Tom Úr kisbabája 24.

- Állj vissza! – dörren a hangja és Greta összerezzen. Apró sóhajjal lép hátra, vissza, közelebb Tomhoz. A férfi elégedetten morran és újra ráfog az eszközre, ám nem kifele hanem befele tolja. Greta megérti, ez a büntetése, amiért engedetlen volt. Immáron lehajtott fejjel, megadóan áll mozdulatlanul, vigyázva nehogy a legkisebb rezzenését ellenkezésnek érzékelje az Ura.
Tom a helyére tolja a plugot, ahogy kezdetben is volt, majd újra kezdve a műveletet, megforgatja, megmozgatja óvatosan és lassan, idegőrlő lassúsággal kezdi kifele húzni. Greta szinte lélegzet visszafojtva vár és a jutalom nem is marad el, végül kikerül belőle a feszítő kínszerszám. Tom előrenyújtja neki.
- Fogd meg! – kéri halkan, majd két kezével széthúzza a formás félgömböket és megszemléli a kitágított nyílást. Halkan hümment, majd elengedi a popsit.

- Egyenesedj fel és irány a fürdő! Mosd el és engedd le az eszközt! Aztán zuhanyozz le és öblítsd ki a járatod! Ha végeztél itt jelentkezel nálam a kezedben az eszközzel, egy törölközővel és a testeden a „ruházatoddal”! Igyekezz, mert ha mire végzel, már nem gőzölög a kávém, akkor megbüntetlek! – morranja komolyan és Greta szinte futva tűnik el a konyhából. Kapkodva, de alaposan mossa el az eszközt. Leteszi a mosógépre egy törölközőre, kitekeri a szelepet, hogy magától is leereszthessen tán. Mellé rakosgatja a szinte letépdesett pántjait, nyakörvét. A kádba pattan és üggyel, bajjal letekerve a zuhanyfejet kiöblíti magát, hogy aztán újra összerakva a zuhanyt, lemosakodjon. A hajára vigyáz, hiszen azt megszárítani most nincs ideje. Gyors mozdulatokkal törölközik. Bőre helyenként kipirosodva tiltakozik a bánásmód ellen, de nem érdekli.

Kifelé menet fejezi be az „öltözködést”. Kifulladva lép a konyhába kezében az eszközzel és egy törölközővel. Azonnal a kávéscsészére pillant, amit Tom épp letesz, ahogy felnéz az újságból. A csésze üresen ásítozik.
- Még forró volt az utolsó korty – mondja a férfi mosolyogva és elégedetten szemléli a sietség jeleit a lányon. Greta döbbenete nem kicsi, majd eléri értelmét a tény, tán Tom épp megelőzte ezzel, hogy meg kelljen őt büntetni.
- Igyekeztem Uram! – rebbeni szolgálatkészen. Tom az eszközért nyúl és az asztalra teszi szem elé. A maga melletti szék felé int.
- Terítsd rá a törölközőt és ülj le enni! – utasítja Gretát, aki farkaséhesen pillant az ételre.
Teszi amit kértek és az evőeszközökért nyúl, ám Tom finoman a csuklójára fog és ezzel máris magára irányítja a lány riadt tekintetét.
- Míg eszel, figyelj oda, hogy ütemesen szorítgasd össze a feneked gyűrűjét! Edzésben kell lennie, nem akarom hogy renyhén, folyton kitágulva maradjon! Akkor is csináld, ha most még kellemetlen feszül! – utasítja kedves aggódással a hangjában, majd elengedve Greta csuklóját int, hogy egyen.

Greta igyekezete, hogy eleget tegyen a kérésnek kissé elveszi a bőséges reggeli élvezetének értékét, de a megfelelni vágyás immáron erős alapként épült belé. A koncentrálásban nem zavarja meg semmi, mert Tom az újságokba merülve üríti ki a tányérját és látva a lány igyekezetét, önkezével ken magának két szelet kalácsot és tölt mellé egy bögre tejet. Csendben elfogyasztja és összehajtogatva a napilapokat, megvárja hogy Greta is jóllakva dőljön hátra. A lány félénken pillog rá a kávéscsészéje széle felett. Lenyelve az utolsó kortyot leteszi a csészét és várakozóan csendben van.
- Egészségünkre! – mosolyog rá Tom.
- Fred ma szabadnapos…- közli csevegő stílusban Tom és Greta ajka megrándul a gondolatra, hiszen a tegnapi engedetlensége az, ami ma a társát ehhez a szabadsághoz juttatta.
Tom nem veszi észre a kis emlék kínt.

- Mosogass el, rakj rendet! – utasítja a férfi és Greta készséggel teszi is a dolgát. Tom élvezettel szemléli a hajlékony test kecses mozdulatait. Az utolsó tányérokat pakolja fel a lány, mikor Tom feláll és hang nélkül lépve mögé magához húzza. Élvezettel csókol a kecses nyak hajlatába és keze a combok közt nyúl az érzékeny kerthez. Greta engedelmesen nyitja szét a lábait, kisterpeszbe áll és hátrafeszíti a fejét Tom vállára, jelezve mennyire kívánja a férfit. Két keze óvatosan nyúl hátra és simítja gazdája combjait odaadással. Tom finoman cirógatja az egyre keményedő csikló kicsiny fejét és a várt eredmény nem marad el. Ujjaira kéjnedv csurran. A popsi vágatába simít be s ujja hegye a bejáratra nyomódik. A rózsa zárva, de a síkos ujj könnyedén csusszan be.

