Első szeánsz

Egyszer csak ott álltam a szálloda halljában. Szinte semmit sem tudva akkor még erről a csodálatos világról. Hetekig tartó chates beszélgetések és egy személyes találkozó után – akkor azt hittem felkészülve – vártam egy férfit, akinek csak a keresztnevét tudtam. De ismeretlenül is akkora hatással volt rám, hogy megbíztam benne.
Nem vártatott sokáig, csak addig hogy a rám szegeződő férfi tekintetektől kezdjem zavarban érezni magam. Ehhez mindig is értett, a határon táncolni..
Végre megérkezett. Mikor megláttam lenyűgözött, hogy csak a létében, abban ahogyan jár mennyi dominanciát érzek. Ahogy rám köszönt meg kisebbnek éreztem magam, mint előtte.
Felmentünk a szállodai szobába. Becsapódott mögöttem az ajtó, féltem, igen ekkor már féltem. Ott álltam egy sötét szobában egy idegen ffi-val. Ekkor tudatosult bennem, milyen bártan mentem el, erre a találkozóra. Semmit sem tudva róla.
Pár pillanattal később, fény gyulladt a szobában. Oda vezetett az ablakhoz. Háttal álltam neki, szemben a nyitott ablakkal. Várt. Én feszengtem.
Egyszer csak megszólalt:
- Vetkőzz.
Igazán kedves volt a hangja, ekkor még. Én meg csak álltam, mintha nem hallottam volna. Közben zakatoltak a gondolataim. Az ablak nyitva, bent világos. Az utcáról bárki ide lát…
Nem mozdultam. Majd jött a felszólítás:
- Vetkőzz!
Még mindig nem mozdultam.
- Vetkőzz!
Hogy nyomatékod adjon mondandójának, úgy tett, mint aki fel akar kelni az ágyról. Persze én nem vártam meg, hogy oda érjen. Amilyen gyorsan tudtam ledobáltam a ruháimat. Immár meztelenül álltam az ablak előtt, egy idegen férfi előtt. A szégyentől égett az arcom. Azonban ez csak a kezdet volt. Jött a következő parancs:
- Gyere ide és feküdj a térdemre!
Elmondani nem lehet mit éreztem, de ekkor már az agyam félig kikapcsolt és tettem amit mondott. Átfogta a lábával a lábam és a kezével a kezem. A 150 cm-el, szinte eltűntem az „ölében”. Aztán egyszer csak hatalmasat csattan a keze a fenekemen. Felsikoltottam, annyira váratlanul ért. Ez a jelenet még 26-szor ismétlődött meg. Persze egyre nehezebben viseltem a tornyosuló fájdalmat. A végén már zokogtam. Annyi még eszembe jutott mikor befejezte, hogy megköszönjem, bár akkor már én valahol máshol voltam. Talán nem is abban a szobában. Jött a következő utasítás:
- Feküdj az ágyra hason, tett szét a lábaid és a karod.
Olyan határozottan és gyorsan kerültek a csuklómra és a bokámra a bilincsek és azokra a kötelek, hogy szinte fel sem fogtam. Pár perccel később, már kifeszítve feküdtem az ágyon, mozdulni nem bírtam. A popsim még fájt a fenekeléstől. A popsimra krém kerül, hogy enyhítse forróságát. Igazán gyengéd volt velem.
A szememre kendő kerül, az Ő kezére krém, és igazán gyengéden kezdett el játszani a testemmel. Már vonaglottam, már amennyire a kötelek engedték, üvöltöttem volna legszívesebben, hogy hagyja abba, és csináljon végre valamit, mert megőrülök. Ő persze tudta, látta. Nedvesedő ágyékom, keményedő csiklóm. Biztos vagyok benne, hogy élvezte kínlódásom, mert igen sokáig játszotta velem játékát. Elvitt a határig, de elélvezni nem hagyott. Kaptam mindig pici kis fájdalmakat, hogy tudjam, hol vagyok.
Mikor meghallottam az ismerős „berregést” igazi boldogság fogott el. Eloldozta egyik kezem is. Most így játszott velem tovább. A vibrátor bekerül, majd kikerül.
Már fájt mindenem a bokáim és csuklom a kifeszítéstől, az ölem pedig a használattól. Megtettem, amit pedig megfogadtam, hogy nem teszek meg. Neki is megmondtam: könyörögni nem fogok! (én a szájhős :o) ) Persze a végén könyörgőre fogtam, engedje, hogy elélvezzek, vagy engedjen haza, mert ez nem bírom tovább.
Látni ugyan nem láttam, de éreztem, hogy mosolygott.
Betört! A fájdalom és kín olyan elegyét kaptam Tőle, amiből pontosan tudtam, hogy nincs menekvés. Menthetetlenül az Övé vagyok. Ekkor még gyengéd volt, nem tudhattam, hogy a java még hátra, és az amit azon az estén történt, csak a kezdete egy olyan kapcsolatnak, ami kínnal van kikövezve, de amit mindennél jobban fogok élvezni.
Tudta, amit pedig én nem mondtam el Neki, hogy ez volt az első szeánszom.