Tom Úr kisbabája 22.

Következő pillanatban, valami hideg csurran a hátsó bejáratára és felsikkantva menekülne, de egy csípős fenékpacsi bírja jobb belátásra.
- Azt mondtam nem moccan! – dörren az Úr hangja és Greta bocsánatkérésfélét dünnyögve kissé remegve áll vissza.
A hátsó kapun lassan langyosodik a hidegfolyam és valami kemény és hosszú nyomódik belé. A térdei közt hátrapillogva vonja le a következtetést, ez nem az úrhoz tartozó dolog. Aggodalmasan pislogva emelkedne fel, de a tarkója ismét csak keményen lenyomatik.
- Miért kell mindig fenyítselek? – kérdezi Tom korholón.
- De mit? Mit tesz Uram? – szedi össze maradék bátorságát Greta.

- Szoktatom a feneked a jövőre nézvést. – érkezik a válasz. Szavait kísérve halk, szisszenő hangok érnek el a füléhez és a hátsó kapu lassan kényelmetlenül megfeszül.
Nem mer felemelkedni, hogy megnézze mi történik, így csak a térdei közt leselkedik hátra. A fenekétől egy fekete cső ereszkedik alá, aminek a végén egy kis körte alakú gumipumpa adja a szisszenő hangokat, ahogy Tom kíméletlenül nyomkodja.
- Ne Uram kérem ne! Szétszakít…- könyörög Greta,
Még kettőt hármat nyomkod Tom és elengedi a pumpát.
- No, ez most egy időre megteszi. Állj fel és öltsd magadra a szíjaid! – utasítja Gretát.
A lány esetlenül mászik le az ágyról és kényelmetlenül, terpeszben áll meg, megpróbálván szokni a roppant lehetetlen helyzetet. Hátul a combjához ütődik a kis pumpa minden mozdulatra. Mintha valamiféle furcsa farok lengedezne, míg a felső része keményen feszegeti a hátsó kaput és a bensejét.

- Uram…így nem….nem tudok…- kezdene bele, de Tom tekintete elég, hogy lesütve a szemét, lehajtsa a fejét.
- Igen Uram! – rebbeni szeppenten és óvatos mozdulatokkal hajolgat és mozdul, ahogy az este levetett öltözetét visszarakosgatja magára.
- Úgy! Tökéletes! – járja őt körbe Tom, mikor elkészül.
- Lezuhanyozom, addig szedj össze számomra egy öltözet ruhát! Ing nyakkendő öltöny! – int a szekrények felé. Majd az órájára pillantva mintegy csak magának bólint.

Greta óvatosan mozdulva lép a szekrényhez és élvezettel válogat Tom Úr ruhatárában. Magához ölelve a kiválasztott öltönyt, épp megfordul és halkan felsikoltva tántorodik hátra a szekrény felé.
Egy idegen férfi áll a szoba közepén. Ruházatát tekintve egy vadmotoros csapat tagja lehet. Homlokán bőrpánt, a vastag motoros dzseki alatt egy fekete póló, lentebb fekete farmer és motoros csizma. Csuklóin és derekán szegecsekkel kivert pánt és öv. Termetre egy kredencet is eltakarna. Greta dermedten állva szorítja magához az öltönyt, miközben a férfi, ajkai közt rágót őrölve méri őt végig.
- A nevem Andreas, úgy általában csak Andy Mester! – nevet fel halkan – te volnál Tom Úr szolgája! – szögezi le tényként. Greta nem mer mozdulni és csak azt tudja, ha a férfi csak egyet is lép felé sikoltani fog.
Ebben a pillanatban lép be Tom köntösben, a haját törölgetve.
- Látom Andy megismerkedtetek! – nevet fel Greta hökkenetét látva.

