalolva alá veti magát a vágyai beteljesülésének eszközéül.

Kissé remegő lábakkal közelítette meg a férfi lakását. Csak másnapra beszélték meg a találkozót.
Amikor utoljára búcsúzott el a férfitől, egy óvatlan pillanatban sikerül zsebre tennie úgy a lakás pótkulcsát, hogy a férfi ne vegye észre.
Reszkető kézzel illesztette a zárba a kulcsot. Lassan nyitotta ki az ajtót. A jól ismert illat, ami a résnyire nyitott ajtón át áradt a nő arcába, megnyugtatta.

Belépett, majd magára zárta az ajtót, és visszatette a pótkulcsot a helyére.
Táskáját, a megszokott módon az előszobai fogasra akasztotta. Cipőjéből kibújt, s azt is betette a cipős szekrénybe.
Eszébe jutott az a nap, amikor először hozta fel a férfi a lakásába. Folyton rendre utasította.
- A táskáját ne oda tegye, akassza fel a fogasra, fogja meg a cipőjét és rakja be a cipős szekrénybe, jöjjön utánam, megmutatom a lakást.
Úgy érezte magát mint egy védtelen és neveletlen gyermek, akire rá kell szólni, hogy étkezés előtt mossa meg a kezét. Valahol élvezte ezt a fajta gondoskodást.

A konyhába ment, kipakolta a szatyrából az otthon előkészített pácolt húst. S miközben előszedte a szükséges edényeket, ledobálta magáról a ruháit.
Nem volt sok ideje. Pontosan egy óra, mire ura hazaér.
Az ura kedvenc ételét fogja elkészíteni, vörösboros marhasültet.
Egy bugyiban és egy melltartóban sürgött forgott a konyhában.
A pácolt marhát gyorsan átsütötte, majd párolta. Közben a ruháit összehajtogatva a fürdőben egy kis műanyagkosárba tette, ami az ö öltözékének volt a helye.
A burgonyát gyors mozdulattal tisztította meg, majd megmosta és nagyobb cikkekre vágta.
Odatette azt is főni. Amíg az étel főt, a nő besietett a nappaliba, ahol az egyik falhoz egy András kereszt volt rögzítve. Előkészítette a bőr csukló és boka pántot.
Előszedett egy üvegtégelyes méhviaszgyertyát, és az András kereszt előtt álló kis asztalra tette.
Az étel elkészült. Carol gondosan egy fehér ovális porcelán tálra helyezte a vacsorát, s letakarta egy ovális kupola alakú fém tároló tetővel.
Két terítéket készített az asztalra, középen egy szál gyertyával.
Még maradt pár perce.
Bement a fürdőbe, levette magáról a fehérneműit s a kosába helyezte. Majd lecsavarta a tus fejét, odaült a kád szélére, és a cső végét a feneke szűk nyílásához igazította. Szorosabban odatolta, hogy a langyos víz csakis befelé áramoljon.
Közbe eszébe jutott mikor erre a tevékenységre először kérte fel a férfi. Nagyon zavarba volt.
- Tartsa ott szorosan, majd szólok, ha elemelheti! - törtek fel az emlékképek.
Carol háromszor öblítette ki a végbél alsó szakaszát, majd gyorsan letusolt.
Nem maradt sok ideje.
Mielőtt bement volna a nappaliba, meggyújtotta a konyha asztalon a gyertyát.
Majd felvette a boka és csukló valamint a nyakpántot. Meggyújtotta a méhviasz gyertyát is. Majd hirtelen elindult az előszobai fogas felé, lekapta a táskáját, elővett a kedvenc rúzsát, s gyors mozdulatokkal ráírta a mellétől a hasáig : Happy Birtday! Visszapakolta a rúzst és a táskát,majd ránézett az órára. A szíve hevesebben vert. Mindjárt itt lesz.
Oda állt hát az András kereszt elé terpeszállásba, lehajolt, s odarögzítette a lábait a kereszthez.
Egy kicsit várt... izgult. Ha most odarögzíti a kezeit is, akkor addig nem szabadul, amíg az ura el nem engedi. Megfordult a fejében, hogy mi lesz, ha nem jön haza…
Döntött. Kezeit a keresztez igazította, s beakasztotta a kampóba, ami egy erősebb rántásra összezárul, mint egy bilincs.
Nézte a gyertya lángját, s maga előtt látta a férfit, amikor először állította kifeszítve a kereszthez. A férfi leült a kereszt elé, és nézte a magatehetetlen nőt.
Carol magába véste azt a tekintetet.
A férfi késik, a nőnek egyre hevesebben ver a szíve. Csak pár perce áll a kereszthez rögzítve, de az idő érzéke ilyenkor megbolondul. Most pár perc is óráknak tűnik. Így, egyedül.
Végre kattan a zár, Carol felkapja a fejét, visszafogja a lélegzetét... hangokat is hall...
A férfi nem egyedül jön.
Carol minden porcikája összerándul, kiveri a hideg veríték.
Vajon kivel jön az ő ura haza? Ki előtt szolgáltatja ki magát.
Belépnek az ajtón. A jól ismert hang mellett egy kellemesen csilingelő női hang hallatszik.
Carol testét elönti a szégyenérzet.