Új idők kezdetén

Nehezen telt a hét. Bejártam dolgozni, de nem volt egyszerű. Mérnök vagyok, nagy építkezéseket menedzselek. Általában farmerben járom a terepet, úgy irányítom a munkát.
Most ez szóba sem jöhetett, féltem, hogy a szűk nadrágon keresztül észrevehetővé válik az erényövem. Kénytelen voltam öltönyben előadni magamat. Kerülni kellett minden hírtelen mozdulatot, guggolást ugrálást az árkokon keresztül. Enni, inni is csak előre megtervezetten lehetett, nehogy olyan helyen jöjjön rám a pisilhetnék, ahol nem tudok kényelmesen ráülni a wc-deszkára. Kerültem a tekinteteket, nehogy beszédbe kelljen elegyedni bárkivel, ugyan is mindenkiről azt feltételeztem, hogy észreveszi szorult állapotomat, s rettegtem a megszégyenüléstől. Kellemetlen, morcos alakká változtam. Katával volt a legkínosabb a helyzet. Nem tudtam elfogadható magyarázatot adni a különös viselkedésemre. Míg máskor minden alkalmat megragadtam, hogy együtt lehessek vele, most telefonon sem szívesen beszélgettem. Még szerencse, hogy áldott jó természete van. Férfi klimax, állapította meg, s minden modortalanságomat ennek tudta be.
Közben meg állandóan izgalmi állapotban voltam. Fémtangám egy pillanatra sem engedte, hogy megfeledkezzem a fütyimről, az meg mindig csak megpróbált meredezni. Ördögi kör. Örökös izgalmi állapot, a faszom mozdulatlanságra kárhoztatva, beledagadva a fémtanga szűk hüvelyébe, kielégülésre remény sem hagyva, rettenetes állapot.
Soha nem vártam még ilyen epedve a feleségemet. Teljes pompájában lépett ki a repülőtér ajtaján, maga után húzva az utazótáskáját.. Magas sarkú, fekete cipőjében, imádja ezeket a tizenkét centis tűsarkakat, érdeklődve tekint le rám. Sötétkék szeme érdeklődve keresi az erényövem nyomait a nadrágomon. Na, hogy ityeg a fityeg? Látom, ügyesen öltözködsz, szinte semmi észrevehető nyoma a szorult állapotodnak. Válaszomra nem kíváncsi, még várunk valakit, mondja. Mindjárt itt lesz Brenda is, a holland barátnőm, majd hozd az ő csomagját, utasít, s kimegy a bejárat elé, hogy rágyújtson egy cigire. Értetlenül állok előtte, mi az, hogy barátnő, ki az a Brenda? A fütyim azonnal bejelzett, Anna sudár, kisportolt alakja, döbbenetesen jól mutatott finom bőr, világosszürke nadrágkosztümjében, egészen rövidre nyírt sűrű fekete haja jól kiemelte érett vonásait. Alig múlt ötven, de az eleganciája, az arcáról sugárzó magabiztos intelligencia, kisportolt, de kellőképpen nőies formája vibráló egyéniségével együtt mindenütt méltán keltette fel a férfiak érdeklődését. Az enyimet meg kiváltképp.
Vártuk Brendát. Szóval ki ez a Brenda, kérdeztem újra. A barátnőm, válaszolta a nejem, övé a cég akiknek dolgozom Hollandiában. Már régóta nála lakom, amikor kint van dolgom. Most én kértem meg, hogy kísérjen haza, hogy ne legyek egyedül, amíg elintézzük kettőnk ügyét. Most mit nézel rám olyan furcsán, nem kell tőle megijedned, nem harap, nyugtatott meg Anna. Ő előtte nincs titkom, testi-lelki jó barátnőm. Hármasban majd szépen, nyugodtan, indulatmentesen megbeszéljük, hogy milyen feltételekkel folytatjuk a viszonyunkat, de csak holnap, ma egy szót sem akarok hallani róla. Ja, a kocsit most elvisszük,és amíg megvacsorázunk, te hazamész és, legyél szíves átköltözni a kisszobába, nem veled akarok ma aludni!