- Úgy látom meguntad a visszabeszélő szolgákat és végre egy engedelmes némával foglalkozol! – tolja a rágót Andy az őrlő fogai közé.
- Néma?! – néz rá kérdőn Tom, majd a még mindig dermendt lányra pillant.
- Azt mondtam készíts ki egy rend ruhát. Az öltönyt látom, de hol az ing a nyakkendő és a fehérnemű? – dörren a hangja.
Greta céklavörösen rebben elnézést és a szobainasra rakva az öltönyt, a szekrény felé fordul. Majd meg is áll újra a mozdulat, mikor a pumpa a combjának ütődve figyelmezteti, hogy lám ugyan elrejtette az elfordulással keblei és kertje látványát, de egyben fel is fedte, a furcsa, zavaró helyzetét. Ezt Andy halk, kéjes sóhaja is megerősíti.
Dühösen kap hátra és rántja ki magából az eszközt, ami cuppanva távozik, aztán nem tudván mit kezdeni vele, csak fogja kis kezében a vastagra felpumpált plugot.

Tom hökkenten néz végig Gretán.
- Miért is? – kérdezi vészjóslón.
- A vendég…előtt – nyekkeni Greta, de már érzi, tudja nagyot hibázott.
- Pontosan a vendég előtt! – dörren Tom haragja.
- Ez az én házam, az én szolgáim, az én akaratom! – zengi a dühös bariton.
- Aki ide belép, pontosan tudja, mi zajlik e falak között! Hogy merészelsz újra és újra szembeszegülni az akaratommal?! – lép közelebb Tom és Greta akaratlan is riadtan simul a szekrényhez.
- Én..én…- nyekergi, közel a rémülete a síráshoz.
- Igen! Te! Ismét sikerült bemutatkoznod egy barátomnak! – dörgi és még közelebb lép. Greta ajka megremeg és szeméből könny pereg alá. Tomot ez nem hatja meg.

Kiveszi a lány kezéből az eszközt és a szelepen állítva kiengedi belőle a levegőt.
- Ne! Uram kérem ne! – sírja el magát Greta.
- Mit ne?! – néz egész közelről a szolga szemébe Tom.
- Szeret…szeretném..ha visszatenné…- nyekkeni Greta önmagát is meglepve ezzel. Most mindent megtenne azért, hogy Tom reggeli jókedve visszatérjen.
- Hogy mit? – kérdezi Tom meglepve mintha nem jól hallotta volna.
- Ha úgy lenne minden, ahogy Ön szeretné…ha újra szeretne…Uram! – emeli fel óvatosan az áhítatos pillantását Greta.

Tom kissé hitetlenkedve néz rá, de aztán lassan bólint.
- A vendégemet sértetted meg, így azt hiszem, őt kell kiengesztelned! – adja Greta kezébe a plugot és int Andy felé, aki egykedvűen, mintha eddig ott sem lett volna, kérődzött a rágóján. Most meglepve pillant fel.
- Látom nem néma a szolgád Tom, csak még kissé faragatlan, vagy csiszolatlan…- mosolyodik el elnézőn, jelezve, hogy ő ugyan meg nem sértődött a kis közjáték láttán.
- Még csak két vagy három napja csiszolódik! Légy vele elnéző barátom! – szól Tom a vendéghez.
- Nos legyen! – megy bele a játékba Andy és kérdőn néz Gretára. A lány megremegő szájszéllel indul felé óvatos léptekkel. S hogy odaér, bizonytalanodik el.

- Szeretném….- nyekkeni halkan Andy szemébe sem nézve, csak valahova le a kezében tartott eszközre szegezi a tekintetét.
- Mit szeretnél? – kérdezi Andy és egy széket hoz az iménti álldogálása helyére és kényelmesen elhelyezkedik rajta, jelezve neki van ideje, míg Greta kiböki mit is akar.
- Szeretnék elnézést kérni a …viselkedésemért, amivel megsértettem Önt és szeretném ha…- akad el ismét. Tom halkan torkot köszörül, jelezve kezd türelmetlen lenni.
- Szeretném ha visszahelyezné az eszközt…a fenekembe…- vörösödik el Greta teljesen.
Andy halkan felnevet és Tomra néz elismerően, majd újra komolyra húzza arcizmait.