- Szoríts rá! – suttogja Greta nyakába és ajka puha csókokkal hinti tele a lúdbőröző lány vállát. S hogy megbizonyosodott arról, hogy minden rendben, finoman vonul vissza és elégedetten morranva csippenti ajkai közé a formás fület. Fogaival birtoklón harap rá, míg Greta halkan felnevetve el nem húzza.
- Eredj be az ágyra és pihenj le! – utasítja őt Tom.
Greta indul, de Tom megállítja.

- Ezt vidd magaddal! – adja kezébe a pumpálható plugot. Greta lélegzete elakad, sejtvén, hogy lesz még szerepe a tárgynak. A szobába lépve elnyúlik az ágyon. Jó messzire teszi le magától az eszközt. Tekintete a szobainasra aggatott öltönyt mustrálgatja, elgondolkodva ráncolja a homlokát. Kis idő múlva arra riad gondolataiból, hogy besüpped mellette az ágy és egy határozott kéz simít rajta végig. Hátrapillantva készségesen fordul hanyatt, testét átengedve az érintésnek és az akaratnak. Tom mosolyogva gondol vissza az előző nap hajnalára, amikor ez a test minden volt csak nem odaadó.

- Látom az öltöny mibenlétén gondolkozol. – kezd bele a ki sem mondott kérdést megválaszolásába.
- Ma elviszlek egy különleges helyre, ebédelni. Nem leszünk egyedül. Még öten vesznek rész az ebéden. A társaság az én vendégem a mai napon és azt szeretném, ha tökéletesen viselkednél! Ebédre érkeznek és vacsora után távoznak majd körünkből. Ebéd után elmesélem majd kik is ők..- mosolyodik el rejtélyesen.
- Csak annyit kérek, hogy most valóban ne hozz rám szégyent! – simít Greta lába közé és a csípő az ingerkedő ujjak felé mozdul kérőn lassan, „törleszkedőn”.

Tom felnevet halkan. Szétnyíló köntöse láttatni engedi ébredező férfiasságát.
- Mit kívánsz szolga? – kérdezi a férfi játszi csillanással a tekintetében. Greta felbátorodva nyúl az egyre éledező férfiasság felé és karcsú ujjaival finoman öleli azt át.
- Érezni akarom hogy birtokol, hogy akar, hogy az Öné vagyok! – leheli vágyakozva és nem néz a férfira.
Tom kibújik a köntösből és azt hátrahagyva, Greta fölébe lendülve, gondolkodás nélkül feszíti szét annak formás combjait és egy mozdulattal tör a már kéjnedvtől csillanó kertjének mélyére. A lány sikolt, teste ívbe feszül. Keze Tom vállára fogva kapaszkodik.

- Hát nem érzed minden pillanatban, hogy akarlak, hogy az enyém vagy, s hogy minden figyelmem a tiéd? – kérdezi morranón a férfi és szava játszin, gyengéd korholást rezget meg. Ám lényege szavaival ellentétben keményen csapódik újra és újra a forró barlangba, kínt ébresztve a reggeli vendég nyomán, de Greta nem törődik ezzel. Édes érzés az, még akkor is, ha fájdalommal jár, hiszen Ura okozza, az ő akarata érvényesül épp. Talán a reggeli kis közjáték, a birtokolt szolga más általi használatba vételének látványa, érzése az, ami most Tomot gyorsan a csúcsra segíti. Hörrenve lövelli tele Greta barlangját és omlik mellé, magával fordítva a lány még mindig reszkető testét. S hogy a kis szolgája mély sóhajjal nyugszik meg és mosolyog rá csillogó szemmel, hagyja csak el, a számára oly izgató barlangot.
Greta arcára simít.

- Hozz rendbe! – utasítja szeretettel és a lány lassan, lustán mozdulva hajol a férfi ölére és apró hegyes kis nyelvével, forró ajkával dédelgeti az elnyugodni nemigen akaró tagot.
Tom az, aki megérzi, megsejti a turpisságot és felnevetve vonja vissza maga mellé a lányt.
- Mohó teremtés! Lesz ma még kéjben részed elég, sok is lesz tán, mire kel a nap! – mondja szeretettel és hosszan keményen, birtoklón csókolja az imént még őt kényeztető ajkat. Mély sóhajjal engedi el, feláll a lány mellől és betakargatva rámosolyog.
- Szundíts egyet, mert hosszú lesz még a mai nap! – simít az arcára és fejcsóválva kapja magára a köntöst. Vissza sem nézve húzza be maga után a szoba ajtaját, jelezve komolyan gondolta szavait.
Greta, ajkán mosollyal, kéjesen gömbölyödik össze és gondolatai lassan halványulva adják át tudatát az alvásnak.

folyt. köv.