A születésnap

A születésnap


A várva várt - a férfi által talán még jobban annyira várt - születésnap végül elérkezett. Az ünnepi menüt a férfi állította össze és ő is főzött. Meglepetést akart szerezni a nőnek az ünnepi menüvel. Ezért Margit, habár kitűnően sütött-főzött ő is, ezúttal csak a kukta szerepét kapta. Ehhez viszont megfelelő konyhai öltözet szükségeltetett. Ugyan nem a célszerűség volt a fő szempont, hanem az, hogy a kukta minél szexisebb legyen.
Így Margit kis, fehér köténykét kapott, ami még a combja közepéig sem ért, alatta csak egy apró bugyikát viselhetett. Természetesen felül is teljesen meztelen volt, a kötény mellrésze csak alig takarta kebleit, így azok hetykén ágaskodtak, a férfi nagy örömére.
Az volt a feladata, hogy a "főszakács" keze alá adogassa a hozzávalókat, eszközöket. A férfi közölte: gyorsaságot és precizitást vár el kuktájától, bármilyen vétség vagy hiba esetén pedig azonnali megtorlást helyezett kilátásba. Erre a célra elő volt készítve a munkaasztal mellé egy vessző, meg a Margit kedvence, a kis puncikínzó korbács. Igen, az az éles csípésű, amit a fürdőkádban szoktak használni és aminek a csapásától - ha jó helyen jókor találta el - Margitnak rendszerint eleredt az aranysugara.
A vacsora készítése zökkenőmentesen történt, olyannyira, hogy a férfi arra gondolt, mi lenne, ha gondoskodna arról, hogy Margit végre hibázzon is? Így aztán, amikor a nőt arra utasította, hogy tojásokat törjön fel, mögéje állt, egy csókot nyomott a nyakszirtjére és mintha csak véletlenül történne, fordultában meglökte a könyökét...
A tojás persze kipottyant Margit kezéből és széttört a padlón.
Na, végre - gondolta a férfi és kajánul mosolygott.
- Feltakarítani! - adta ki az utasítást.
Margit hozta a felmosót és belemártotta a vödörbe.
- Nem úgy! Tessék térdre bocsátkozni és úgy feltörölni! Ronggyal!
Margit letérdelt, ronggyal a kezében, majd négykézlábra ereszkedett.
A férfi letépte Margit bugyiját, félrehajította.
A nő meztelen feneke feltárult.
A férfi a kezébe vette a vesszőt...
- Margit! Terpeszd szét a lábaidat!
A nő, aki eddig összezárt lábakkal térdelt a padlón, kénytelen volt széttárni a lábait.
- Még jobban! - hangzott az újabb utasítás.
A nő engedelmeskedett, várta a suhogást, a csattanást és az azt követő, égő csípést a fenekén. De arra is számított, hogy a férfi a feneke vágatába fog csapni a vesszővel - ezért kellett széttennie a lábait, volt már ilyen - és a vesszőcsapások a punciját érik majd.
A gondolatra elöntötte az izgalom. Követve az utasítást, még jobban széttárta a lábait. Érezte, hogy benedvesedik a puncija.
Várta a csapást.
A férfit a látványra és a Margit engedelmes viselkedésére kellemes izgalom fogta el.
Azonban nem csapott le. Csak megsuhogtatta a vesszőt, aztán gyöngéden végigsimított vele a nő fenekén.
Persze, ez nem jelentette azt, hogy a fenyítés elmarad. A születésnapi vacsora után lesz a szék felavatása, Margit majd a fenyítőszékbe kötözve fogja megkapni a büntetését. De úgy érezte, hogy szükség van az azonnali megtorlásra is.
Megvárta hát, amíg a nő feltörli a tojás maradványait, majd letette a vesszőt és a kezébe vette a kis korbácsot.
- Állj fel! Gyere ide és húzd fel a kötényedet! - parancsolt a nőre - Most csak egy kis előleget kapsz!
Megsimogatta a nő punciját - érezte, hogy milyen nedves - aztán kitapintotta a csiklóját, durván bal kezének hüvelyk- és mutatóujja közé csípte a nő csiklóredőjét, és hátrahúzta, hogy a csiklója teljesen szabaddá váljon. Aztán felemelte a korbácsot és egymásután háromszor rácsapott a nő puncijára.
Margit szája fájdalmasan megrándult az első csapásra. A másodikra felnyögött. A harmadik csapás után odakapott a kezével a puncijához, összerántotta a combjait és végre sikoltott. A férfi csak ezt várta.
- Érte?
A nő kérdőn nézett vissza. Szemében fájdalom és odaadás tükröződött.
- A csiklódat érte?
- Igen.
- Úgy is akartam. De még kell kapnod! Vedd el a kezedet a puncidról! És szét a lábakat!
Margit engedelmeskedett.
- Tedd szabaddá a csiklódat! Te magadnak! Húzd szét az ujjaiddal a puncidat és húzd fel a csiklóredőt!
A nő megtette.
A férfi újra lecsapott Margit védtelen puncijára, ezúttal sokkal erősebben. Aztán még egyszer és még egyszer. Koncentráltan, pontosan célzott, hogy a korbács gumiszálainak végein lévő csomók pontosan a nő csiklóját érjék.
Margit szaggatottan fel-felnyögött, majd újra sikoltott, ezúttal hangosabban, fájdalmasabban..
- És ez csak az előleg volt. A többit vacsora után megkapod!
magához ölelte a nőt és addig csókolgatta, simogatta a mellét, dörzsölte, csipdeste nedves punciját, amíg a nő elélvezett. Aztán a még ziháló, reszkető nőt visszazavarta a konyhaasztal mellé.
- Folytasd!

