Szökés kísérlet

Ki lettem engedve játszani az udvarra, végre felügyelet nélkül.
Egyedül az kócos macska van még itt kinn velem.
Először is nézzünk körbe, mit lehetne tenni.
A játékok itt vannak, de nincs hozzájuk kedvem. Másra vágyom.
Eleget voltam itt, ideje megszökni, és folytatni normál életem.
A körbejárásnál feltűnik, nincsen egy kapu teljesen zárva. Ez az én esélyem, több ilyen biztosan nem lesz. Csak az lesz cikis, ha mások így meglátnak, de a szabadságnak ára van.
Hát irány. Elég lassan haladok, mivel a láncok amik összekötik a csukló és boka bilincseimet, nem engednek nagyobb sebességet.
Sebaj, csak mindig tovább, nincsen pihenő. Most nem lehet, ki tudja mikor tűnik fel, hogy eltűntem.
Persze innen minden messze van, hát még így. Lassabban szinte mint egy béna csiga.
Elértem az erőhöz, itt van kerítés. De drótkerítés. Ez alapból már gyanús, az áram miatt is. Viszont innen már csak pár kilométer a szabadság.
Hatalmas fák vannak erre, takarást biztosítva.
Akár ráz, akár nem, most nem lehet nyafogni, át kell jutni.
Amilyen mázlista vagyok ráz, de mászom, és siker.
Persze a testem tele sebekkel. Gyorsan tovább, kezd sötétedni. Nem elég, hogy nem ismerem a terepet,még keresni is elkezdhet bármikor Gazdám, ha meglel, nem köszönöm meg, az biztos.
Újabb kerítés, erről nem volt szó! Gondolom mint az előző, ez is ráz is, sebez is.
Talált, mert ráz és nem is kicsit.
Közben hangok hallatszódnak, amik felém közelítenek.
Jobb, ha megbújok egy bokorban. Úgy talán nem tűnök fel, és sikerül a tervem a szabadságom elérésére.
Nem merek még levegőt sem venni, de látom már Gazdi csizmáit. Itt forgolódik. Pont az orrom előtt. Csak nehogy észrevegyen.
Valamit erősen figyel. Valami lapot, csak nem kártyából jósol?
Elmegy, pont az orrom előtt 1 méterre. Ezt megúsztam.
Hirtelen rántás hátulról, és Gazdi a nyakörvemnél fogva a levegőben tart, fejmagasságban. Én meg lógok mint egy halott.
Ezt elbuktam.
-Azt hitted meg tudsz szökni? Tőlem? Ugyan, szerinted mi az a csuklódon? Egy nyomkövető. Akármerre vagy mindig látom, hol.
Na, ez a bukta. Póráz kerül elő, majd indulás haza, Neki haza, nekem nem akaródzik, húzatom magam. Nem érdekli, nagyon mérges.
Otthon, le a pincébe, és nem szól semmit. Csak elővesz mindenféle eszközt, aztán kiköt egy-egy karikához ami a falban van. A nyakamnál, a kezeim, a lábaim, derekam. Aztán üt, de nem fogja vissza magát, máskor azért szokta. Hát most nem.
Minden eszközzel rám ver vagy húszat. Külsőm akár egy gyalogátjáróé. Plusz a sebeim, meg ahol úgy értek az ütések, ott vérzek. Leszed a láncokról félig, megfordít és mint egy lovat meghág hátulról, se szó, se visszafogottság, csak erő.
Utána bedob a kádba, lemos, rá ken valamit a sebeimre és egy fogással bedob a kennelbe. Itt hagy, én meg gondolkodom, hol rontottam el.