Gazdimnak 1

Ma olyan nap van, ami ritka.
Gazdi nincsen itthon, én pedig végre nem vagyok láncon.
Lehet ólálkodni. Nem is tudom mivel kezdjem.
A tálkámban a reggelim, így ezzel kezdjük. A kedvenc eledelem.
Nem tudom mennyi szabadság vár rám, de ki kell használni.
Ne legyen unalmas a napom, hát keresek magamnak elfoglaltságot.
Szinte listázhatnám is.
Gazdinak vannak féltve őrzött, növényei. Kicsit javítok a külsejükön.
Lerágcsálom itt-ott.
Bonsai. :) Biztosan tetszik majd Neki is! Szerintem nagyon jól néz ki így.
Vajon hol az a szőrmók macska? Na, akkor vadásszuk le. Máskor úgysem lehet.
Pedig mindig ő kezd, hergel. Meg egyáltalán itt van.
Valószínű az udvaron fetreng valahol, na mindjárt megtornáztatom.
A múltkori gödörért haragudott a Gazdi, ezért most szebbet készítek.
Amibe belefér a macska például. Itt a kiskertben, a borsók között pont jó helyen lesz a gödör.
Egészséges, ha sikerül elkapni a macskát, még trágyázott is lesz. :D
Na persze teljesen sárosak lettem a mancsaim, fél munka nem munka.
Beledörgölődzök, úgy teljes. A macska meg fenn a fán kuporog, a kis galád.
Ha nincsen itthon a Gazdi, máris visszahúzódik. Gyáva alak.
Most, hogy jót dagonyáztam, kergetőztem ideje komolyabban foglalkozni a dolgokkal.
El kéne menni sétálni, hiszen ilyenkor szoktunk.
De ha nincsen itthon a Főnök, hát megyek magam. Még mindig zárva a kapu, a kerítésben pedig villany. Így, nem tudok menni, ezért rosszalkodom tovább itthon.
Kipróbálom a Gazdi ágyát. Hú, ez de kényelmes. Majd rá kéne vezetnem, cseréljünk fekhelyet.
Jé, sáros az ágya, milyen hanyag. Azért még kicsit időzöm aztán indulok pihenni.
– Te meg mit keresel itt?
Elaludtam, a fene vigye el.
– Hogy néz ki a lakás, meg minden? Teljes sártenger van mindenhol! Tőled!
A macska most már a lábához dörgölődik, a szemtelen.
Miközben kapom a szidást, nézem a macskát korholóan. Mert tőlem nem sáros semmi. De nem ám!
Hamar huppanok a földre, mert Gazdi a nyakörvemnél rántott le.
– Irány a fürdő!
Hajjaj, nem szeretem ha fürdet, az fáj, mert szinte drótkefével sikál végig.
Be a kádba és igen, hideg vízzel végig csutakol.
Közben azért úgy ér hozzám. Hogy fájjon is, de izgasson is.
Ez nem fair. Jobb ha, csendben tűrök, mert a virágot még nem is látta.
– Lehet szopni! Ha egyszer is fájdalmat okozol, még több büntetést kapsz, mint terveztem.
Ez így elég macerás dolog, hiszen fáj ahogy csutakolja a hátam. De mit tehetnék, kezdem izgatni, alulról. Majd szépen lassan haladok fel, a farkán, körbe-körbe is végignyalva.
Majd hirtelen megint alulról indítok, csak tempót váltva gyorsítok.
Nyalogatom, szopogatom a makkját, meg ahol érem. Nem könnyű, mert elért a puncimhoz és a fenekemhez, amit szintén a kefével mos. Vagy dörgöl, melyik szebb. De egyik sem jobb. Mégis felizgulok nagyon hamar. Pedig szerintem már mindenem vörös.
– Mélyebbre vedd be!
Nem akar menni, folyton fuldokolni kezdek. Meg valahogy nem is akaródzik.
Letéve a kefét, most habos szivaccsal dörgöl, de a másik kezével a fejem fogja és húzza rá magára, ellenvetést nem ismerve. Közben a melleimmel játszik, hol a szivaccsal, hol két ujjával bűvöli.
Nagyon szeretnék már élvezni, de azt nem engedi, hiába ment le a lábaim közé, mikor észleli a közelséget, vált.
A fejem persze még mindig az ölében, szinte tövig bennem a farka.
Nagyon hosszú időnek tűnik minden így. Ezt nagyon nem szeretem.
Közben előkerül a falról, mert minden helységben vannak eszközök a falon, a pálca.
Ezzel izgat tovább, de időnként suhint is vele jó nagyot. Hol a lábam közé, hol a hátamra, fenekemre.
Egyre hevesebben húzza magára a buksim, és elélvez, ijesztő hangokat kiadva.
Mielőtt végleg kivenné a számból a farkát, még letisztogatom.
Pórázt tesz rám, és kiszállás a kádból. Végig töröl, igaz félig térdel, mivel négykézláb még alacsonyabb vagyok hozzá képest. Innen már csak egy út van, az pedig a pince.
Ott rám teszi a láncot, majd ott is hagy. Talán fél óra telt el, máris robog le a lépcsőn.
Én próbálom magam összehúzni, hogy ne is látszódjak, hiába.
– A virágom!
Ezt már nem lehetne meg magyarázni sem. Pedig jó lenne.
Ritkán használt eszközt vesz elő, amiről tudja, hogy nagyon utálom.
Korbács, de csalafinta, mert vannak rajta kis csomók. Egyik kezében a korbács, a másikban a pálca. Hol az egyik, hol a másik jön, sorrend nélkül. Zebra hatású lehetek.
Majd fogja magát letesz mindent, rövidíti a láncokat, és itt hagy, a hidegben.
Ennyit a kertészkedésről.