Tiszaparti Perverzió & Kötelék előkészítése

Kellemes napsütés, jómunkás ember módra támasztom a partot, pont úgy mint aki fél ,hogy ha netán valami véletlenségből kifolyólag az álla mégsem a lapát nyelén pihenne
még olyasmi történne ,hogy munka. Idilli hangulatomból a Panni orvtámadása zökkentett ki, amint kecses magassarkúja bal orcámat végigszántva s mély sebet hagyva rajtam elterít a porban. Jó keresztény példájára jobb orcával a leányzónak dőltem el, már csak azért is mert a rúgás erejétől önkéntelenül megpördültem. A por kellemesen puha volt, lágy szellő fújta irányba az el el szaladozó vércseppeket, aztán még ha a föld nem is tűnt stabilnak, úgy éreztem a Nap csak az én arcomnak mered, tehát panaszra nem volt okom. Panni bájos mosolyal felém érve eltakarta a sugarakat, nyakamtól az arcomig végignyalta a kiharcolt nyári frissítőjét, majd a zsákmánynak kegyelemdöfés képpen beleharapott a fülébe. Én feküdtem, Panni a hasamon ült és szegény lánynak ha lettek volna mellei, azok most minden bizonnyal az arcomba lógtak volna. Egy darabig így jó volt. Végül felugrott rólam, felém nyújtotta jobb karját és így szólt: No, pattanj fel apjuk, ha hazaértünk összevarrom.


Utolsó előadásának végeztével Patrik elhagyta a könyvtár épületét és látszólag sietős léptekkel a villamos felé igyekezett, pedig nem volt az sietősebb az átlagos gyalogtempójánál, de ha úgy tetszik most mégis célirányosabbra vette a tempót, mivel akadt dolga a délutánra bőven. A villamos megállóban alig 5 percet kellet áznia míg egy alkalmas eszköz tovább nem tudta vinni, amit két állomás után lecserélt egy úti célját jobban szem előtt tartó járműbe. A munkából állva hazaigyekvő tömeg gondosan megszorongatta, majd 2-3 megállóval arrébb letette őt az úti céljánál, ami nem volt más mint a város szélén található Praktiker. Patrik kreatív fiúcska volt, de a pajzán mosoly amit az épület láttán elkövetett megengedi az embereknek ,hogy arra következtessenek: nem valószínű ,hogy villany szerelésnek szenteli a péntek délutánt. Tehát Patrik nem is tett így, gyorsan végigvizslatva a sorokat majd a szerszám osztályon megtalálva amit keresett máris a pénztárhoz igyekezett a kosarában egyetlen áruval, egy 8 méter hosszú 8 milliméteres kender kötéllel. Fizetett majd kisebb buszozgatás árán haza jutott ahol először is leült megszemlélni a frissen szerzett zsákmányt. Szép szál kötél volt az, noha miután végigsimított rajta ujjaival fejében Panni hófehér bőrén megjelenő kidörzsölt vörös foltok elevenedtek meg. A kötél kezelésre szorult, de ő pontosan fel volt készülve. Patrik kiment a konyhába és két lábast kerített, egy kisebb forma edényt és egy nagyobbacskát amiben vizet kezdett forralni. Miután az edényekben forrni kezdett a víz a nagyobb lábasban elhelyezte mind a 8 méter kötelet, míg a kisebbikbe tésztát öntött, ugyanis éhes volt, egész nap nem ehetett semmit. A tésztának elegendő volt 10 perc, a kötéllel pedig még akkor sem kellett sietni sehova amikor Patrik már el is mosogatott. Fél óra elteltével a kötél barnás színűre kezdte festeni a vizet jelezve ezzel ,hogy készen volnánk. Miután a kötél kikerült a lábasból gondos kifacsarás után a csillárra került fellógatásra, ahol haj szárító segítségével száradásra lett bírva az alakuló félben levő játékszer. Miután a kötél teljesen megszáradt és kicsit össze is ment Patrik gumi kesztyűt húzott amit alaposan átcsutakolt test ápoló olajjal és így végigkente a kötelet. A nagy munkálatokban lassan besötétedett, de a lágyan pislákoló gyertya lángja fölött Patrik csak a felesleges szálak eltüntetésére tudott koncentrálni. A kész kötelet újra átkente olajjal, majd a kész remekművet az arcához dörgölte. A kötél az éjjeli szekrény legfelsőbb fiókjába került, Patrik pedig ajtót nyitott az éppen megérkező Panninak.