Cikkek idő szerint
2024. 12. (10)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus VII.

Törölt felhasználó
2009. 08. 14. 08:09 | Megjelent: 943x
Tudom, aljasság, de természetesen nem a gumis végével osztottam ki az ütéseket. Amikor Vanda reklamált, leintettem.

- Uram! Azt ígérte, a kellemesebbik végével kapom! - mondta szemrehányó hangon
- Igen, ez így is van - az ÉN számomra kellemesebbik végével kapod! Van még kérdés?
- Ez nem igazság, Uram! Amikor megígérte, pontosan tudta, hogy én melyik végére gondolok!
- Ejnye, pimasz lotyója! Ez már túlmegy minden határon! Bevállalsz egy büntetést, SZÓ SZERINT azt kapod, amit kértél és még reklamálni mersz?! Ezért megduplázom a büntetésed! Készülj!

Vanda arcán látszott, hogy a sírás környékezi, de engedelmesen megemelte a bal cicijét és megfeszült arccal várta a fájdalmas végkifejletet. Tudom, ronda dolog, de már én magam is nagyon fel voltam izgulva és a valódi szenvedésére, a könnyeire vágytam.
Keményen, csípősen lesújtottam a felkínált cicire. Vanda elfojtott egy kínos, szenvedő sikolyt ... viszont nem számolt és nem is köszönte meg! Tudom, súghattam volna - de a vadállat üvöltve követelte a magáét.
Újabb fájdalmas csapást osztottam ki - ezúttal a másik cicire. Vanda szeme megtelt könnyel. Máskor valószínűleg megsajnáltam volna, de most a vadállat tombolása minden józan hangot elhallgattatott a lelkemben, így továbbra is figyelmeztetés nélkül hagytam Kedvesemet és harmadszor is lesújtottam.

- Könyörgök, Uram! Nem bírok ki még hét ütést! Hagyja későbbre a befejezést! - esengett Vanda
- Hééét? Ugyan miféle hét?! Csak az számít, amit számolsz és megköszönsz!
Tíz ütés van hátra - és meg is kapod itt és most!

Vandán látszott, hogy végleg "összeesett". Belátta a hibáját, nem reklamált többé és felkészült a rá váró szenvedésre. Engedelmesen felkínálta a soron következő cicit, majd miután megkapta a maga suhintását, könnybe fúló hangon megszólalt.

- Egy! Köszönöm, hogy megnevel, Uram!

A vadállat kicsit visszább vett az üvöltésből. Szükség is volt a figyelemre, mert épp az elviselhetőség határáig kívántam Kedvesemet eljuttatni, ez pedig teljes figyelmet igényelt.
A következő suhintás után pár pillanatig visszafojtotta a lélegzetét, láthatóan minden ereje megfeszítésére szüksége volt, hogy ki tudja nyögni:

- Keeet- ...tő! Köszönöm Uram! - semmi sallang, csak ami minimálisan szükséges volt.

A harmadik ütésnél már láttam, hogy kezdem nagyon megközelíteni azt a határt, ahol már nem bírja tovább és összeomlik. Persze nem ez volt a célom.

- H … h … hááá- … rom! Köszönöm … Uram!

Legszívesebben össze-vissza csókolgattam volna odaadásáért – ehelyett szigorú arccal és szigorú hangon így szóltam hozzá

- Térdre, szuka! Ha ügyesen teszed a dolgod, lehet, hogy egy-két ütést elengedek!

Vandának újabb könnyek szöktek a szemébe – ezúttal a megkönnyebbüléstől, - letérdelt elém és olyan gyönyörteljesen kezdett kényeztetni az ajkaival, hogy minden erőmre szükség volt annak érdekében, hogy legalább valameddig kibírjam.

Amikor minden akaraterőm elfogyott, szó nélkül belemarkoltam a hajába, felrántottam a földről és a fejét az ülőkére nyomtam. Szétrúgtam a két lábát, majd szó nélkül, egy erőteljes döféssel tövig beléhatoltam.

Az Édes ezúttal nem bírta magába fojtani gyönyörét, a sikolya attól halkult el, hogy az öklömet a szájába nyomtam – vesztemre, mert egy éhes oroszlán vadságával harapott bele.

Ez már a végjáték volt. Másodpercek teltek csak bele és egy elfojtott vadállati üvöltés kíséretében belerobbantam Kedvesem forrón lüktető puncijába.

- Szedd rendbe Magad, lotyó! Két perc múlva légy a helyeden!


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa