Tom Úr kisbabája 23.

- Nem forgolódik! Kihúzza magát! – rántja vissza fájdalmasan, két kézzel őt Andy. Greta szisszenve teljesít, hiszen nem akar több fájdalmat megélni. A vendég négy ujja körbetapogatja belül, a plug miatt is szűk helyet. Greta az ijedelem és a szorongatott helyzet ellenére is, valamiféle izgalmat érez. Barlangjának fala, ütemesen lüktetve szorítgat rá a tolakodó négy ujjra. Andy élvezettel figyeli a reakciókat és hüvelykjei elgondolkodón simogatják a vénuszdomb puha felületét.. Aztán hirtelen mozdulattal húzza ki a négy ujját,felkapva Gretát és viszi is ki a nappaliba. Ugyanazon lendülettel fekteti fel az esti kártya party színterére, a nagyasztalra. Lábait felhúzott békapózba kényszerítve szétfeszíti.

- Élveznél kislány? – kérdezi felajzottan.
- A gazdám…- nyekkeni Greta ijedten.
- A gazdád most átengedett nekem, emígyen előre kifizetve a jussom..- mondja türelmetlenül Andy és egyik kezének három ujja, máris a szűk kertben mártózik keményen, akaratosan.
- Ha a gazdám jónak látja, tegyen velem amit akar! – leheli Greta az új érzéstől mámorosan.
Andy csak morran és máris az egész ökle feszegeti Greta bensejét. Nem kell sok és a lány sikoltva élvez el. A bordó terítőn sötét foltként terjeng kéjnedvének tócsája.
Andy felnevetve, szinte állatias hangokat hallatva figyeli Greta testének össze összerándulását, ahogy a hirtelen kéj okozta sokk, levezetődőben van.

Majd néhány mozdulat és a szegecses öv oldódva, csusszan a csizmákra a farmer. Greta sikoltva érzi meg Andy méretes farkát ott, ahol az imént még csak az ökle járt. Andy üvöltése elnyomja Greta fájdalomsikolyát. A szűk kertbejárat és a hátsókaput feszegető méretes dildó, lényegesen lekorlátozta a helyet, ahova a hatalmas farok benyomakodott. Gréta menekülve vergődik a férfi szorításában, míg annak alfele ütemesen hágja a kis szolgát. Greta ellenkezése csak még inkább ajzza a vad rohamozót. Ennek vagy másnak köszönhető e, de alig pár perc és a duzzadt farok, hirtelen hagyja el a megkínzott kertet és tartalma bőséges sugárban teríti be, a prüszkölve menekülni vágyó nő testét. Mikor az utolsó csepp is elhagyta a férfi farkát, akkor löki odébb Gretát Andy, mint egy kifacsart citromot. Elégedetten rántja fel a farmert és nyújt kezet az ajtófélfának támaszkodó Tomnak.

- Akkor este…! – közli mosolyogva, mintha épp csak söröztek volna egyet. Majd a rágót nyelvével előkotorva, valamely rejtett szájzugából, azt őrli tovább és fütyörészve távozik.
Greta az asztalon összegömbölyödve, az öklére harapva zokogja világgá gyötrelmét.
Tom elé lép és leemelve az asztalról, talpra állítja. Erővel tartja meg az összeomlani kész testet.
- Hagyd abba a bőgést! Szolga vagy! Azt teszed és viseled el, amit mondok, amit jónak látok! Majd megtanulod, hogy nem ellenkezel a szavammal, az akaratommal! Eredj, tisztítsd meg a bőrpántjaidat és fürödj meg! Aztán takaríts itt össze, tégy fel tiszta terítőt! Fejezd be a ruházatom kikészítését! Ha végeztél, hozd be a kertből az újságot és gyere a konyhába!- sorolja kíméletlenül a feladatokat. Greta a döbbenettől hagyja abba a sírást. Tom nem teketóriázik. Nincs benne részvét vagy vigasztalás.

