A kurva szerelme

Minden héten ugyanazon a napon óramű pontossággal érkezett, azt az egy-másfél órát csak neki tarthattam fent. Ilyenkor a szokásosnál is többet készülődtem, de azt nem akartam hogy lássa, mennyi energiát fektettem abba, hogy megkívánjon.
Szerette az illatomat, mindig csak annyit kért, hogy vörös parókát húzzak. Emlékszem hihetetlen gyors, és kemény merevedése volt aznap.
Pontosan érkezett és ajtónyitásnál láttam a szemében a szikrát, a vágyat amit a szokásos frizurám lobbantott benne. Viszont széles mosoly és köszönés helyett elsodort a lendületével, egyszerűen átgázolt rajtam, testével végigszántott a vállamon. Egyenesen a nappaliba ment, még mindig egy szó nélkül körbenézett és leült. Becsuktam az ajtót, utána siettem, kezemben az italával próbáltam oldani a napi feszültségét. Érezhető volt rajta, de aznap nem volt beszédes kedvében. Általában kedélyesen csevegtünk a semmiről, minden próbálkozásom ellenére csak azt tudtam kihúzni belőle, amire szerinte feltétlenül szükségem volt. Közelebb éreztem magamhoz, mint bármelyiket, míg ő a kanapén ült, én mögé kerültem és masszíroztam a nyakát.
- Táncolj nekem.
Felnevettem. Nálam rosszabb táncos nincs a világon és most arra kér, hogy szerencsétlenkedjek neki. Nem volt követelő, a hangja nyugodt volt és lágy, tudta, hogy nem utasíthatom vissza. Kerestem egy dalt, reméltem, hogy 3perc elég lesz ahhoz, hogy belássa ez nem az én műfajom. Fehérneműben vártam, egy rém egyszerű fekete csipkés szettben. Együttléteinkkor sosem határozta meg miben legyek. A kihívó ruhákat kompenzálta a foglalkozásom, mint tény, nem kellettek neki különösebb darabok.
- Hagyj magadon mindent.
Úgy is tettem. Bemelegedtem, a műhajam idegen volt, vörösen soha nem éreztem magam elég erotikusnak, de a pillantásai kárpótoltak. Igyekeztem váltogatni a perspektívákat, annak ellenére hogy keze és szemei ismerték minden porcikámat. Közelebb értem, egy percre az ölébe ülve arcom hozzásimítottam borostás állához, majd háttal neki a térdére támaszkodva köröztem fenekemmel nadrágja sliccén. Felizgatott a merevedése, boldog voltam, hogy minden esetlenségem ellenére teljesíteni tudtam. A combjaira ültem, erre ő egy kissé szélesebb terpeszre váltott, széttárt lábaim között lüktetett a pinám egy érintésért. Komótosan haladt, bal keze időzött a mellemen. A simogatás hirtelen éles fájdalomba csapott át, kirángatta a bimbónál fogva a tartóból, másik kezét a számra tapasztotta, az elfojtott sikoly bennem ragadt. A mellkasához szorított, ujjai a nyakamra tapadtak, egyre erősödő szorítása teljesen elzárta a levegő útját. Fuldokoltam, de ő csak a melleimre koncentrált.
- Nem mozdulsz és egy hangot se.
Mindkettőt kezébe véve morzsolgatta, húzta, rángatta őket, a nyögések nyüszítésbe torzultak a fájdalomtól. A földre lökött, időt nem hagyva hogy összeszedjem magam a farkát a számba gyömöszölte.
- Bűzlöm a parfümödtől ... A kezeid hátra! Minden egyes alkalommal, mikor kicsúszik a szádból, egy pofon a jutalmad.
Nem gondoltam könnyű feladatnak, de úgy hogy a tempót teljesen ő szabta, esélytelen volt tökéletesen szopni. Az első pofon volt a legnagyobb, noha nem ért meglepetés. Váltogatta a ritmust és a mélységet, szándékosan a torkomig hatolt, hogy levegő után kapva elrántsam a fejem. Már csak az ütemes csattanások visszhangzottak a fejemben. Két öklendezés közben leköpött, a farkára szánta de nyála csorgott az arcomon, a sminkem szétkente. Maszatos voltam és retkes, de a kezeimet még mindig összefontam hátul szorosan. Hagyott néha egy levegővételnyi időt, a testem feszült ellene, elzsibbadt a szám, a nyakam, a torkom. Megváltás volt mikor kezével paskolt, és csapásainak szele hűtötte a lángoló arcom. Számban az előnedvével, a combomon a sajátommal, a pinám le sem tagadhatta hogy élvezi, sűrű összehúzódások közepette elélveztem. Hangom annyi volt, amit a lehetőségekhez képest ki tudtam magamból préselni a kimerültség szélén. Még mindig nem végzett.
- Kínáld a segged!
Minden maradék erőmet összeszedve elkúsztam 2métert és felé pucsítva széthúztam a fenekem neki. Hívogatták az üresen tátongó lyukaim és az esdeklő kérlelésem. Kísérletet sem tettem arra, hogy meggyőzzem, a pinámban kellemesebb helye lenne, makkja már furakodott előre. Túl száraznak bizonyult, megtámogatta egy kis puncimból jött nedvességgel, de még azzal együtt is inkább egy baseball ütő térfogatának éreztem a farkát. Egyre jobban tágított, nyomult előre, a kellemetlen feszítő érzés percek alatt csillapodott, de a mélyebb lökéseknél ugyanúgy azt hittem szétszakít. Könyörögtem zihálva, hogy basszon keményebben, a légzésem szaggatott volt, nem tudtam egy szót kinyögni normálisan. A seggemet markolva spriccelt tele, megvárta míg elernyednek az izmaim és a farka. Gyorsan letusolt, külön kérte, hogy ne együtt. A pénzt a dohányzóasztalon hagyta, meg sem számoltam, búcsúzásképp odavetett egy sziát és elviharzott. A tükörben nézegettem a foltjaim, az égő arcom, gondolkodtam, hogy fogom eltüntetni mindezt a következő kuncsaftig.
Sima ügy volt, bár nem gondoltam, hogy létezik az az alapozómennyiség. Lovaglás közben csak rá tudtam gondolni. Hogy ő van alattam, és én feketén, kibontott kócos hajjal fölötte, és ahogy magára húz egy csókért. Mert egyszer megcsókol majd, biztosan.