vágyak illúziója

szerelmem nászán tombolva ég az éj,
vágyaim tengerén sötété olvad a jég

Tested mint kifeszített íj feszül
Kaloda, kötelek, bilincs a reteszük

Kényszerű vakságod remegéssé élesedik
minden halk hang a korbácsot érezteti

A csend az idő bilincs és kéj
sóvárgó tested remeg de nem fél

Vágyaid hajóját vesszőből fonták
kezemben pálcám felkiállt

A fájdalomtól izgatottan sziszensz és sírsz
Kéjes nyomaiddal minden vágyamig elérsz

Nem bírom látni kínodat
beléd döföm hát kardomat

A mag melyre mindig is vágysz
szájadba ürülni készen áll

Illúzió azt hinned ennyi és kész
Vágyaink tengerén soha ki nem égsz.