Gazdimnak 2

Gyakorlás nap van, legalábbis ezt mondta Gazdi.
Most szép kényelmesen ül a kanapén, ami bársonyborítású.
Inge feltűrve, térdig érő nadrágban. Jó idő van.
Először játékosan kezdi, labdát meg hasonlókat dobál el, míg én ülök és bámulok rá.
Minek vette ha nem tetszik Neki?! Nem én választottam.
– Hozzad!
Minek? Megint eldobja úgyis.
Míg ezen gondolkodom a mindig kéznél levő pálca megindul felém, és teli talál az oldalamon.
Megyek már! Nem kell az agresszió.
Visszahozom, és a játékcsontot szépen a lábára ejtem, miközben leülök.
Játékcsont, de biztosan nagyon fáj Neki, mert sziszeg. Csak olyan 0,5-1 kg lehet.
Ezért már 2 pálca jár.
Játék vége, pórázt vesz elő, de még nem teszi fel.
– Hozd ide a cipőm!
Kimegyek, és szépen a kezébe adom, a kis kék tokot.
Meglepődve vakarja a fejét, és néz. Ez ugyanis a szemüvegtokja.
Ezzel talán már meglátja Ő is, és nem engem küld érte.
Ismét hiba, ahogy érzem, mert most 5 csattan a hátsómon.
Tehát megértette. Milyen eszes! :)
Póráz aztán irány a gyakorlás. Séta mellette, megállás, ülni. Szóval akkor ülni mikor Ő mondja, és nem feküdni. Nem akarom, így húzok vissza a házba.
Nem enged, szerinte ezek fontos dolgok. Akkor gyakoroljanak a macskával.
Még tovább feszül a húr. Most már az öve van a kezében, minden hibáért 5 ütés jár.
Hol a talpam, a fenekem, hátam, mellem, szóval mindenhol.
Tényleg elég volt nekem ennyi is, köszönöm.
Bemegyünk, míg Ő ebédel engem korhol. Bezzeg az én tálam üres.
Szóval hallgatom, ahogy sorolja, hogy márpedig az Ő akarata az szent...
Ha kicsit halkabban beszélne, talán tudnék aludni.
Ebéd után, szó nélkül visz a szobába, az ágy alatt levő ketrecembe.
Viszont a bilincseim fenn maradtak. Nem kényelmesek.
Miután eltelt kis idő, szerintem pihent, higgadt kicsit, visszajött.
Csillognak a szemei, és ez nem tetszik.
Ilyenkor mindig gonoszkodik. Hát most sincsen másképpen.
Előveszi a farkát, és előttem mutogatja, legyez vele.
Nekem meg már ennyi is elég, hogy izgalomba jöjjek. Ezt nem nehéz észrevennie, hiszen csupasz vagyok, szinte teljesen.
Benyújtja két rács között. Már szólnia sem kell teszem a dolgom.
Igaz kissé nehézkesen indul, de aztán sikerül mert én is beleizzadok.
Közben a paskolóval simogatja a hátsóm, meg néha a combom.
Nagyon gyorsan megtanultam mit szeret, így ezt teszem most.
Minél mélyebbre a számba venni, míg a nyelvemmel dörzsölgetem, itt-ott, alul-felül.
Kienged végre aztán leül az ágyra és az ölébe vesz, magának háttal.
Így nagyon nehéz követnem a ritmust, ez már tényleg kínzásnak számít.
De a kezével fogja a csípőmet és segít. Főleg ha lassulok, vagy nem emelkedem elég magasra.
Nem szereti a léhaságot. Elterít az ágyon, hason fekszem mint egy szőnyeg, kiterítve.
Majd hátulról teszi bele a puncimba, és olyan hévvel lök rajtam mindig, szinte odébb táncolok. Persze fog, de hamar el is jut arra a szintre, mikor érkezik belőle az az ismert ijesztő hang.
Talán 2 percem volt, hogy magamhoz térjek, mert annyira vártam, hogy nekem is jusson a kéjből, de addigra rajtam találtam azt az utált övet.
Engem meg egy fogással, és rántással visszatett a helyemre. Ajtócskára lakat, és kész.
– Majd akkor élvezhetsz, ha kiérdemled!
Ez mit jelent?!