- Nnnnnem értem egészen! Azt akarod hogy seggbekúrjalak azzal a dildóval? – kérdezi lazán hátradőlve. Mozdulata jelzi, még nem végzett a beszélgetéssel.
Greta hökkenten kapja fel a fejét és tekintetében túlcsordul a megbotránkozás.
- Én kérem…- vesz hirtelen mély levegőt és bent is tartja, mert a belső énje erőst tiltakozik . Könyörgőn néz Tomra, hiszen elmondta Andynek mit kíván tőle. Ám gazdája szemöldöke kérdőn és várakozón emelkedik fel.
Megadón fordul vissza Andy felé és lehajtott fejjel, majd a derekáig pirulva nyújtja az eszközt a férfi felé.
- Igen azt …akarom ..hogy segg….hogy seggbekúrjon…ezzel a dildóval – suttogja elfúló lélegzettel.
- Ez nem annyira meggyőző te faragatlan szolga! – dől előre Andy hirtelen és Greta álla alá nyúlva emeli annak fejét erőszakkal s megvárja hogy a tekintetük találkozzon.
Gretát az érintés feldühíti és tekintete haragosan villan. Hangja is megjön és szinte odavágja Andynek.
- Mire vár már?! Kúrjon seggbe a dildóval végre!- csattannak szavai a férfi arcába.

A szobára fagyos csend borul. Majd pillanatok múlva törik meg a jég és Andy harsogó nevetése tölti meg a teret.
A lány csípőjére fog és hirtelen fordítja önmagának háttal a törékeny testet és kivéve Greta kezéből az eszközt, dörren rá.
- Bokafogás te nyers gyémánt! – igyekszik szigorú lenni, de szavai mögül kikandikál egy élvezetes mosoly.
Greta teszi amit mond és Andy mintha már unná a kis játékot, határozott mozdulattal tolja a helyére az eszközt. Greta felkiált, de nem lép el előle. Andy megragadva a pumpát, gyors ütemben feszesre telíti a plugot és még jónéhányat pumpálva, megfeszíti a kaput is. Greta hangosan fújtatva tűri a fájdalmat is. Dühösen néz Andyre mikor az felállni engedi. Akaratlan is kisterpeszben áll meg előtte. Pillanatok alatt ezerszer is megbánta, hogy az imént még épp csak feszítő eszközt, kihúzta magából. Andy nem kímélte a hátsóját. Úgy érzi hogy a kapu már már egy barlangbejáratot is megszégyenítene. Ám nem szól, nem könyörög. Dacosan tűri a roppant kényelmetlen, fájdalmasan feszítő helyzetet.

Andy végignéz rajta és pillantása a vénuszán állapodik meg.
- Rendben kislány megbocsátok…- s ezen szavakat hallva Greta máris fordulna el, ám a mozdulat óvatosan lassúra sikeredik a plug miatt. Andy nyúl utána és a kertjére markolva fordítja vissza, szinte durván. Greta sziszegve hajol meg a fájdalmas érintésre és nem ellenkezik a vasmarokkal. Andy bal kezének mutató és középső ujja, kéretlenül is a kertjébe mártózik mélyen, durván. Greta nem is tud tiltakozni a tett ellen, máris a jobb kéz ugyanezen két ujja csatlakozik, a szűkös helyre furakodva. Andy élvezettel húzza maga elé a rabnőt és dörren rá.
- Húzd ki magad! Ne görnyedezz itt nekem! – hangja kemény parancsoló és Greta Tom felé fordulna szólna is tán segítségért, de csak egy pillanatra látja az egykedvűen állongó gazdát, aki épp a hajából dörgöli ki a vizet, mintha épp egyedül lenne idebent.

folyt. köv.