Tea for two

-Egy újabb élményfenekelés... - vonta meg a vállát picit, magában, miközben belépett a már ismert kapualj árnyékába. Megnyomta a kapucsengőt. Berregés. Azért átsuhant rajta valami borzongató érzés. Függöny libbent fönt, persze nem vehette észre, mégis úgy érezte, mintha néznék...

-Üdvözlöm, jöjjön be. Eltehetem a kabátját?

-Köszönöm, a járást már ismerem. Előszoba, szűk folyosó, mosdó, kézmosás, vetkőzés...

A szobában kis kerek asztalka teázáshoz terítve. Aprósütemény, két csésze. Szeme sarkából látta, nem figyelt rá, észre se vette...

Elkezdték.

Szinte már rutinosan. Megvolt a bemelegítés.

Élvezte, érezte, ahogy forrósodik a feneke, egy kis fájdalom is volt mellé azért.

De csak nem került elő a pálca. Egy kis laza korbács, csattanó tenyér.... Hosszúra nyúlik így a bemelegítés.

Hirtelen, mintha nyílna az ajtó és néhány koppanó lépés. Mi lehet ez? Van itt valaki még????

Érezte, ahogy belép. Valaki új. Egy másik.... Nyomasztó személyiség.

-Köszönöm, innentől átveszem - hallatszik a mély, erős, határozott hang.

A lány ereiben megfagy a vér.

Ki lehet ez?????? És miért????

-Mit gondolt, Kedves, olyan kicsi a pixie, hogy el tud benne bújni? Kipróbálgatna egy kis.... hogy is nevezte, élményfenekelést?

De tegnap még másnak írt, igaz? Hány emberrel levelezik egyszerre? Sose gondolta, hogy nem lesz jó vége?

Idézném a tegnap esti levelét:

"Belépek a félhomályos, félig elsötétített szobába. Az impozáns
asztalon kikészítve nádpálcák, lovaglópálca.
-Szeretné megnézni? Vegye kézbe nyugodtan. Még eldöntheti, ki
szeretné-e próbálni. Egy dologhoz tartsa magát: ha úgy dönt, hogy itt,
az asztalra hajolva folytatja, nem lesz beleszólása a dolgokba.
Megkapja, ami jár, de hogy hogyan csinálom, abba nem lesz beleszólása.
Kérheti, hogy hagyjam abba, siránkozhat, toporzékolhat. Most kell
eldöntenie, mit akar és a feneke megkapja. Igen, szerintem is
gyönyörűen suhog az a pálca."

-Úristen, lehet ez? Ez... Alfréd.... Soha nem láttam, soha nem érintett még.

-Na, akkor most megkaphatja. A vágyait, álmait, fantasztikus fantáziáit. És a kis élményét....

Hallatszott, ahogy a mondat végén mosolyra húzódik a száj, de a lány nem volt ott, dübörgött ereiben a vér, fejében ezer gondolat, és mégis csak egy és egy cikáz: mibe keveredtem? Mi lesz most...

A férfi, mintha csak olvasna benne -mint mindig-, így szól most is:

-Megmondom, mit fog tenni. Semmit. Csak -ahogy viccesen mondaná- fekszik továbbra is az asztalon, lazán.

Szép volt a bemelegítés, tetszik a szín. A pálcától majd szépen felhurkásodik. 25-öt fog kapni a meztelen seggére. Számolja, megköszöni. Ajánlom, hogy dolgozzon rendesen. Újra kapja, ha valamelyiket nem hallom. Érti? És ha bármi más kicsúszna a száján a 'Köszönöm, Uram' mellé, azt nagyon meg fogja bánni. Akkor újrakezdheti. Akár kétszer, háromszor is, míg el nem jutunk 25-ig. Ne féljen, itt a váltótársam. Mi biztosan nem fogunk elfáradni. Megértette? Feleljen már. Érti?

A lánytól csak szipogásra telt.

-Igyekezzen magát összeszedni.

Kemények voltak az ütések. Eljutottak valahogy, nagy nehezen négyig. Majd ötig.

Akkor a férfi letette a pálcát. Látszott, valami nem tetszik neki.

Odament a lány fejéhez. Ekkor látta meg először, derékmagasságban. Öltöny. Bőröv, nagy csattal, mi jut eszébe erről, derékszíj...

De a férfi nem hagyja elkalandozni.

Megfogja az állát, felemeli a fejét. Arcát maszk takarja, mégis szúrósan a lány szemébe néz. Ahogy elengedi, koppan az áll, csattan a pofon. A hajába tép...

Felrántja tarkójánál fogva a fejét.

-Mit képzel, mégis? - sziszegi. Hol van most, hol él? Megint a fantáziáiban? Egy kis videó, egy kis játék?

-Na ide figyeljen. Ketten is foglalkozunk magával. Becsülje meg magát. Egy ilyen kis kezdő élménysubra pazarolja az ember az idejét...

Most megtanulja szépen odakínálni a pálcának azt a gyönyörű, méretes seggét. Mit gondol, mi abban az élvezet, ha affektál, ha elhúzódik? Hiszen annyiszor mondtam már. Miért nem tanulta meg még?

Engedje be a fájdalmat. Beljebb. Még. Lazítson, engedje végigfutni. Ne álljon ellen. Látni szeretném az élvezetét.

-Hogy mit mond? Nem tudja megcsinálni? Nem tudja, hogyan kell?

Dehogynem. Na idefigyeljen. Most, csak most az egyszer lesz alkalma megtanulni. Ezért is vagyunk ketten.

Ujjával a lány álla alá nyúlt, megemelte. Egy ujjal tartotta, a mutatóujjával, de a lány érezte, figyelmeztetésnek ez is bőven elég.

Észrevétlenül bólintott a másik férfi felé és a pálca szinte azonnal lesújtott.

-Aaaaaúúúúúúúú....

-Érezte?

Hogyhogy ez ilyet is tud? Tőle nem kaptam ilyeneket eddig - gondolta a lány. Vagy közben pálcát cserélt?

Nem volt ideje végiggondolni, mint a villám, úgy érte az újabb ütés.

-Jó lesz... - mondta társának, a lány fejét még mindig mutatóujján tartva, a férfi.

Ilyeneket fog kapni. És most egy a feladata: LAZÍTSA EL A FENEKÉT.
Ahogy csak tudja. Amilyen gyorsan megy. Természetes egy kis összerándulás, de végig figyeljen, rögtön utána azonnal, teljesen ellazít.

Két keze közé fogja állát, paskolgatja a kis pofit.

-Így... Kínálja föl magát szépen, kínálja oda nekünk a seggét. Úgyis tudjuk mindketten, mennyire szeret ribanckodni. Még jobban... Még jobban düllessze ki.

Most jó lesz... Így... felkészült?

Mindjárt kapja a következő ütést.

És figyeljen csak: ha megy, jól van. Ha nem megy, akkor... ugye tudja, hogy van nagyobb pofon is? Ennél nincs jobb tanulás, maga is tudja. Klasszikus kondícionálás. Azonnali visszajelzés.

Számolnia akkor most nem kell, majd én. Így kapja meg a várva várt huszonötjét. Talán lesz több is, meglátjuk, hogy halad és a módszerem mennyit ér.

A másik férfira nézett:
-Kezdhetjük is?

Szinte hallatszott, ahogy távol, az asztal túloldalán bólint.

-Ja igen, és köszönöm a szíves vendéglátást. Közben majd megteázunk valamikor, alkalmasint...