Hol van ? - 9.

Kilenc

A folyosó végén, az utolsó ajtón léptek bent. Odabent sötét volt, így semmit sem látott. A szemét egy vastag, sűrű szövésű kendővel kötötték be, csuklóira vastag és széles bőr öv került. A rajta lévő fém karikát egy, a mennyezetről lecsüngő lánc végén lévő karabinerhez kapcsolták és elkezdték felfelé csörlőzni. Karja, teste megfeszült és amint sarka kezdet felemelkedni a földről, a csörlő megállt. Percekig semmi sem történt, majd egy kezet érzett, amint a melleit simogatta, majd lassan elindult lefele. Elidőzött a szeméremdombján, majd tovább indult. Egy ujj csúszott be a puncijába, majd követte egy másik, miközben a másik kéz a csiklóján dolgozott. Egyre jobban izgalomba jött és egyre mélyebben vette a levegőt, elfeledkezve arról, hol is van valójában. A finom kéz, mely biztosan nem Vologyáé volt, mesteri módon játszott vele, majd mindez abbamaradt. Ahogy múlt az izgalom, egyre inkább érezte kinyújtott karja fájdalmát és meghallotta a tűz sercegését, s érezte annak illatát is. Mikor leengedték a csörlőt, a bőr bilincset a háta mögött összekapcsolták. A karjánál fogva néhány métert előre vezették, majd a vállára nehezedő kéz arra kényszerítette, hogy a hideg kőpadlóra térdeljen. Egy kéz megmarkolta a haját és előre nyomta a fejét.

Ahogy elmerült a vízben, a váratlan helyzettől elfogta az ijedtség. Még nem tudatosult benne, hogy a feje víz alatt van; az ösztönös levegővétellel lenyelt víztől köhögni kezdett. Megpróbált felegyenesedni, de kéz a hajánál fogva a vízben tartotta. Elfogta a pánik, fulladozva nyelte a vizet és közben elfogyott a levegő is, épp az utolsó pillanatban emelték ki. De csak pár levegővételre jutott ideje, ismét visszanyomták a víz alá, egészen addig, amíg majdnem elvesztette az eszméletét. Mikor végre abbahagyták, a tagjai remegtek, köhögött, hányingere volt a lenyelt mocskos víztől, és iszonyatosan meg volt rémülve. Most jött rá, hogy bármit megtehetnek vele, és ő ez ellen nem tud semmit sem tenni. Tudta, hogy az sem segítene, ha megadná a választ, hiszen utána már nem lesz rá szükségük. Az átázott kendő még mindig a szemén volt, így továbbra sem látott semmit.

Mikor lecsillapodott és levették a szeméről, a főnöknő állt előtte.

- Nagyra becsülöm a kitartásod, kedvesem. Más körülmények között azt mondanám, dolgozz az én csapatomban. De sajnos most más a feladatunk. Elárulod, hol van?

Most először esett igazán kísértésbe, hogy elárulja, de végül ismét a nemet választotta, elutasítóan rázva meg a fejét.

- Kár, és erre hamarosan rá fogsz jönni. Ellentétben Dokival, én nem a modern technikában, hanem a hagyományos módszerekben hiszek. Évszázadokon keresztül megfeleltek az inkvizíciónak és a későbbi korokban is. Mivel tetszel nekem, ezért úgy döntöttem, mielőtt visszaadlak Dokinak, eljátszadozom veled a saját birodalmamban.

Most nézett először körül a helyiségben. A mennyezetről lecsüngő láncok, a falra akasztott korbácsok, a ferde létra, a nyújtópad, a kalodák, fogók és a tűzben izzó vasak láttán rájött, hogy egy középkori kínzókamrába került.