Kutya túra

Hétvége van, szerintem, mivel ilyenkor Gazdi többet foglalkozik velem.
Nem mintha máskor nem figyelne rám, sőt olyanokról is tud, amik akkor történnek, mikor nincsen itthon. Gyanús. Biztosan a macska.
Túrázni megyünk. Jaj,de jó,már ugrálok is körbe, siessen már. Ennek csak egy seggre csapás az eredménye, nyugalomra intésképpen.
Jó akkor várok. Pakol, rakodik, öltözik. Szörnyű, még nézni is.
Végre kulcs keresés, és indulás.
-Lábhoz!
Ez már, rosszul hangzik. Nem elég, hogy a pórázt rám teszi,még a hámot is, meg egy fém kütyüt a csuklómra. Hiába rázom nem segít, nem akar leesni. Ez megint minek?!
-Indulás. Nagy út lesz.
Remélem is, mert kell a mozgás.
Itt kinn a pokol háta mögött 2 mérfölddel, már csak egyik irányba a puszta, a másikba erdő van. Maga a Kánaán, soha senki idegen, mert magánterület.
Kiérve a tisztásra mégis valami fura.
Gazdi lepakol, és nézegeti az keze végét.
Ott látja, milyen nap van, meg mikor van evészet ideje.
-Gyere csak ide! Feltesszük az övedet.
Utálom azt az övet, erényöv. De hiába, akkor sem szeretem, ha a Gazdi kedveli.
Hangok hallatszódnak, és előbújik egy kisebb csoport.
Férfiak, nők, párok.
Meg ami érdekes, még a kutyáik is. Igaz ők elég furák így első látásra.
Hárman vannak, kettő fiú. Rajtuk is, még lányon is öv. Ezért van akkor most rajtam is. Gazdi üdvözöl mindenkit, aztán letelepednek a földre.
Kezdhetjük az ismerkedést, a fiúk elég akaratosak. Rögtön ott matatnának, ahol csak a Gazdi jár, de hiába, ott a szájkosár is rajtuk. Kapunk, közben egy jó pár játékot is, míg a gazdák beszélgetnek. Labda, és egy halom pót- játék. Itt futkározhatunk, bár a fiúk már másznának ránk. Hiába, nem zavarja őket semmi.
Gazdi persze erősen figyel, érzem a tekintetét. Jó lenne akár most meg pattanni, de hogy?!
Mozgásom elég lassú, Gazdi figyel, meg a másik három kutya is.
Végre lekerülhetnek a szájzárak, és ez már egy haladás. Beszélgetni persze így sem lehet. Egyre lazul a gazdák figyelme, lehet mert iszogatnak.
Irány labdázni, mikor az egyik fiú rám ugrik, és borulok. Már a másik is itt van, segítene neki, de hiába, mert nem fér hozzám sehol. Így se zavartatja magát, hát nekilát meghágni, övvel. Elég buta helyzet, a gazdák meg vigyorognak.
Manccsal is megy a próbálkozás, én is beszállnék, de félek Gazdi mérges lesz.
Hát eltűnünk labdázni, és manccsal megoldjuk a fiúk gondját, igaz fájóan kellemes enyhülést hoz így is. Aztán mi lányok jövünk, csak hozzánk sehogy sem férnek.
Az a fránya öv, de élelmesek a fiúk, mivel van ezen az övön pont ott a csikló tájékon gy kis lukacska. Nyelvvel, teljes erőbedobással, nekilátnak, hogy nekünk is jó legyen.
Sok nem kell, még így is hatalmasat élvezünk. Mire újra észleljük a külvilágot, késő.
Gazdiék ott állnak, és haragos arcuk van. Ennek nem lesz jó vége.
Hamar eltelt a délután, menetelés haza. Gazdi magához erősíti a pórázt, és futva megyünk hazáig.
Gazdi, mintha boldogabb lenne, mint a szokásos. Hazaérve végre póráz és hám nélkül, de a csuklómon marad a fém karika. Gazdi szokatlanul közvetlen.
Simogat, beszélget hozzám, és igen végre a keze is jó helyen matat. A lábaim közt, leveszi az övet, és szinte máris benn van három ujja a puncimban.
Nagyon régen élvezhettem el, így most reménykedem kegyességében.
Csipkedi, simogatja a csiklóm, míg a másik kezével az ördög barlangjában van. Nem kell sok, talán pár perc nem több és elélvezek.
Már tolja is le a nadrágját, hogy vár valamit cserébe. Próbálom elérni a számmal, de nehezen megy csak, aztán sikerül végre, és többször is leállít.
Aztán mint egy őrült, üvöltve elélvez. Szemei furán csillognak, ennek nem lesz jó vége. Igazam is lett, a délutánért még meg kapom a magamét.
Kiköt álló helyzetben, minden végtagom más irányban. Körbe tud járni, és ahol ér pattog rajtam a korbács. Közben mondja a magáét, hogy hogyan is képzeltem, mást magam közelébe engedni, mikor csak Ő, és soha senki más nem érhet hozzám...
Mire végez, színes csíkos a testem, majdnem megrogyok.
Nyakörvemnél megfog, és mint a jó pincér, ki kidobja az ittas vendéget az utcára, Ő engem dob be a kennelembe...