A férfi határozott óhajára Margitnak a legszebb ruháját kellett viselnie a vacsorán - azaz, a cipőjét leszámítva - teljesen meztelenül kellett asztalhoz ülnie. Ékszer viselése volt megengedett csupán.
A gyertyafényben a szokottnál is gyönyörűbb és kívánatosabb volt a nő. Finom bőre meleg, elefántcsontszín árnyalatot kapott a lágy fényektől, vörös haja ragyogott.
A férfi csodálta, amit utánozhatatlan eleganciával eszik. Ahogy koccint, majd a poharat valami végtelenül finom, arisztokratikus mozdulattal emeli a szájához. Ahogy a szalvétáért nyúl és megtörli az ajkát. Borzongott a gyönyörűségtől és az izgalomtól, hogy nemsokára megint szeretkezhet ezzel a kívánatos, perverz és előkelő mozgású nősténnyel.
A desszert után a férfi átadta az ajándékot. A nő izgatottan, remegő kézzel bontogatta a világoskék selyempapírba csomagolt dobozt.
A díszes csomag egy habfehér, roppantul szexis, csipkés bugyit rejtett. Meg egy vibrátort. De nem akármilyet.
Nagyméretű, mégis szuperkönnyű, külső áramforrásról is működtethető, csiklóizgató karral ellátott, távirányítható eszköz volt, távirányítója a megszólalásig hasonlított egy mobiltelefonra. Erre azért volt szükség, hogy akár az utcán is lehessen használni, feltűnés nélkül.
A több mint húszoldalas használati utasításból kiderült, hogy programozható is. Alapi része, ahonnan kinyúlt a csiklóizgató kar, cserélhető volt és az igényeknek megfelelően többféle funkciót volt képes ellátni. Volt rajta csiklócsipesz, sima és fogazott: a csipesz fémrésze képes volt árammal ingerelni a csiklót, akárcsak a kihajtható fém pillangószárnyak, amik rátapadtak a kisajkakra. Az áramütések erőssége és frekvenciája változtatható volt, a gyakoriságuk szintén: a szerkezet másodpercenként akár tíz áramütést is tudott adni, de be lehetett állítani úgy is, hogy csak félpercenként. Az enyhén bizsergető áramütéstől a nagyon fájdalmasig minden fokozat beállítható volt.
Margit hálásan tekintett a férfira. A kék szemek tágra nyíltak.
- Vedd már fel azt a bugyit.
De az igazi ajándék még hátravolt.

A férfi bekötötte Margit szemét. Majd karon fogta és óvatosan levezette a néhány lépcsőfokon, az alagsorba. Kinyitotta az ajtót és gyöngéden betolta a nőt a helyiségbe.
Levette a nő szeméről a kötést és felkapcsolta a világítást.
- Íme, ez az igazi ajándékod! Mindjárt ki is próbálhatod!
A nő döbbenten bámulta a félelmetes kinézésű, sötétbarnára lakkozott széket. Megborzongott. Sejtette már, hogy mire való.
- Úristen! Ezt faragtad hetekig? Mi ez?
- Az, aminek látod. Én úgy nevezném: multifunkcionális fenyítőszék.
- És ezentúl ebben fogsz... ebben fogsz e... engem... kín... kínozni...? - a hangja elcsuklott.
- Igen. Ebben foglak megfenyíteni, ahányszor csak szükség lesz rá. Vagy kínozni, ha neked ez a kifejezés jobban tetszik.
- Jajj... ne... - önkéntelenül a melléhez kapott, majd kezét a puncijára szorította, mintha előre sejtette volna, hogy mi vár rá. - Neee...! Ez félelmetes!
Ijedten tekintett a szék éles gerincű, nyeregszerű ülőlapjára. Szinte érezte, hogy milyen kényelmetlenül belevág majd a fenekébe, a puncijába. De a saját kezével érezte, hogy akarata ellenére nedvesedik a puncija.
- Mindjárt kipróbáljuk! - hallotta a férfi hangját - Hiszen csak az előleget kaptad meg!
- Ugye, nem leszel kegyetlen?
- Nem. Én aztán nem! Higgy nekem!
A nő reszketni kezdett az izgalomtól. Mintha távolról hallotta volna a férfit aki most magázásra váltott, mint a különösen szigorú és fájdalmas fenyítések előtt szokta néha.
- Asszonyom, vegye le a bugyiját és üljön bele a székbe! Azonnal!
(folyt. köv.)