A kis kivert kutya, gazdira lel...

Mint egy kiskutyát kiláncoltalak az ágy lábához és ott hagytalak még főztem, nem mehettél fel az ágyra, mint egy rendes kutya úgy feküdtél az ágy tövében, a fejed a két kezére hajtottad a lábaid magad alá húzva, pucéran, csak az erényöv takart már amennyire takarni tudott.
A konyhában készítettem az ebédünket, te ott szaglásztál mint egy kutya, mert reggelre sem kaptál semmit enni.
A gaget a szádba tettem és az üveg asztalhoz terítettem meg, téged szépen az asztal alá rögzítettelek és miközben a nyálad szépen csepegett le a lábfejemre én kellemesen elfogyasztottam az ebédet.

Ott szenvedtél az asztal alatt, a pofikád megtöröltem a harisnyás lábfejemmel és a tálkád vettem elő, tettem bele neked is.
A finom ebédből. De elfelejtettem levenni rólad a pecked.
Könyörgően néztél, nem mertél hozzá nyúlni, amúgy sem tudtad volna levenni, mivel a gag egy lakattal még rögzítve volt.
Simogattam a hátad, miközben a láncod fogtam és vártam, hogy egyél.
A lábam lóbáltam melletted, te pedig a fejed a combomra hajtottad. Könyörgő tekintettel néztél rám, mikor egy kutyus valamit nagyon akar.
Levettem a lakatott és lassan levetem rólad a gömb szájpecket és ehettél, de evőeszköz nélkül, a pálca a hátam mögött volt a kanapén és ahogy fogyasztottam a vizem, úgy néztelek, hogy oldod meg eszközök nélkül az evést, mivel nem akartam, hogy össze piszkold a szőnyeget és semmit. Ezért a hátadra vágtam egy határozott mozdulattal és nem engedtem meg, hogy kézzel turkáld a finom étket.
A fejed hajtottad bele és miközben ettél, mint egy kivert kutya! Aközben a lábaim a hátadra helyeztem és bekapcsoltam a Tv. Mint egy élő puff, jó szolgálatot tettél nekem.
A pofid piszkosan és tudod, hogy nem mozdulhatsz minden egyes falatott felfaltál, már nagyon éhes lehettél kis rabocskám.
Nedves törlőkendővel megtörölgetem az arcod, majd egy tiszta törülközővel letörlöm a nedvességet a kis pofidról.
A fejed vissza hajtód és a jobb kezemre tekerem a maradék láncod, erősen foglak a film végét együtt nézzük meg, ott nyüszögsz az övben a térdeim előtt.

Rövid pórázon tartva, erényövben sínylődsz Úrnőd lábai előtt.

A falhoz vezetlek a láncot a nyakadból a földre ejtem a lánc végei a lábfejedre zuhan, csak egy szisszenés a válasz, hogy kellemetlen érzést nyújtottam, a kezeid össze bilincselem, befeszíted, de jutalmul egy két nagy ütést kapsz a fenekedre és a zacskód szorítva, elérem, hogy a csuklód elernyed és rendesen rád zárjam azt a bilincset.
A kampóra akasztom a láncát és nem tudsz szabadulni, mert egy kicsikét kényelmetlen, annyira nem tudsz pipiskedni, hogy a láncot leakaszd.
Elmegyek zuhanyozni amit te végig is nézhetsz.
Tetszett a műsor mivel amikor vissza érek és a törülközőbe tekerve eléd ülők a fotelbe. Látom, hogy a farkad teljesen bele van dagadva az övecskébe.
Felállok és hozzád dörzsölődöm, a törülközőtől alig érzem a kis öved, de azért a jobb lábam átemelem a bál lábad mögé behajlított térdel, a puncim kissé szét nyílik, mint egy virág várja, hogy behatoljon a kis övecske..
De csak dörzsölöm a ketreccel és miután élveztem egyszerűen elengedem a ketrecet és vissza ülök a fotelbe.

Nézzük egymást, semmi kérlelés, hogy vegyem le.
A bele törődés megvolt.

Most már végleg az enyém vagy. Már nem vagy kivert kutya. Az én kutyuskám vagy.
Az én kis kedvencem.