- Igen Uram! – néz fel Tomra hunyorogva, az arcát borító spermától undorodva, szédelgőn. Óvatos léptekkel megy a fürdőbe és szíjait lecsatolva kezd neki a tisztogatásuknak. Mikor tisztának ítéli „öltözetét”, fürdik le maga is, többször is átcsutakolva a testét. Hajat mos,nem is számolja hányszor samponozva. Könnyeit lemossa a záporozó víz, sírását elnyomja a zuhany surrogása. Értetlenségét elrekesztve teszi a dolgát a továbbiakban. Rendet rak és ruhát készít, aztán kis sóhajjal suhan ki, az ajtó elé hajított újságkötegért. Nem néz a kapu felé. Nem érdekli már, ki látja ki nem. Belépve, a konyhába viszi a reggeli sajtót és meglepve tapasztalja, hogy az asztal megterítve, sült sonka, tojás illatozik, kis párafelhőket eregetve maga fölé. Tea, kávé, tej sorakozik csészékben. Tálkában vaj, méz, lekvár. Friss kalács felszelve. Tom mosolyogva nyúl érte és hogy az újságokat átadja, azokat félretéve, Greta kezéért nyúl. Magához vonja és az ölébe ülteti. Vigyázva meggyötört alfelére. Érzékin csókol a lány nyakába és két keze finoman simít, a máris ágaskodó bimbókra.

- Akárki néz, érint, vagy épp élvez, akkor is az enyém vagy, csak az enyém. Soha nem hagylak el és csak akkor veszítesz el, ha jól meggondolva te magad indoklod meg, miért akarsz elmenni. – mondja kedves komolysággal, de határozottan. Keze simogatón cirógatja a formás lábak combjait. Ajka szinte szavanként becézi a lány vállait és mélyeket sóhajtva élvezi, a libabőrössé váló test közelségét. Greta nem bírja tovább és nem törődve alfelébe sajdító fájdalommal, fordul szembe Tommal és tenyérrel, vagy ököllel csépeli annak mellkasát, vállait.
- Miért engedte?! Miért hagyta?! – vádolja fájó keserű hangon és kifulladva a támadásban, borul a nyakába és zokog fel keservesen. Tom szorosan öleli át és húzza magához, szinte egyszerre érintené mindenhol, ha tudná.
- Mert ez is a világunk része Greta! Néha, vagy épp sokszor, meg kell tenned olyasmit is, amit nem szeretsz, ami kellemetlen, de mindezekkel örömet szerzel nekem! – mondja halkan csitítón.

- Minden tettem céloz valamit, valami jövőbeni dolgot, ezen tettekkel könnyítem, vagy épp nehezítem a léted, kedvem szerint. Minden mosolyod, kacajod, sóhajod, élvezeted, fájdalmad, könnyed az enyém. Ahogy te magad is az enyém vagy. Ma este eldöntheted majd, lesz egy pillanat, ahol a kimondott szó dönt sorsod felől. Velem maradsz, vagy visszatérsz a kis színtelen világodba, ahol elkerülheted a kínt, a könnyeket, de többé nem látsz engem magad körül, elveszíted a törődést, az élvezetem, a hozzám tartozás érzetét….- mesél halkan, de valahol vészjóslóan is. Majd kivár pár percet és keze megáll Greta hátán.

- No, elég a könnyekből, mert piros szemű nyulakat nem szívesen látok magam körül! – szól komolyan Tom. Greta keserve azonban nem múlik a figyelmeztetés után adott percekben sem. Tom fejet csóválva mélyet sóhajt. Elvéve kezét a remegő testről, lenyúl és pár erőteljes pumpálással tovább feszíti, az amúgy is megkínzott hátsókaput. A tettnek gyors eredménye van. Greta felkapja a fejét és bár az utolsó két könnycsepp még legördül, ám az arc már már dühös grimaszba torzul és bizony felugrana az imént még enyhet adó ölből. Tom karja azonban keményen megtartja.
- Azt mondtam, elég a sírásból…nem? – kérdezi szinte kedvesen és fürkészve pillant, a kissé összezavarodott nőre.
- Megmondtam, hogy mindig elérem amit akarok! – korholja szelíden, miközben ujjaival finoman letörölgeti a könnyek nyomát. Greta mozdulni sem mer. Úgy érzi már nem ért semmit. Tom bünteti, aztán szinte azonnal dédelgeti is…

- Igen Uram! – rebbeni halkan s Tom ajkán mosoly szalad szét. Finoman állítja fel a még mindig meg megremegő Gretat és a székről kifordulva, önmagának háttal fordítva, kissé előrehajlítja annak testét. Ráfog az eszközre és finoman megmozgatja, megtekeri óvatosan. Greta halkan kínnal nyög fel.
- Hallgass! – morran Tom és lassan kifele húzza, a jócskán megvastagított plugot. Greta előre moccan, hogy hamarabb szabaduljon, ám Tom résen van és el is engedi menten, az alig félig kihúzott tágítót.
folyt. köv.